Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-10-02 / 39-40. szám
Épül a Vefky Krtis-i (nagykürtösi) vasútállomás Ennek a vidéknek csak múltja volt, bár a jövője ugyan mindig ott égett о makacsul hivő jó palócok és a dülöngélő hegyoldalakon megkapaszkodó szlovák falvak és „lazok" atyafiainak lelkében. Akkor is, amikor a reményeket elmosta a sors — a háborúk, válságok és a férfiak vándorútja a munkalehetőségek után. Azóta nagyot fordult a világ, a vidék megmozdult, ipart kopott, fejlődik. A Vefky. Krtís (Nagykürtös) székhellyel alakult új járás az ország legelmaradottabb járása volt. A járási székhelyt a nevet adó falu fölötti széles lankán kezdték építeni. Gombaként nőttek ki a földből az utcák, a kórház, iskolák, lakóházak és középületek. Az új járásnak csak néhány kilométeres vasútja van működésben — ebben is országos csúcsot tart — most épül az új vasútvonal. mely a ~jerási székhelyet is beköti a vasúti hálózatba. A kosicei Kohóépítészeti Vállalat (Hutné stavby n. p. Kosice) végzi az építési munkálatokat, amelyek jelentőségét bizonyítja az a tény is, hogy a föderális kormányszervek ellenőrzik az építés menetét és színvonalát. Az építésvezető Jón Bystriansky mérnök fabarakk-irodájában a falon tervrajz, felette nagy betűkkel V. Krtís — M. Straciny. Az új vasútvonal két végpontja. — Mindössze négy kilométer — tájékoztat az építésvezető. — De hét kilométernyi vasúti sínpárt kell lefektetnünk. Nem akármilyen szakaszról van szó. Egymillió köbméter talajt kell emelnünk és 95 százalékos sűrűségre zömitenünk. A vasútvonal némely szakaszán a talajegyenetlenségből adódva, a töltések magassága eléri a 14 métert is, máshol viszont 32 méter mélységű vájatot kell kiásnunk, ami újabb 900 000 köbméter föld eltávolítását jelenti. Az eső sok gondot okozott már. Tavaly ősszel a felázott agyagos és löszös talajon öt hónapon keresztül kihasználatlanul álltak a járművek és földgyaluk, melyek közül sok érkezett kisegítésre a Magyar Népköztársaságból. A nyóreleji felhőszakadások nemcsak hogy a munkákat gátolták, de az eredményből is elmostok mintegy 160 000 korona értéket. Még a felületes szemlélőnek is feltűnik az a „belvárosi csúcsforgalom", amely az agyagos földek teherautó vágta csapásain zajlik. Autó autó mögött hömpölyög oda s vissza, megszakítás nélküli láncban. Pedig erről a vidékről ugyancsak elmondható, hogy dimbes-dombos, a vágtázó „Tatra táltosok", nem porfelhőt, hanem szinte állandó porködöt havaznak a táj fölé, amelynek szinte ideje sincs elülni. A gépkocsivezetőknek nem könnyű a dolguk, napi tizenkét órát vezetnek (hullámvasutazunk — mondta egyikük), amit csak az ebédszünet szakít meg röpke kis időre. — Most még jó dolgunk van, — mondja Viliam Teplan — három napja nem esett az eső. Már egy kis szemerkéléstől, vagy akár a gazdagabban öntöző locsolókocsitól jégpályát meghazudtoló síkosság támad az utakon, az autók a véletlen játékszerévé válnak, szinte hajmeresztő még nézni is . . . VASŰT ÉPÜL A KÜRTÖS-PATAK VÖLGYÉBEN A kocsik átlagban napi 50— 55 fordulót tesznek meg a négy kilométeres nehéz útvonalon. A vasútvonal próbaüzemeltetése ez év novemberében indul meg. Az új menetrendben mór számolnak ezzel az új vonallal, jövő év július elsején már megindul itt a rendszeres közlekedés. — Ennek tudatában vagyunk mondja az építkezés vezetője s annak is, hogy munkásainknak minden igyekezetüket latba kell vetniük, hogy közös erővel időre befejezzük a munkánkat. Bízom bennük, hiszen már nem egyszer tonújelét adták kitartásuknak. Higgye el, egy ilyen építkezés gyakran tanúja a hősi erőfeszítéseknek, a munkások szürke hétköznapi hősiességének. Változik ez a vidék. Betört ide az ipar és elsöpri о korhadozó múlt reménytelenségének még emlékét is. Volaho egyetlen ipari munkalehetőség csak a pótori barnaszén bánya volt. A járási székhely peremén gyárak és üzemek épültek és épülnek ma is. Tizenöt évvt ezelőtti kamoszkorom emlékei a Kürtöspatak völgyéről keréktörő utakat lebbentenek elém. Ilyen A vasúti híd elöregyártott betonelemekből készül Viliam Teplan eredményei a közé sorolják Л о-ai j> £ ■o NI aj < elvtársat legjobbak utakon járt a múlt öröksége. Ma simára aszfaltozott, szürke kigyóvonalak nyíltak az ország, világ, a jövő felé. Vosút is épül, s rövidesen elkészül, megnyíltak egy elzárt vidék kapui az emelkedő életszínvonal felé. S látni már előre, hogy egyre gazdagabb lesz e vidék. Csinosodnak a házak, a büszkébb porták előtt gépkocsik parkolnak. Ezt a vidéket alaposan megböjtöltette a múlt, évszázadok reményei nyílnak most itt ki. Hiszem, hogy a gazdagodó élet újra felfedezi a táj szépségét és az értékes hagyományok gazdagságot is ápolni fogja Mikszáthtól, Madáchtól és Balassitól Jankó Králig, hiszen közös múltunk ők, mint a Kürtös-patak, mely egy és ugyanaz még ha falunként, vagy esetleg portánként így is úgy is nevezik GAGYOR PÉTER A bejáratnál egy idős néni botjára támaszkodva álldogál. Tőle kérdem meg, ebben a házban lakik-e Csotó Kornélia zootechnikus. — Itt lakik lelkem, itt. én is őrá várok. Megbetegedett a malacom, orvost kellene hívni, vagy legalább Kornélka nézze meg, mi lehet a baja, miért nem akar enni. De hiába csöngetek, nem nyit ajtót. Biztosan elaludt a lelkem. Tudja, nagyon korán kell neki kelni, é: ilyen fiatal teremtés még biztosan szeret aludni, hát lehet, hogy dél alatt pótolja egy kicsit. Fönt lakik az emeleten, ott ahol az a piros papucs von az ajtó előtt! — magyarázza egy szuszra a néni. Csöngetek én is szorgalmasan, de bizony senki sem nyit ajtót. Az órám fél hármat mutat. A zootechnikusnő már biztosan a munkahelyén van. Ott is találom, az istállóban. De amikor bemutatkozik nem akarok hinni a szememnek. Egészen másképpen képzeltem el. Eddig ahány zootechnikusnöt ismertem, mind magas, erős alkatú, szigorú tekintetű volt. Képzeletem ehhez formálta a „zootechnikusnő típust", azl a kivételesen kevés asszonyt, aki ezt a pólyát választja. És most it állt előttem egy nagyon nőies, nagyon fiatal asszony. (Ha nem tudnám. hogy férjnél van, nyugodtan állítanám, hogy kislány.) Törékeny termete, kislányos arca, rövid frizurája, kedves, rokonszenves mosolya inkább egy ápolónő munkakörével azonosítja, mint egy zootechnikuséval. Az első gondolat amely kikivánkozik belőlem az. hogy vajon hogyan tud, vagy egyáltalán ki tud-e vívni ezen a poszton tekintélyt egy ilyen .fiatal teremtés? . . Tudom, az állattenyésztésben csupán idősebb emberek dolgoznak Olyanok akiknek lánya, de még inkább unokája lehetne Kornélia. Azl is tudom, hogy őelőtte meglett, tapasztalt férfi töltötte be ezt a funkciót. Éppen ezért gondolom azt, hogy nem volt könnyű itt kezdenie . . . Szép szóval meg lehet találni mindenkihez az utat. Persze az elején nem volt könnyű nekem sem Az előítéleteknek itt még mély gyökerei vannak. „Egy ilyen gyerekre « •e _> £ •o Ni «/) D X
