Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-10-02 / 39-40. szám
Még nem volt itt a munkakezdés ideje, de ö már az is'állóban a tehenek nyilvántartási tábláját ellenőrizte. Ugorunk várja. Néha erőt vesz rajta a fáradtság. alig tudja eldönteni, melyik most a fontosabb: egy órai pihenés, vagy az esti edény elmosogatása?... Mert két óra után megint mennie kell. És hét óra előtt nemigen ér haza. Még azzal sem biztathatja magát, hogy amit nem győz hétközben megcsinálni, elvégzi szabad szombaton. Neki nincs szabad szombatja. A vasárnap reggeli etetésnél is rendszeresen ott van. Lehetséges ez? Egy ilyen fiatal lány és alig akad itt-ott egy fél nap szabadja? Szükségmegoldás ez, vagy igénytelenség? Keresem a választ rá, de valahogy nem sikerül megtalálnom. Azt mondja, este mire haza ér, olyan fáradt, hogy a televízió legjobb műsora mellett is elalszik, vagy tíz perc olvasás után kiesik a könyv a kezéből. Már nem is emlékszik, mikor volt utoljára mozi„Nekem ez a munka a mindenem" bízni ennyi állatot, mégis csak könnyelműség" — hallottam a hátam mögött nem is egyszer. De aztán látták, hogy nincs semmi baj; emelkedik a tejhozam, magasabb a súlygyarapodás — lassan kezdtem érezni, hogy a bizalom is nő irántam. Most mór azt hiszem, nem kell félnem a csalódástól . . . Három évvel ezelőtt végezte el a mezőgazdasági szakközépiskolát. Nem riasztotta el a korán kelés, a megszakított és késő estébe nyúló munkaidő. Azt a munkát végzi, amelyhez kedve van, amelyet szeret, amely számára hivotás. Az ő órája minden reggel négy óra tíz perckor csörög. Hóviharban, esőben, szélben gyalog vág neki az istállók felé vezető útnak. Sokszor elsőnek érkezik о gazdasági udvarra, az etetők, fejők is még utána jönnek. Kiadja a takarmányt — mert a Dlhá Ves-i (hosszúszói) Arany Kalász szövetkezet Silická Brezova-i (borzovai) gazdasági udvarán egyszemélyben ő a raktáros is — ellenőrzi az etetést, fejést, átveszi a tejet. Azután következik a dolgozókról és az állatokról az elsődleges nyilvántartás vezetése, majd a sok apró-cseprő dolog intézése. Észre sem veszi, már elszaladt a délelőtt. Ennyi állat körül — mert vannak itt tehenek, üszők, hízósertések, juhok és csirkék — bizony sok munkája van a zootechnikusnak. Dél alatt két-három óra szabadja van. Ekkor hazaugrik, megfőzi az ebédet, hogy ha a férje délután megérkezik a munkából, készétel ban, színdarabot is régen látott. Szórakozás, kikapcsolódás? ... Ez a munka. Az alvás a pihenés. És mit szól mindehhez a férje? Úgy tudom, már három éve házasok. — Megszokta. Házasság előtt megmondtam neki, hogy én ezt a munkát folytatni akarom. Akkor beleegyezett. Nem is panaszkodhatok, igyekszik segíteni a házi munkában. Az étkezésben nem igényes, különösen nyáron nincs sok gond a főzéssel. A zöldséget mindketten szeretjük, hamar összecsapunk egy est-ebédet. A férjemet nagyon érdeklik a motorok, a szabad idejében szívesen pepecsel velük. Eddig a szabad idő kérdés számunkra nem volt probléma. A férjem csak akkor zsörtölődik kicsit, ha késő este, vagy éjjel zörgetnek be, hogy menjek, mert ellik a tehén, vagy valami baj van az állatokkal. Dehát ez is a beosztásomhoz tartozik — Ezt most még lehet így csinálni, de mi lesz akkor, ha gyerekeik lesznek? Aligha tudja majd a munkáját ilyen beosztásban folytatni. — Akkor bizony nehezebb lesz. De édesanyám, aki tíz kilométerre lakik tőlünk, megígérte, hogy elvállalja a gyereket. Másképpen nem lehetne. Falunkban ugyan van óvoda, de nincs bölcsőde, sőt még iskola sem. — ??? — Látom csodálkozik. A nagymamán vagy az iskolán? Mindkettőn. — Nekem ez a munka a mindenem. Nem szeretném abbahagyni. Ha édesanyám elvállalja a gyereket, szívesen rá hagyom. Legalább is most így gondolom. Lehet, ha rákerül a sor, más lesz a nézetem .. . Ami pedig az iskolát illeti; Borzován nagyon kevés a fiatal. Itl a hegy tetején nincs munkalehetőség csak a szövetkezetben, ez pedig kevés. Aki mindennap bejár a völgybe dolgozi, az egyszer ott is marad. Egyszóval; nincs anny iskolás korú gyerek, hogy egy tanerő foglalkozhasson velük. Kevés a fiatal. Ö mégis ide jött. És itt érzi jól magát. Pedig nincs könnyű dolga. Még nyáron csak-csak. De télen, amikor átfagyva, istállószagúan, piszkosan kerül haza, mielőtt lezuhanyozhatna, be kell fűtenie a vízmelegítőbe tüzet kell raknia a szobában. A kéi és fél szobás lakást a szövetkezettől kapták, de nincs benne központi fűtés, meleg víz és ez bizony megnehezíti a munkáját. Ö mégis „állja a sarat". Fiatalos erővel kedvvel, bizalommal. De meddig?.. Reméljük, mire a fiatalsága és az ereje megfogyna, akkorra megjavulnak a feltételek. És így majd nagyon sokáig örömét lelheti abban a munkában, amelyet szívesen végez, amely életét teljessé teszi, amely tulajdonképpen — az élete. H. ZSEBIK SAROLTA
