Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-09-18 / 37-38. szám
Kedves Sándor! A véletlen hozott össze magukkal, éppen szabadságuk utolsó napját töltötték és vidám családi együttesükbe kerültem bele egy kerti vendéglőben. Nevetve mondták, hogy a férfiak sön isznak, a nők üdítő italt. Csodálkozvc kérdeztem, hogyhogy Józsi is sört iszikí Mit csináljunk, mondták, nyáron dolga zott és ott rászokott a sörivásra! \ Egy tizennégy éves fiú rászokotti Igaz, hogy olyan korban van, amikoi mindenképpen a felnőttekhez akár hasonlítani. Az egész család büszke a nagyfiúra. Olyan család a maguké, amelyben eddig minden rendben volt. Ahogy minden a helyén van a lakásban, megvan a pontos beosztás, olyan rendezettek a körülményeik is. Nem szigorú merevség, hanem az okosan átgondolt és közösen megbeszélt cselekedetek ritmikus, megnyugtató, derűs rendje, szabályozza az életüket. Gyerekeik nem olyan értelemben mintagyerekek, ahogyan az a nagyönyvben in/а van. Dehogy is! Volt ilük is baj! Anikóval éppúgy, mint Józsival. De okos ráérzéssel, tapintattal eddig még mindent megoldottak. Most a fiuk, mint a diákok általában, nyáron dolgozni ment. Szép volt tőle ez az elhatározás, mert hiszen még csak tizennégy éves. De tudja, hogy új ruhára, cipőre van szüksége, mert mindent kinőtt. És azzal is tisztában volt, hogy о család nyaralása ezúttal elég sok pénzbe került. Ö is hozzá akart járulni a kiadások fedezéséhez. Az építőiparban vállalt egy hónapra munkát. Ott szoKbtt rá a sörivásra — mondják. Remélem, még nem annyira, hogy az iskolaévben, újra az otthoni környezetben ne értse meg, hogy mennyire káros az alkohol a fiatal szervezet számára. Kedves Édesapa, azért fordulok nyilvánosan önhöz, hogy beszéljen erről nagy fiával. És ha már azoknak az édesapáknak — akiknek szintén van fiuk, lányuk — akik nyáron sörivásra biztatták, nincs annyi eszük, nincs bennük annyi lelkiismeret, hogy ne kináliák alkohollal a közéjük kerülő fiatalokat, legalább ön legyen éberebb! A következő nyáron bizonyára ismét dolgozni megy majd a fia. Kérem, nézzen körül azon a munkahelyen, ahová a gyerekét elengedi! Ha pedig az ön munkahelyén is vesznek fel nyári munkára — vagy bármikor — fiatalokat — gondoljon a saját fiára! És ha valahol azt látja, hogy úgy bánnak az oda kerülő diákokkal, fiatal munkaerőkkel, mint az ön fiával, hogy léldecivel, vagy sörrel .,avatják munkatárssa“, akkor szóljon. Szóljon az illetékes vezetőknek, a szakszervezetnek, a nőszervezetnek — mindenkinek, aki segíthet, aki felelősen intézkedhet! Hiszen nem közömbös senki számára, milyen felnőtt válik a gyerekéből. És hiába vette körül okos szeretettel, óvta a betegségektől, ellenőrizte a tanulmányi előmenetelét, ha a munkahely légköre Így fertőzi — Így fertőzheti. Az ön helyében, elmennék ahhoz az épitővállalcrthoz, beszélnék annak a csoportnak a vezetőjével, ahol a fiú dolgozott. Egyetlen munkahelyen, egyetlen munkacsoportban sem tűrhetik az ilyen viszonyokat, az ilyen felelőtlen magatartást. De ön se tűrje! Kívánom, hogy sikerrel járjon! Л Ca/OíAMs^ z <UJ z N ш __I Ш > LU —f EMKÖZT Két testvér szeretne 15—16 éves fiatalokkal magyar nyelven levelezni. Szeretik a beatzenét. Szabad idejükben sokat olvasnak, kézimunkáznak. Címük: Varga Ilona és Ida, 930 33 Horny Bar 70— 71, okr. Dunajská Streda. Fiatal olvasónk szeretne