Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1975-10-02 / 39-40. szám

z э с шш * 11 BARTÓK haláláról írni szinte paradoxon. Aki eltávozott, hamarosan eltűnik a múló időben, legfeljebb csak a pillanat tört részében bukkan fel időnként legközelebbi szeretteinek emlékeze­tében. A név, mellyel jelölték is egyre ritkáb­ban hangzik el. Ilyen értelemben beszélni Bar­tókról lehetetlen, mert ő ma is élő valóság. Mil­liókhoz szól. És válaszra késztet a reagálásnak nem szürke, hétköznapi módján, hanem kivéte­les lényéből eredően magához felemelő, emelke­dett szinten. A neve naponta elhangzik. Ha feltesszük a kérdést egy kisdiáknak: Mit mond neked a Bartók név? Azt válaszolja: A legnagyobb ma­gyar zeneszerző. És egy fiatal lánynak: Mire gondolsz, ha a nevét hallod? — Első személyes élményeimre vele kapcsolatban — válaszolja. — Kisdiák korom zongoraleckéire, mikor Gyerme­keknek című dalait játszottam szíves örömest, hiszen ismerős népdalok voltak az ő feldolgozá­sában. Firtatjuk fiataloknál és idősebbeknél: Milyen asszociációt kelt, ha elhangzik a neve? — Bartók és a népdal, — Bartók és Kodály —, A népdal és a modern zene ötvözete. — Milyen képzet­­társítás? — A modern zene, a nehezen érthető. Századunk nagy zeneóriása. Csodálatos magas­ságba röpítő zene. Bartók? Az egyetemesség, a humanitás megtestesítője ... Ki Bartók? Életútja a Torontói megyei Nagyszentmiklós­­ból, az ottani földművesiskola igazgatójának ott­honából indult. Az első szokatlan megnyilvá­nulás: a hároméves Bartók az édesapjától ka­pott kis dobon négynegyedes, majd háromnegye­des ütemet ver édesanyja zongorajátékát kísér­ve. ötévesen könyörög, hogy tanítsák meg zon­gorázni. Nem elégíti ki az egy ujjal pötyögtetés. Tizenhat nap elég ahhoz, hogy megismerje a kottákat és tíz ujjal játszón, újabb két hét ah­hoz, hogy az első szerzeménye megszülessen Az Ugocsa megyei Nagyszöllős a 10 éves Bar­tók első nyilvános zongoraszereplésének és egy évvel később első szerzeményei előadásainak, sikereinek színhelye. És az első szakértői bírálat is itt hangzik el: Csodagyerek. — Az édesapa már nem él, az édesanya, Voit Paula egy isko­lában tanít, hogy két gyermekét felnevelje. Rövid nagyváradi diákoskodás után a követ­kező állomáshely az akkori Pozsony. Itt tanít özvegy Bartókné az állami tanítónőképző gya­korlóiskolájában és itt jár a katolikus főgimná­ziumba Bartók Béla. (Tábla jelöli az épület fa­lát, az Egyetemi Könyvtár épülete mögött.) A városban pezsgő zenei élet, opera, bő lehetőség a fejlődéshez. Erkel Ferenc zeneszerző fia, Erkel László tanítványa lesz Bartók Béla. De nem so­káig. Még megérte, hogy kiváló 15 éves tanítvá­nya első nyilvános szereplését a színházban. Jó tanuló, szelíd, csöndes és zárkózott, min­den szabad percét a zene tölti ki. A zene hoz­za össze a három osztállyal feljebb járó tehet­séges Dohnányi Ernővel és a másik tehetséges fiatalabb diákkal, Albrecht Sándorral. A közös muzsikálások felszabadultabb légkört teremte­nek. — Albrecht Sándor özvegye itt él közöt­tünk. így emlékezik: — Néha úgy zongoráztak, hogy a húr is elpattant. Bartók saját feldolgozá­sában játszotta az akkor divatos táncdalokat is. A ritmus volt rá akkoriban a legjellemzőbb. A nagy társaságot nem szerette, olyankor szótlan­­ná vált, inkább megszökött. Később Pestről is vissza-visszatért hozzánk. Budapest. A Zeneakadémián töltött tanuló­évek, majd a pedagógiai munkálkodás, 33 esz­tendeig, csodálatos, egy életre kiható élmény, indíték, meghatározó momentum. A fiatal Bar­tók különös szép dallamot hall. Dósa Lidi, a kis székely cselédlány énekel tányértörlés közben. Kéri, hogy újra énekelje el. Majd zongorához ül és az imént hallott népdalt csiszolja, ötvözi. Megszületik a felismerés: ez az a forrás, amely­ből meríteni kell. Ez mindennek az alapja. A népdal. Az ősi pentatonika. Szükségszerűen ta­lálkozik a két nagy szellem, Bartók és Kodály. És életre szóló barátságot köt. A lázas népdal­­gyűjtések korszaka következik. Felosztják egy­más közt a területeket, a Felvidék és Erdély, és több közös gyűjtőút. Egy köpeny, egy hátizsák és a legfontosabb, a fonográf, amelyre rögzíteni lehet a kis falvakban élő idős asszonyok, férfiak énekét. Kiapadhatatlan kincsesbánya.........