Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1975-10-16 / 41-42. szám

I—J I--------1

ÉS

@É[p

NÉLKÜL

Az országot járva, sok mindenre felfigyel az újságíró. így ősz táján például arra, hogy egy járás területén belül is mennyire eltérő egymástól két szövetkezet répaföldje, kukoricása. De még ennél is feltűnőbb, ha az egyik táblán emberek tömege nyüzsög, kisebb nagyobb csoportok szedik, vágják a répát és néhány kilométerrel odébb, a szomszédos szövetkezet parcelláján már méltóságos nyugalommal dolgozik a betakarító kombájn.

Miért ez a különbség? — tesszük fel a kérdést, ha a természeti adottságok egyformák, egy termelési körzetbe tartoznak, tehát a gépi munkára mindkét helyen egyforma lehetőség van?

Hol vannak a gépek?

A föld végén egy hattagú csoport élénken vitatkozik:

— Hát ilyen még nem volt, az biztos. Nagyobb a gyom, mint a répa! ötszáznegyven méter egy sor és huszonnégy van belőle. Mikorra szedjük ezt ki?

— A gép ebben a gyomban nem tudna dolgozni. Ha kapáláskor vállaltuk, most ki is szedjük, összehívjuk a rokonságot, sógort, komát, szomszédasszonyt és közös erővel csak túlleszünk rajta valahogy. —■ Így is eltöltünk vele három hetet is, de legalább vidámabban folyik a munka.

Laca Pálné, fejőnő négy fiatallal halad a répasoron.

— A lányaim a dohányosban dolgoznak, de most sürgősebb a répa. A fiúk éjszakai műszak után vannak, ők !s kijöttek segíteni. Egyedül nem bírnám. Pedig hajnalban kelek, félnégykor már a fejéshez készülök. A délután is rövid, igyekezni kell vissza az istállóba ...

Kissé távolabb egy nagyobb csoport tisztítja a kiszedett fejeket. Jókedvűen társalognak.

A derekamban úgy hasogat,

1

mintha azt vágnák répa helyett. De ha már megtermett, nem maradhat a földben — mondja a csoport két legidősebb tagja, Kelecsényi Lászlónéés Kemény Péterné. Mind a ketten hetvenen felül vannak már, de azért korukat meghazudtoló frisseséggel jár a kezükben a répafejet vágó sarló.

— A fiatal is belefárad ebbe a munkába, nemcsak az idősebbje. Azt mondják, a szomszédos Svodín (Szegyén) községben már nem kell a répához kézi erő. Egyik helyen lehet, másikon meg nem? — töpreng Árva Ferencné, aki korban unokája is lehetne a két idős asszonynak.

— ötven éve — tizenkét éves koromtól — minden évben így szedjük föl a répát. Azt hiszem, én már meg sem érem azt, hogy másképpen is lesz — teszi hozzá Skoda Istvánné is.

Csernák Aiojzné és Benefi Lőrincné a szőlészeti csoport tagjai. Tegnap még szüretelni voltak, de ma már ide kellett jönni, mert ha ők nem -segítenek a szomszédnak, -az sem fog nekik.

— Télen mindenki azt mondja: már nem vállalja többet a fél hektár répa gondozását. Csinálják a gépek, azért vannak. De tavasszal ha szétmérik, csak úgy kapkodják egymás elől a parcellákat a szövetkezeti tagok. De biztos, hogy ha a betakarítást elvégeznék helyettünk a gépek, annak mindnyájan örülnénk — szögezi le végül Mikii Lászlóné.

— Ha csak ez a fél hektár répa lenne!... Itt van még a kukoricatörés is. Ebből is jut egy vagy két hektár minden szövetkezeti tagra. Egy hónapig másra sem gondolhatunk, mint a répára és kukoricára — mondja a három kukoricatörő. asszony, Szalay Ibolya, Ferenc Anna és Janik Marcella.

Jó néhány asszonyt megkérdeztem, mindegyiknek az volt a véleménye: ideje lenne már, hogy mindenütt a gépek végezzék a betakarítást is, úgy mint az aratást.

A szomszédos szövetkezetben már gépek végzik ezt az ember számára

6

megerőltető munkát. Miért szorulnak még a hagyományos módszerekre a „Garamvölgyi“ egyesített szövetkezetben, Kamenín (Kéménd), Kamenny Most (Kőhídgyarmat) és Malá nad Hronom (Kicsind) asszonyai kezét, erejét miért nem kímélik meg úgy a gépek, mint a többi szövetkezet dolgozóiét?

Szüreti gondok

Kocsis Zoltánnal, a szövetkezet speciális agronómusával kanyargós dűlőúton jutunk fel a hegyoldalra. Az asszonyok a szőlőt szedik. Elég jó a termés, hamar megtelik a vödör.