csehszlovákiai 13 —14 éves lányokkal, fiúkkal magyar nyelven levelezni. Szeret sportolni, szereti a tánczenét. Címe: Molnár Erzsébet, 946 03 Kolárovo (Guta), Vychodnó 1, okr. Komárno. Két barátnő szeretne 16— 20 éves fiatalokkal magyar, szlovák, orosz, angol, esetleg német nyelven levelezni. Címük: Fulajtár Katalin, 040 00 Kosice, DM Komenského 42, IV/12, Kuik Mária, 040 00 Kosice, DM Koraenského 42 IV/4. Tizenhét éves német fiú szeretne hasonló korú fiúkkal, lányokkal német, magyar, orosz, angol, francia nyelven levelezni. Fényképes levelek előnyben. Címe: Siegfried Grünn, 1803 Berlin, Lindenstr. 43. DDR. Tizenegy éves olvasónk szeretne magyar nyelven levelezni. Címe: Varga Eleonóra, 946 39 Iza (Izsa) 162, okr. K'omárno. Fiatal olvasónk szeretne 13 —14 éves lányokkal, fiúkkal magyar nyelven levelezni. Szerei sportolni, kedveli a tánczenét. Címe: Gogh Erzsé bet, 946 03 Kolárovo, örtény 72, okr. Komárno. SZERETNÉK RÁTALÁLNI Huszonhárom éves, 178 cm magas, szőkésbarna lány vagyok. Nagyon szeretek olvasni, kézimunkázni és kirándulni. Ezúton keresem korban, magasságban hozzám illő fiú ismeretségét, aki szeretetre, boldog családi életre vágyik, úgy mint én. Csakis komoly, becsületes, intelligens fiú levelét — „Hétpöttyös katicabogár" jeligére — várom. Huszonnyolc éves, 158 cm magas, szőke hajú lány vagyok. Szeretek olvasni, kézimunkázni, azonkívül a háztartásban minden munkát szívesen elvégzek. Társaság hiányában ezúton szeretnék komoly szándékú, közép- vagy főiskolai végzettségű, korban és magasságban hozzám illő fiúval megismerkedni, aki szeretetre, boldogságra vágyik. Becsületes, intelligens fiú levelét „Szeretném ha szeretnének II.“ jeligére várom. Tizenkilenc éves, 165 cm magas, szőke munkáslány szeretne komoly szándékú fiatalemberrel megismerkedni, 25 éves korig. Csakis komoly, jóhiszemű férfi levelét várom „Harmatos gyöngyvirág I." jeligére. Fényképes levelek előnyben. Húszéves, 170 cm magas, szőke munkáslány vagyok. Ezúton szeretnék házasság céljából komoly, becsületes férfival megismerkedni, 25 éves korig. Jószándékú, komoly, becsületes férfi fényképes levelét várom „Harmatos gyöngyvirág II.“ jeligére. Húszéves, 160 cm magas, jelenleg katonai szolgálatot teljesítő fiú vagyok. Kedvelem a természetet. Ezúton szeretnék korban hozzám illő lánnyal megismerkedni, akivel leveleznék, megosztanám örömömet. Becsületes, szolid lány levelét — „Fényképes levelek előnyben" jeligére — várom. Húszéves, 175 cm magas katona vagyok. Szeretem a természetet, a vidámságot. Ezúton szeretnék korban hozzám illő lánynyal megismerkedni, akivel megoszthatnám örömömet, bánatomat. Komoly, szolid lány levelét várom „Fényképes levelek előnyben I.“ jeligére. Ejnye, mormogom magamban és még fejem is csóválom hozzá. Fejfájás kínoz, azért könyököltem ki az ablakon, hátha a fujdogáló szellő meggyógyít. És mit látok az ablakom alatt? Két csinos, fiatal anyuka beszélget elmélyedve, mindketten az utolsó divat diktálta földig érő babos, kockás, csíkos szoknyában, fapapucsban, vállukat szépen fésült hajsátor borítja. Mindkettő kezében kis virágcsokor, az egyik tarka őszirózsát szorongat, a másik égő piros szegfűt. Beszélgetnek, nevetgélnek és közben a hozzájuk tartozó két kis emberke önfeledten játszik. Fel és alá szaladgálnak, sikongatnak, kergetőznek a gyalogjárót szegélyező