Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-09-18 / 37-38. szám
A Kaukázus lábánál levő Cslou abbáz faluban Izabella nevű vörösbor mellett üldögéltünk. Egy helybéli öreg. Miha Dzsobua az 1877— 1878-as orosz—török háborúban szerzett élményeit mesélte — huszonnyolc-huszonkilenc évesen vett benne részt. Ezután még sok-sok érdekességet, eseményt elevenített fel. Miha apónak ugyanis nemcsak az emlékezőképessége kitűnő, hanem van is mire visszaemlékeznie: nem kevesebb, mint 126 éves. Az asztalnál helyet foglaló, hosszú bajszú üregek helyeslőén bólogattak, megerősítve a „korelnök“ szavait. És ebben nincsen semmi meglepő, mert az ő emlékeik csaknem olyan régiek, mint Miha apáé. Cslouban nemrég mintegy negyvenen éltek olyanok, akik legalább 90 évesek voltak. Azért „legalább", mert utóbb arra a meggyőződésre jutottam, hogy oz aggastyánok szíves örömest letagadnak tíz-húsz évet az életkorukból. A 107 éves duripsi Mahti Tarkít szerint a százéves férfi igazi férfi, s ez annyit jelet, hogy még bátran vállalkozhat nősülésre. Miha Dzsobuo például három évvel ezelőtt, 123 évesen vitt asszonyt a házhoz. A HOSSZÚ ÉLET FÖLDJE? A Föld lakossága idősebb lett: a XX. században az idős emberek abszolút és viszonylagos száma alaposan megnőtt. A Szovjetunió területén ez idő szerint több mint 297 000 kilencvenesztendős vagy ennél idősebb embert tartanak számon. A 100. év küszöbét csaknem tizenkilencezren lépték át s az évszázados jubileumot megünnepelt veteránok jelentős részét a Kaukázusban találjuk. Annak ellenére, hogy itt igen sok a magas életkort megért ember, Cslou — éppúgy mint egész Abházia — nem tekinthető a hosszú élet földjének. Sokkol inkább ráillik ez az elnevezés Azerbajdzsánra, pontosabban a Karabah- Hegyvidéki Autonóm Területre, ahol százezer lakosra mintegy 100 százévesnél idősebb ember jut. Mindazonáltal az abház öregek, véleményem szerint, a fizikai és a szellemi egészség, a mozgékonyság, j3 frisseség és az optimizmus példaképei. És ha netán az olvasónak bármikor kételyei támadnának aziránt, hogy érdemes-e ilyen matuzsálemi kort megérni, látogasson el Abháziába, és próbálja meg kitalálni, hány éves például az ősz teatermesztő vagy az az első dzsigit, aki az útjába kerül. Fogadni mernék, hogy húsz-harminc évvel vagy esetleg ennek a kétszeresével is melléfogna. Velem legalábbis ez történt. Atar faluba érkezve megpillantottam egy szép szál dzsigitet, aki könnyedén lóra pattanva a meredek hegyi ösvény felé vette útját. Természetesen álmomban sem mertem volna arra gondolni, hogy ez a fiatalos lovas nem más, mint az általam keresett 121 esztendős Szelah Butba, aki épp az Atartól 40 km-re lakó húgát indult meglátogatni. És még hány meg hány olyan öreggel találkoztam Abházia falvaiban, akikhez képest harmincöt évemmel rozzant aggastyánnak éreztem magam! önkéntelenül is felötlött bennem, hogy о természet ezt a népet keményebb, erősebb fából faragta. FELBECSÜLHETETLEN ÉRTÉKŰ ÖRÖKSÉG Ha ahhoz hasonlóan, ahogy a bűnügyi szakértők a mozaikportrét állítják össze, megpróbálnánk elkészíteni az idős abház férfiak közös portréját, 90—100 éves, szélesvállú, világoskék szemű, balett-táncos derekú dalia alakja bontakozna ki előttünk, akinek ezüstös a bajusza — amely hetven fölött kezd őszülni, s csupán száz év táján lesz teljesen ősz — és erős, kitűnő állapotban levő fogai vannak, amelyeket vízzel öblöget minden étkezés után. Emberünk, csakúgy, mini mindenki más itt, fiatal éveitől kezdve részt vesz a lovasjátékokban, és noha ma már aligha képes arra, hogy sebes Vágta közben felkapja a földről a pénzdarabot, a nyeregbe most is könnyedén felpattan. E táj csaknem valamennyi hagyományos foglalkozásban jártas, ért a betakarításhoz, legeltette a jószágot a havasi legelőkön, részt veti a két-három hetes medve- és vaddisznóvadászatokon. öt fia és tucatnyi unokája van. A húsz abház öreg közül, akikkel alkalmam nyílott elbeszélgetni, tizenkilencnek legalább száz évig éltek a szülei. A huszadiknak az apja vadászat közben lezuhant a szikláról s eképpen megfosztott attól a lehetőségtől, hogy százszázalékos összefügést toláljak a szülők és gyermekeik magas életkora között. Miha Dzsobua csupán ravaszkásan mosolygott, és- a vállát vonogatta válaszként valamennyi