Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-10-16 / 41-42. szám
3 todik ötéves tervben még növelni akarják. Éppen ezért jó lenne, ha minél előbb sor kerülne a betakarító gépek vásárlására, hiszen ez elsősorban az asszonyok munkáját könnyítené meg. tt a gép az úri Amikor a Nővé Zámky-i (érsekújvári) Mezőgazdasági Termelési Igazgatóságon afelől érdeklődtem, hogy a járás területén melyik szövetkezetben vannak legkevésbé gépesítve a betakarítási munkák, azt a választ kaptam, hogy a kameníni (kéméndi) „Garamvölgyi“ szövetkezetben. És melyikben használják ki a legjobban a gépeket? Gondolkodás nélkül válaszoltak: a gbelceiben (köbölkútiban). Hogy ez valóban így is van, erről a határban győződtem meg. Kísérőm Szoboszlay Eduard, a komplex gépesítő brigád vezetője. Első utunk a répaföldre vezetett. A répakombájn magabiztosan haladt előre, a három sor répa engedelmesen adta meg magát a gépnek. Csönd és nyugalom uralta az egész parcellát. — Tavaly nagyon lágy volt a ta’, amikor elvetettük a magot, ezért répa nincs olyan mélyen a földben, mint rendesen. Ez megnehezíti a gép munkáját. De ha a kombájnos figyelmesen dolgozik, ez nem okozhat nagy veszteséget — magyarázza Szoboszlay elvtárs. Százhatvan hektár cukorrépája van a szövetkezetnek. Hány asszonynak, hány napot kellene itt eltöltenie, hogy ezt felszedjék? Ki lehetne számítani, de minek? Itt már a gép fárad, nem az ember Ezt mondhatjuk el a kukoricáról is. Mert a kombájn itt is elégedetten pöfékel, méltóságos nyugalommal töri egymásután a szép kukoricacsöveket. — Szövetkezetünk alapítása óta még nem volt ilyen jó a kukoricatermés. Igaz, jó fajtát is vetettünk, ügyeltünk a talajelőkészítésre, az idő is kedvezett, nos, jó lett a termés! Tudja, fáj egy kicsit a szívem, amint így elnézem ezt a kombájnt. Tavaly még én is rajta ültem. Micsoda érzés ilyen szép^kukoricával dolgozni!... — sóhajtozik a gépesítő brigád vezetője. — A jó minőségű gépi munkához meg kell teremteni az élőfeltételeket. Néha nehéz ezt elérni, sok objektív akadályba ütközünk, de igyekszünk mindenre megoldást találni. A betakarítási munkáknál, rendszeres ellenőrzést tartunk. A vezetőség órarend szerint jarja a határt, hogy a kombájnos, traktoros érezze, állandó felügyelet alatt áll, a legkisebb mulasztásért, hanyagságért is felelősségre vonjuk. A gépvezetőket a betakarított mennyiség után fizetjük, tehát saját érdekük is, hogy ne csak a hektárterületet nézzék, hanem a mázsákat is. Ez ösztönzi őket a veszteség csökkentésére — mondja Miáko József a köbölkúti szövetkezet elnöke. — Ahol csak lehet, mi a kézi munkát gépekkel helyettesítjük. Nem értem azokat a szövetkezeti vezetőket, akik a mai lehetőségek ellenére is kézzel végeztetik a betakarítási munkákat gépek helyett. Mert számoljunk csak egy kicsit: a mi feltételeink között 1885 koronát takarítunk meg egy hektáron, ha a cukorrépa betakarítását nem kézzel, hanem géppel végezzük. Ez a 150 hektár cukorrépánál 282 750 korona! Tehát az egy évben így megtakarított összegen egy betakarító felszerelést vehetünk!... És az itt felszabadult munkaerőt más részlegen hasznosíthatjuk — érvel meggyőzően Július Maiiá mérnök, a szövetkezet közgazdásza. 2. Kelecsényi Lászlóné és özv. Kemény Péterné még jól bírják a répaszedést 3. A köbölkúti asszonyoknak már nem kell a répával gürcölni. Helyettük a gépek dolgoznak 4. Mánya Tibor kombájnos sok asszony munkáját könynyiti meg a gépi kukoricatöréssel 1. Hosszú a répaföld, a végére sem látni el Akárhogyan is forgatjuk, a feltett kérdésre csak egyöntetű választ adhatunk. Géppel ha lehet — és nem gép nélkül. A szövetkezetek vezetőinek mindenütt meg kell teremteniük a feltételeket ahhoz, hogy a nehéz, megterhelő munkát a gépek végezzék el. A tudományos-műszaki forradalom vívmányainak a földművesasszonyok élet- és munkakörülményeit is meg kell változtatnia. H. ZSEBIK SAROLTA 5. Szalay Ibolya, Ferencz Anna és Janik Marcella már nagyon unja a kukoricatörést. Ideje lenne, hogy gép váltsa fel őket 6. Szüretelnek a köhidgyarmati asszonyok 7. Jó a termés, hamar megtelik az edény. Nágy László felvételei 7
