Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-09-18 / 37-38. szám
most odamentek azokhoz a gyerekekhez. akik nagyon komolyan foglalkoztak valamivel. Az egyik kisfiú valami vegyszerrel kísérletezett. — Azon dolgozom, hogy feltaláljak egy olyan szert, amely minden fájdalmat megszüntet — mondta komolyan. Most már tudta‘Mytyl, hogy ezek a komoly gyerekek újszerű találmányokon dolgoznak, hogy mire lekerülnek a földre, előbbre vigyék a világot. Egyszerre csak megérkezett az öreg Idő és egy papírtekercsről felolvasta azoknak a gyermekeknek a nevét, akiknek aznap kell megszületniük a földön. És a gyerekek — egész sereg volt belőlük — a csarnok bejáratához indultak, ahol a Rendező bácsi átsegítette őket az aranypallón és beültette egy gyönyörű ezüstvitorlás hajóba, amely rózsaszínű felhőkön himbálódzott, s mire megtelt, ezüst vitorlái dagadozni kezdtek, s megindult Messze, messze távolból énekszó hallatszott. Dal, amelynek nem értették a szövegét. — Hát ez miféle ének? — kérdezte Mytyl. — Ez az édesanyák dala — magyarázta Fény. — Az édesanyáké, akik most gyermekeik elébe jönnek ... Mytyl maga sem tudta, hogy történt, de egyszerre csak ott álltak Fénnyel együtt kis házuk előtt.- Olyan jó, hogy már hazaértünk örvendezett Tyltyl. — Igenám, de mi van a Kék madárral? — aggályoskodott Mytyl. Mit mondjunk Berylune tündérnek? — Csak az igazat — tanácsolta Fény. — Különben is igazán mindent megtettetek. És Fény búcsút vett a gyerekektől. És-talán soha többet nem találkozom Veled? — kérdezte elérzékcnyedve Mytyl. — Ugyan, hová gondolsz! — vigasztalta Fény. — Bizony sokszor fogunk még találkozni. Akkor is. ha nem látsz majd. tudni fogod, hogy benne vagyok minden napsugárban, minden holdfényben, minden csillagragyogásban ... Minden szép és jó gondolatod és cselekedeted fénye az én szeretetemet sugározza majd feléd. Megértesz engem, kislány? — Azt hiszem, igen — suttogta Mytyl. És ahogy Fény eltűnt, hirtelen sötétség lett. De ugyanakkor felhangzott anyuka kiáltása: — Mytyl! Tyltyl! Mi van veletek, ti álomszuszékok? Hogy tudtok ilyen sokáig aludni? A gyerekek kiugrottak az ágyból és boldogan csimpaszkodtak anyuka nyakába. — Olyan boldog vagyok, hogy újra látlak! — mondta Mytyl. — Ügy hiányoztál nekünk anyuka, az egész idő alatt! — toldotta meg Tyltyl. És elmesélték csodálatos kalandjaikat. Aztán apuka is bejött s elújságolta a gyerekeknek, hogy nem kell elmennie tőlük, mert nem lesz háború! — Béke van! — mondta apuka boldogan és hozzátette: — Ez a legeslegszebb karácsonyi ajándék Nemsokára az egész család leült reggelizni, s Mytyl maga sem tudta mi történt vele. de hirtelen nagynagy öröm költözött a szívébe. — Milyen gyönyörű minden! — sóhajtotta boldogan. Amikor megreggeliztek, anyuka azt mondta: — Apukátok ma hajnalban kelt, hogy örömöt szerezzen nektek. Nézzétek csak. milyen gyönyörű kalitkát font a madaratoknak. S apuka már hozta is a kalitkát, amelyben bőséges helye volt a madárkának. Mikor Mytyl meglátta, halkan, boldogan felsikoltott: — Tyltyl!, nézd csoda történt! Hiszen mi tegnap egy barna madárkát fogtunk és ez kék. Itt van a Kék madár! Megvan a Kék madár! Apuka és anyuka csodálkozva ismételték: — Kék madár — Igen — kiáltotta Mytyl izgatottan. — A Kék madarat hajszoltuk minden felé. És amíg mi bejártuk érte a világot, addig ő itthon volt -.. Ezzel aztán már fogta is a kalitkát és kifutott a szobából nagy boldogan. Még soha ilyen boldog nem volt, és ezt a kincset nem akarta egyedül a maga számára megtartani. Most már tudta, hogy a Kék madár a boldogságot jelenti és tudta azt is, hogy Angélának, a beteg, béna kislánynak ezerszer inkább van szüksége a boldogságra. — Itt a madár. Angéla! Tegnap olyan nagyon megkívántad, hát neked adom! — Angéla nagy örömében elfelejtette, hogy béna. kilépett az ágyból, és megindult. A boldogságtól ragyogó arccal nézte-nézte a madarat. — Megengednéd, hogy a kezembe vegyem? — kérdezte. — Hogyne, hiszen a tiéd — és Mytyl kivette a madarat, hogy Angéla kézébe adja. — Tessék! Szépen, gyengéden fogjad. — Ó, de aranyos! Milyen finom, milyen puha, selymes! — ujjongott Angéla. Ebben a pillanatban a kismadár szárnyat bontott és kirepült a nyitott ajtón. — Jaj. elrepült a madaram! — sikoltott Angéla és keserves zokogásra fakadt. De Mytyl megvjgasztalta: — Ne sírj, Angéla — mondta — majd megtaláljuk újra. — Soha, soha többé — zokogott Angéla. — Hogyan is találnánk meg? — Hidd el, Angéla, megtaláljuk. És tudom a módját. Angéla hitetlenül nézett Mytylrc, de azért a remény mégis megcsillant a hangjában amikor megkérdezte: Igazán? Bizonyos vagy benne? — Egészen bizonyos — mondta Mytyl határozottan. — Mert most már tudjuk, hol keressük. A Kék madár a boldogság és a boldogság itt lakik a szívünkben. Vége. Sze Mátyás király vöröshagymán kapáltat Mikor Mátyás király uralkodott, egy ízben nagy mulatságot csapott. Meghívta az urakat, jó bort tett eléjük. Az urak dicsérték a bornak minden előteremtöjét, csak a munkásokat nem. Azt mondja Mátyás király nekik: ■ Ez nem jól van! Azt a szegény munkást nem is említjük, aki dolgozik? Az semmi! No, hát ha semmi — mondja nekik Mátyás —, gyertek ki holnap kapálni, és majd úgy kapálunk, ahogy a munkás szokott. Másnap hajnalban kimentek a szőlőbe kapálni. Vöröshagymán és kenyéren kapáltak reggelig. Mikor megvoltak, megint hajtották a dolgot délig. Délben ismét vöröshagyma és kenyér volt az ebéd. Alig várták már az estét az urak. Este mondták is Mátyás királynak: Az érdemli meg a bort, meg a jó ételt, aki a szőlőt munkálja: a szegény ember! (Illyés Gyula: Hetvenhét magyar népmese) Érik a szőlő, hajlik a vessző, bodor a levele, két szegény legény szántani menne, de nincsen kenyere. Van vereshagyma a tarisznyába, keserű magába, szolgalegénynek, hej, a szegénynek, de kevés vacsora. Nyelvtörő Csöngőiéi csöndes csikós csinos csikója csetlik-botlik, cserépből csinált csöngettyű csörög a csöngőiéi csöndes csikós csinos csikója nyakán. (népdal) REJTVÉNYÜNK: zel gény főz. víz Olvasd össze helyes sorrendbe a szótagokat, egy közmondást kapsz. A megfejtést küldjétek be címünkre: NÖ szerkesztősége, 301 00 Bratislava, Prazská 5. Gyermekeknek. A lapunk 27—28. számában közölt rejtvény megfejtése: az idézet Arany János Családi kör c. verséből való. Nyertesek: Szabó László, Dolny Bár (Albár), Tóth József, Nesvady (Naszvad), Győri Sándor, ВоГ (Boly). A 27—30. számunkban közölt rejtvény megfejtése: Madarat tolláról, embert barátjáról lehet megismerni. Jutalomban részesül: Erdélyi Judit, Vei'. Hores (Nagygéres), Trenka Terézia, Moca (Dunamocs) Rákócza Péter, Brestovec (Szilas). bér gye/^eke^ 21