virágágyásokon át és vissza az anyukák szoknyájáig. Ott körbe fordulnak egyet és újra vissza a virágágyásokra. Az anyukák csak beszélgetnek és nem veszik észre, hogy kicsinyeik lába letapossa a virágokat, amiket tavasszal iskolások ültettek szombatonként, a városszépítési akció keretében. A kezükben tartott virágot hazaviszik, hogy szebb legyen az otthonuk, ahol élnek. És arról elfelejtkeznek, hogy az otthon falain kívüli világ is hozzánk tartozik?! (B. P.) VONAL ALATT SZEGÉNY GAZDAGOK A jómúltkor hazafelé menet egy fiatal asszonyka ismerősöm kinn állt a kiskapuban. Szó szót követett, majd beinvitált, hcd, nézzem meg a szép lakását. Én szívesen tettem eleget kérésének. Igen szép, rendezett virágos udvaron mentünk keresztül, s akkor eszembe jutott, hogy ez az asszonyka még olyan udvarban volt kislány, ahol egy szál virág sem maradhatott meg, mert trágyás szekér járt rajta keresztül és a sok liba meg kacsa egészen a konyhaajtóig szemetelt, piszkitott. Meg is jegyeztem örömmel: — Látod, te sem gondoltad volna, hogy valamikor ilyen szép lesz az udvarod, meg hogy milyen szép lakásban lógsz lakni. .. Mosolyogva bólintott, hogy úgy van. — Mindketten dolgozunk, telik, s már az autóra is megvan a pénz. . . Mielőtt bementünk volna, a takaros verandán levetette a cipőjét, s láttam, hogy a szemével már veti le az én egyszerű cipőmet is. Ha nem is mondta, megértettem a tekintetét s én kiléptem a lábbelimből. De erre aztan csak megkérdezte, hogy tiszta-e a lábam? merthogy a szőnyegei egy vagyont érnek . ■ . Nos, tiszta volt, s Így mehettem tovább. El is ámultam ám a sok szép vadonatúj bútora/), függönyön, a sarokban az újdonatúj tévékészüléken. De elámultam máson is, s meg is kérdeztem, hog/ minek az a sok csüngő, lógó művirág a falakon, miért nincs legalább egy szál élővirág az asztalon, vázában? — Hamar elhervad az, gyakran kellene cserélgetni — mondta a fiatalasszony — s nekem arra nincs időm. A gyerekeket pedig be sem engedem ide jönni, csak este, ha már le kell feküdniük . . . Tessékelt ki engem is a szép szobából, s vitt a nyári konyhába, ahol a nagyapa üldögélt. — Hát a nagyapa mit szól a szép lakáshoz? — kérdeztem s gyanakodva tettem hozzá: Látta-e már egyáltalán? — Ugyan, minek menne ö oda? — vonogatta a vállát a fiatalasszony. — Itt van neki egy prices, azon alszik, hisz valamikor jó volt neki az istálló is. Majd ha meghal, akkor bevisszük őt a koporsóban a legszebb szobába .. . — Majd megvárja a nagyapa, amig eiKeszui a temetőben az uj ravatalozó ... addig nem hal meg — mondtam erre én. A fiatalasszony, mintha a darázs csípte volna meg, úgy leiszisszent: — No, azt már nem! Én oda nem vitelem. Maga is tudja, hogy temetéskor még az ember legnagyobb haragosa, vagy irlgye is eljön és jól körülnéz a lakásban, mint s hogy' van. Nálunk pedig körülnézhet akárki.., Nekem erre ugyancsak elszorult a szivem, meg mérges is lettem. Bizony megkérdeztem: — Hát ti mit építettetek: ravatalozót vagy otthont?! Mert ha otthont, akkor miért nem lakjátok? Addig, amig éltek, addig lássátok a hasznát, addig élvezzétek a szépséget! Szomorú dolog, ha egy lakás csak azért van, hogy időnként kitakarítsák és nagy néha megmutassák — egy idegennek. Lehet, hogy megneheztelt érte, de mikor elbúcsúztam, csak kiszaladt a számon: — Ti is olyanok vagyok, mint a „szegény gazdagok". .. 27