életem legboldogabb napjai..." — írta haza a mamá­nak Bartók. Nemcsak népének dalait gyűjtötte, a szomszédos népekét is, a szlovák, román, uk­rán, bolgár népzenét éppúgy, sőt Észak-Afrika arab népzenéje és a törököké, Amerikában pedig az indiánoké is a gyűjteményében szerepelt. Megtanult tíz nyelven, éppen azért, hogy a szö­vegek ismeretében is közelebb kerüljön az ille­tő néphez. Így vallotta: „Az én igazi vezéresz­mém, amelynek mióta csak mint zeneszerző ma­gamra találtam, tökéletesen tudatában vagyok: a népek testvérré válásának eszméje, a testvérré válásé minden háborúság és minden viszály el­lenére. Ezt az eszmét igyekszem — amennyire erőmtől telik — szolgálni minden zenémben.“ A Román népi táncok és Kossuth szimfónia szerzője egy felkavaró, forradalmi zongoramű­vel botránkoztat, elámít és elragad, megszületik az Allegro barbaro. Fricskaként azoknak, akik az édeskés, giccses melódiákon andalodnak el. A kifinomult európai zenét ősi harsány hangza­­tokkal elegyítette, olvasztotta egybe a legsajáto­sabb módon. Üjabb meghökkentő szerzemény: Balázs Béla szövegére megalkotta A kékszakállú herceg vára c. egyfelvonásos misztériumjátékát. A székely népballadák hangtöredéke, ismét az ősi és a modern ötvözete ez a mű, a férfi és a nő kapcsolatának bonyolultságát, a magányt szimbolizáló alkotás. Az első világháború dühön­gésének ideje ez. Az átszellemülten vékony, tü­dejét többször gyógyíttató Bartók nem alkalmas a katonai szolgálatra. Üjabb mű születik, má­sodik tételként csatlakozva az előbbihez: A fá­ból faragott királyfi c. táncjáték, melyhez har­madik tételként a Lengyel Menyhért librettó­jára írt Csodálatos mandarin csatlakozott ké­sőbb. A táncjáték meghozza az első nagy si­kert, melyet a szerző nehezen tud elhinni. És amely csak átmenetileg csatlakozik hozzá, hogy azután még nagyobb megbotránkozásoknak, int­rikáknak adja át a helyét. A csodálatos manda­rin, ez a remekmű hazai színpadot nem kap. a kölni ősbemutató botrányba fullad. — „Teljesen egyedül vagyok — írja egyszer édesanyjának — az én sorsom ez a lelki elhagyatottság lesz Az újat teremtő művészek sorsát szenvedi, л megelőzik korukat, akiket csak haláluk után kezdenek megérteni... . .. Harminc évvel a halála után a világ min­den részén a gyermekeknek írt Mikrokozmoszán keresztül ismerkedik a zene alapelemeivel a kezdő zongorázók sokasága. A földrész szinte minden hangversenydobogóján felhangzik He­gedűversenye, vonósnégyesei, Divertimentója, és hitét az emberben és jövőjében kifejező hatal­mas műve, a Zene húros és ütőhangszerekre és celestára. SIKLÓS LÁSZLÓ A hús INGYEN van — Ne felejtsd el, hogy este ven­dégségbe megyünk — mondja az urá­nak abban a pillanatban, amikor az fölgyújtja a villanyt. Aludjál, szívem. Hány óra? — Fél négy. Mikor csörögjön a vekker? — Hétkor. Siess haza. mert vendég­ségbe megyünk. — Már mondtad, szívem. Megpró­bálom. De nehéz napom lesz. Ellen­őrök jönnek a téeszbe, a borjúneve­lőbe is ki kell szaladnom, előtte vá­gás... — magának mondja inkább, hogy számbavegye a tennivalókat. Gondolt már arra, hogy összeírja, volt is határidőnaplója, vaskos fekete kö­tésű könyv, de azt is cipelje? Odaad­ta a nagyobbik fiának. Majd, ha már nem tudja észbetartani, ha úgy érzi, öregszik, akkor szégyen nélkül elő­húzza a naplót, beleírja apróra a dol­gait. Egyelőre azt is fejben