próbálkozásomra, amelylyei igyekeztem kiszedni annak a titkát: „mit kell tenni, hogy hosszú életűek legyünk?" — Honnan tudnám — felelte —. anyám 101 éve' élt, apám 140-e‘, az egyik nagyapóm pedig alighanem kétszázat is. Én talán hitványabb lennék, mint ők voltak? No de fiatal barátom, inkább igyunk az egészségedre . . . Nem sokkal később, amikor a Kijevi Gerontológiai Intézetben Dmitrij Csebotarev akadémikussal és munkatársaival beszélgettem, megértettem Miho Dzsobua jogos csodálkozását („Én talán hitványabb lennék, mint ők voltak?") A hosszú élet titkában a legfontosabbak közé sorolják a genetikai tényezőt, a hosszú élet örökletes hajlamát. A gerontológusok ugyanis megállapították, hogy a megvizsgált magas életkorúak zöménél a szülők is több mint száz évig éltek. Az abházok génjei olyan tulajdonsá. gokat hordoznak, amelyek lehetővé teszik, hogy az élet naptáráról sokkal több lapot szakíthassanak le, mint a legtöbbünk számára megadatik. A kijevi gerontológusok véleménye szerint az egyik ilyen tulajdonság az erős immunreakció, mely a szervezetnek hatékony védelmet biztosít. Az abházok nagyon ritkán betegszenek meg. Persze hangsúlyoznom kell, hogy azokról az abházokról van szó, akik a szülőföldjükön élnek. Hallottam egy öregről, aki hosszú élete során soha nem ismerte a betegséget. A körülmények azonban úgy alakultak, hogy kénytelen volt egy nagyvárosba költözni, távol attól a vidéktől, ahol született és élt. Az öreg szinte szemlátomást sorvadni kezdett, épp úgy, mint a földjéből kitépett növény, annak ellenére, hogy atlétatermetű és eszményien egészséges volt, és nagyon jó körülmények közé került. A hozzátartozói ragaszkodtak ahhoz, hogy visszatérjen a falujába. A szülőföldjére visszaköltöző öreg „visszanyerte régi formáját", és ma is jó egészségnek örvend. RITMUS, ÉLETMÓD, CSALAD A géneknek tehát döntő a jelentőségük, de minek van még szerepe ezenkívül? A levegő, a víz vagy a föld sajátos tulajdonságainak, amelyek a hosszú életnek valamiféle „vitaminjával" ajándékozzák meg az embert? A kedvező éghajlatnak? Annak, hogy nincsenek olyan tényezők, amelyek károsítanák az idegrendszert? Abháziai utamon alkalmam volt látni, hogy az idősek a fiatalokkal vállvetve dolgoznak a tea- és a dohányültetvénveken. És korántsem azért, mintha munkaerőhiány volna. Egyszerűen arról van szó, hogy a munka az idős abház ember Ш 5 1 számára éppen olyan természetes, mint maga az élet. A százévesnél idősebb embereken megfigyeléseket végző -Szicsinava szuhumi gerontológus szerint valamennyien napi 3—4 órát dolgoztak о kolhozban, jóllehet nyugdíjat kaptak, és anyagi körülményeik olyanok voltak, hogy egyáltalán nem kellett volna dolgozniuk. A munka szinte szervezetük egyik funkciójává vált, amely elősegíti valamennyi szerv és rendszer normális működését. Ezt a funkciót megzavarni egyet jelen, tett volna a sok évtizeden át kialakult ritmus felborításával. Éppen ezért az idős abház, még ha abbhagyja is a munkát a kolhozban, ezt a ritmust „nem adja fel", mintha ösztönösen érezné, hogy a munka egészségének és hosszú életének egyik fő forrósa. Így például az Atar falubeli 111 esztendős Dzukur Kvincinyiját kora reggel akkor pillantottam meg, amikor éppen fát hasogatott, az acsandari 113 éves Mahti Hagba pedig megérkezésemkor szárításra szánt dohányleveleket fűzött fel. Láttam, hogy a csloui Miha Dzsobua a kertben a lapátot for. gáttá, és a Durips falubeli 102 éves öreg vadász, Mádon Szakanyija többnapos vadászatra készülődve, fegyvereit tisztogatta és rendezgette ... Egyszóval ezekkel az emberekkel nem történik meg az, ami az idős városlakókkal, akiknek az egészségi állapota hirtelen romlani kezd, mihelyt a munkát abbahagyják. Igaz persze az is, hogy akár a „legtisztább" város levegője sem hasonlítható össze Abházia tengeri és hegyi levegőjének „koktéljával". A kristálytiszta levegő s. az a csönd, amilyen csak a hegyekben fordul elő, valamennyi abház nemzedék közkincse. Méghozzá felbecsülhetetlen értékű közkincs. Az obhóz nép korántsem vette körül magát olyan fallal, amely elzárná a civilizációtól. A civilizáció ide is eljutott, s új életformái hozott: a hegyi tájakon megjelentek a tv-antennók, az építődaruk, a nagyfeszültségű távvezetékek. Jóllehet 18 ^ SH к