— Igyekszünk nagyon, mert vár még ránk a répa és a kukorica. Meg a búcsú is közbe jön. Egy-két nap takarítással, sütéssel telik majd el — mondja Ugrik Lászlóné, s Tcözben gyors mozdulatokkal vágja a szőlőfürtöket.

— Az ősz leghangulatosabb munkája a szüret. Ügy lenne jó, ha a többit a gépek végeznék el helyettünk, s nekünk csak ez maradna — kapcsolódik a beszélgetésbe Szabó Matild is.

A többi asszony — köztük Czakó Rozália, Dancsa Júlia, Kara Vilma és Vass Teréz — is osztja ezt a véleményt. Amíg a betakarító gépek szükségességéről vitatkozunk, valaki elkiáltja magát:

— Delet harangoznak. Gyerünk ebédelni!

A lakókocsi mellett két vödör áll. Az egyik üres, a másikban tiszta víz van. Valaki kézbe vesz egy poharat és az üres vödör fölött sorban azaszszonyok kezére önt egy pohár vizet. Aztán leülnek a földre és a táskából előkerül az ebéd. Szalonna, pástétom, halkonzerv — kinek mi.

— Kellene ide egy helyiség, ahol meg tudnánk mosakodni, elbújhatnánk az eső elől, ahol asztal mellett ehetnénk. Azt meg már hiába is mondom, hogy az ember ráun az örökös hideg kosztra, szívesen ennénk mi is főtt ételt ebédre, ha kihoznák ide a szőlőhegyre. De hát ez még álom ... Előbb gazdasági épületek, lakások felépítése, gépek beszerzése van a tervben. A konyha csak ezután jön — ha jön egyáltalán. — Sorolja inkább csak úgy magának Dobson Péter.

Amíg lefelé haladunk a poros mezei úton, egyre csak az jár az eszemben: az itt dolgozó emberek tudják, mi kellene, mire lenne szükség ahhoz, hogy megfelelő körülmények között a lehető legjobb munkát tudják nyújtani. Türelmesen várnak, bíznak a vezetők képességében és akaratában.

Mindenre akad magyarázat

Az irodában Retkes János mérnökkel, a szövetkezet közgazdászával és Bertók János pártelnökkel beszélgetünk a betakarítási munkák gépesítéséről.

Nők nélkül nálunk megállna - munka. Szövetkezetünknek van 170 hektár cukorrépája és 470 hektár kukoricája. A cukorrépa betakarításához tavaly vettünk két gépi felszerelést, amelyek a tavalyi sáros, esős őszi munka következtében úgy tönkrementek, hogy a kettőből egyet kellett csinálnunk, mivel nem kaptunk hozzá alkatrészt. Ha az egész területről géppel akarnánk betakarítani a termést, akkor legalább három gépi felszerelésre lenne szükségünk. Hogy egy, két, vagy három év múlva tudjuk-e megvenni a hiányzó gépeket, az sok mindentől függ. A kukoricából kb. 200 hektárt kell kézzel törni. Tavaly a gépeket részesítettük előnyben, de olyan nagy volt a veszteség, hogy a tagság zúgolódott, miért nem osztjuk szét inkább kézi törésre. Tökéletesebb gépekre, jobbfajta vetőmagra és nem utolsósorban a kombájnosok nagyobb felelősségtudatára lenne szükség ahhoz, hogy a gépi betakarításnál ne legyen nagyobb a veszteség, mint kézi törésnél — magyarázza Retk mérnök.

— Hallom, hogy az asszonyok panaszkodtak a gyom és a kézi munka miatt. Nos, tudnunk kell, hogy a tavalyi év rendkívül nehéz volt, a sok eső miatt még januárban is szedtük a répát. A talajelőkészítés nem történt meg sem agrotechnikai határidőben, sem a kellő minőségben. Nem csoda tehát, ha a kapások most gyomosak, nehéz a kézi munka — töldja meg a magyarázatot Bertók elvtárs.

Aztán magyarázatképpen sok minden szóba kerül még. Az, hogy a három szövetkezet egyesítése után a befektetésnek ezer helye volt. Az istállókat kellett megjavítani, átépíteni, központi műhelyre is szükség volt Nagy befogadóképességű sertésellető! építettek, bővítették az öntözőberendezés hálózatát, szőlőt telepítettek Ügy látták, az élőmunka géppel valc helyettesítése még várhat néhány évet. Hiszen az asszonyok szorgalmasak, dolgosak, megbirkóznak még azzal a fél hektár répával, egy-két hektár kukoricával.

Hát az igaz, az asszonyoknak itl bőven akad munka. A 26 hektáros kertészetben, a 15 hektáros dohányosban és a 64 hektáros szőlőben csaknem teljes egészében asszonyok dolgoznak. És ezeket a területeket a ha-