tartja, hogy melyik szérumból hány adag kell holnapra a kettes telepre, hol­­naputánra a négyesre, külön a bor­júkhoz, a hízómarhákhoz, n fejőstehe-22 nekhez, hol várják kilenckor, kik tíz­kor és miért. Talán a józanság a nyitja. Nemcsak józan — szeszes italt egyáltalán nem iszik —, hanem tudja, hogy mit akar. Napról napra megy előre, minden órai tevékenységgel elér valamit. Há­rom éve telepedett meg a községben, két bőrönddel, asszonnyal, egy kicsi meg egy még kisebb gyerekkel, és már a saját házukban laknak. Igaz. hogy még nincs készen, a három szo­bából kettőt laknak úgyahogy, de te­tő van a fejük fölött. Már itt a tégla­rakás, zsákokban a cement, kupacok­ban a sóder, tavasszal folytatják az építkezést: tető alá kerül a garázs is. Csizma, bőrkabát, vastag sál, beöl­tözik alaposan. Felrakja a bukósisa­kot, nyakába akasztja a bőrszíjra fű­zött táskát, s becsukja maga után a lakás ajtaját. Hátrabotorkál a fészer­be. ott nincs még villany. Egyelőre a nyitott fészer a garázs. Kitolja a mo­tort a ház elé, s berúgja. Először megnézi Schilleréket. Egy kilométert se fut a motoron, lassít. Figyeli a csöndbe és sötétségbe bur­kolt portákat, az egyik udvaron moz­gás, az ablak mögött fény. ez az. „Megjött a doktor úr" — hallja bem­ről. lekászálódik. A fészerben ég a villany, a disznó már tisztítva, ketté­­hasítva. De korán keltek. — Hát ugye. azt tetszett mondani, nem ér rá később a doktor úr .. . Az alázatos szemekbe nézve erősnek, határozottnak érzi magát. — Szép hízó — mondja fölülről, s fölteszi arcára a mosolyt. A dicséret kamatozik. Nem fukarkodik a moso­lyával. — Igyekeztünk, meg szerencsénk volt. jó fajta ... mondja egy színtelen hang. Talán ez az alázat növeli a biz­tonságérzetét. Naponta találkozik ve­le. tehát naponta növeli. Nézi a pa­rasztembert. az asszonyt. Hány éve­sek? Negyven, ötven? Törődött arcú emberek, de ez nem az ő gondja, ha­nem a kollégáé. Talán nem is a tes­tük törődöttsége az oka. Ez viszont az írókra tartozik. Jobb, ha nem avat­kozik ilyesmibe. Hozzá csak a disz­nók tartoznak Gyorsan megvizsgálja a húst. a má­jat, a lépet. mond néhány udvarias szót, és elsiet. „Délfelé nézzen vissza a doktor úr“ — mondja a kapuban a gazda. Majd' elfelejtette. öt percnyi út, két utcával, néhány sarokkal odébb a másik ház. Még mindig éjszaka van, nyálkás köd úszik, beeszi magát a kabátja alá. Hu­zatos a kabátja. Hódosiéknál leáll. Kicsit elkéstünk, doktor úr, még csak a perzselésnél tartunk — sopán­kodik a gazda. — Ne tessen már hara­gudni, nem jött a . . . Nem érdekli, hogy ki nem jött. — Mikorra bontják föl? — komoly­ra húzott az arca. Еду-másfél óra múli'a, tel tudni — Rendben, két óra múlva újra el­jövök. Kiszorítom az időből. — Megháláljuk a doktor úrnak. Mehet a sertéstelepre. Négy kilo­méter, a falu túlsó végén kell kimen­ni. Mindig, minden a falu túlsó végén van. A vezetők nem ilyen telepről ál­modnak. kicsit más ez, mint amit a tévében mutogatnak. Kóceráj. Nagy a veszély, kicsi a haszon. Tegnap este három süldő nem evett, elkülönítették őket. Délután még egyszer rájuk néz. Töpreng, merre folytassa útját. Visszamenjen Hódosiékhoz, vagy ki­­ugorjon az állami gazdaság marhahiz­lalójába. Az utóbbi mellett dönt. Délben hazaugrik, hogy egyen vala­mit. Hajnalban ivott egy csésze forró tejet, mézes kenyérrel, azzal volt mos­tanáig. A méz arra jó, hogy elvegye az éhséget, a tej pedig folyadék és táplálék egyszerre. Amikor délben ha­zaugrik, ritkán talál főtt ételt..Felesé­ge és a gyerekek az iskola napközijé­ben ebédelnek. Be akarta már szok­tatni őt is, de hol odaérne idejében, hol nem. Idegeskedne az asszony. Tegnapról maradt székelygulyás, gyorsan fölteszi a lábast a gázra, be­kapja. Tíz perc se telik el. újra kint

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom