Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1975-09-18 / 37-38. szám

Tandel Dzsobua nem hajlandó használni a hűtőszekrényt, amit unokája vásárolt, mert úgy véli, hogy a benne lehűtött élelmiszereket „nem veszi be a gyomor" („apáinknak és nagyapáinknak semmi efféle nem állt rendelkezésükre" — mondogatja), ugyanakkor szívesen nézi a tévét, amelyben önmagát is látta már(az az együttes, amelyben Dzsobua énekel és táncol, nagy sikert aratott Magyarországon is). A 121 esztendős atari Szelah Butba nyeregbe ült, hogy 40 kilométerre lakó húgát felkeresse, a városba azonban, mely közelebb fekszik, autóbusszal vagy autón megy. A 107 éves duripsi Mati Tarkil, akit — mint elmondta — a jeges hegyi patakban kereszteltek meg, most is mindennap megfürdik benne, miután megtette a patakhoz vezető 2—3 kilométeres utat, majd visszatér a hegyek közé. Egyemeletes házában természetesen van fürdőszoba, de azt csak télen használja. Az abházok tehát nem vetik el a civilizáció jótéteményeit, de csak óvatosan é^ olyan mértékben veszik igénybe őket, hogy ne zavarják meg velük kialakult szokásaikat és életritmusukat.

A matuzsálemekkel, szokásaikkal, hagyományaikkal és világszemléletükkel ismerkedve még egy nem kis jelentőségű törvényszerűséget állapíthattam meg, amely alighanem csalódást kelt a megrögzött agglegények között: az öregek túlnyomó többsége (a gerontológusok statisztikája szerint 98 %-a) a családi élet híve. Megállapították, hogy négyszáz 100—135 éves nő közül csupán négy

m volt férjnél. Hasonló adatokat nyerek mindkét nem 80 éves és annál idősebb tagjai között is.

A sok évszázados hagyományoknak megfelelően az abház férfiak és nők rendszerint 30 éves koruk táján házasodnak, vagyis — európai mércével mérve — elég későn. De alighanem ez a titka az abház családok többségére jellemző jó és tartós házasságnak. Hiszen a harminc év az a kor, amikor a fizikai kiteljesedés már bizonyos élettapasztalattal, megfontoltsággal párosul. Ami pedig a családnak az élettartamban betöltött szerepét illeti, a családi békesség és egyetértés aligha az utolsó azon tényezők között, amelyek arra jótét hatást gyakorolnak.

éretném még hangsúlyozni, hogy ^7 Abháziéban a magas kor elérésében kétségtelenül szerepe van az öregek iránt tanúsított magatartásnak is. Az öregek nemcsak nem érzik magukat tehernek a család, a társadalom számára, hanem — éppen ellenkezőleg — bizonyos „öregkultusz"-nak lehetünk a tanúi itt. A családfő szerepét ■etöitő idős emberre úgy tekintenek, mint a bölcsesség és a tudás, a hagyományok és a szokások legjobb képviselőjére. Szavait törvényként tiszteiik a fiatalabbak. Csaknem valamennyi ■ abház faluban létezik egy sajátos döntőbíróság, a „nemzetségfői tanács".

Bevallom kéthetes abháziai tartózkodásom súlyos megpróbáltatást jelentett számomra. A tucatszámra elhangzó, terjedelmes és ékesen szóló pohárköszöntők, az egymást gyorsan követő erősen fűszerezett ételek, valamint a hegyi lakóknak az a leküzdhetetlen vágya, hogy „agyonetessék" a vendéget, bizony szokatlan az idegenek előtt.

A KÖVÉR EMBER NEVETSÉGES A NYEREGBEN

Az abházok maguk keveset esznek, a kövér embert pedig betegnek tartják. Szemükben, vagyis azoknak a született lovasoknak a szemében, okik még öregkorban sem válnak meg a lótól, a kövér ember egészen furcsa jelenség a nyeregben. Itt akképpen vélekednek az emberek: az abház férfi derekának olyannak kell lennie, hogy amikor az oldalára fekszik, a kutya ót tudjon bújni alatta.

Ami az abház matuzsálemek táplálkozását illeti, nyilvánvaló, hogy étrendjük valamivel kalóriaszegényebb, mint ami megszokott a Szovjetunióban. Az abház öregek réges-rég rájöttek arra, amit manapság az élemedettebb korúaknak

ajánlanak az orvosok: a táplálék kalóriatartalmát, valamint a szénhidrátok és az állati zsírok fogyasztását mintegy a har. madára kell csökkenteni, ugyanakkor változatlanul kell hagyni a fehérjemenynyiséget.

Az abházok étrendjében igen sok a zöldség és a gyümölcs, amelyek szervezetünk legfőbb vitaminforrásai. Az А, В és a C vitaminban gazdag táplálkozás — e vitaminok bőven találhatók a zöldhagymában, a sárgarépában, a sárgabarackban, az őszibarakcban, a paradicsomban, a spárgában, a citromban és a narancsban — magyarázatot ad arra, hogyan maradhat az abházoknak idős korban is éles a látásuk. A húsfogyasztást itt nem viszik túlzásba, hetenként csak egyszer-kétszer kerül hús az asztalra.

Egyesek szerint a mindennapi ebéd elmaradhatatlan tartozékának számító kukoricakósa szintén ma. gyarózat arra, hogy az abházoknál százéves korban sem fordul elő ateroszklerózis (érelmeszesedés).

Az abházok táplálkozásában fontos helyet foglalnak el a tejtermékek. Az orvosok szerint a macóni nevű aludttejféleség, de különösen az író, amelyet — mert jobban oltja a szomjat — itt gyakran víz helyett isznak, elpusztítja a bélbe jutó kórokozó mikrobákat.

Engem személy szerint — és nem is érdek nélkül — ez a kérdés izgatott: mi az oka annak, hogy az abházoknak idős korukban is sűrű a hajuk. Nem tudom, hogy van-e tudományos alapja, számomra mégis érdekesnek tűnt, hogy az abház falvakban szívesebben mosnak fejet aludtejjel, mint szappannal.

Nem hallgathatunk a mézről sem, amely teljesen kiszorítja a cukrot az étrendből és fontos vitaminokkal látja el az abházokat. Lehetséges, hogy éppen a bőséges mézfogyasztással magyarázható, hogy a legöregebb abházok sem panaszkodnak soha fogfájásra.

Itt — a tea hazájában — nem isznak teát. De nagy a keletje a vörös száraz bornak, s ez nem hiányzik az asztalról reggel, napközben és este sem.

Vajon dohányoznak-e az abház aggastyánok, akiknek a földjén a Szovjetunió legkiválóbb dohányfajtái teremnek? Találkoztam dohányosokkal és nemdohányzókkal is. A legszenvedélyesebb füstölő Miha Dzsobua volt, aki 110 évvel ezelőtt szokott rá a dohányzásra.

MILYENEK AZ ESÉLYEINK

Sokféle elméletünk van az öregedésre, amelyek mind különbözőképpen ítélik meg az élet lehetséges időtartamát.

A 80—90 év elérése ma még vágyálom az emberiség zöme számára, mégis, van okunk a derűlátásra. Igen sok szakembernek az a véleménye, hogy nincs messze az az idő, amikor 100 év lesz az átlagos életkor.

Az élet meghosszabbodása elsősorban a szív- és érbetegségek, valamint a rosszindulatú daganatok gyógyításától várható, amelyeknek a leküzdése — a statisztikusok számítása szerint — 5—7 évvel növelné meg az átlagos életkort. A káros tényezőknek a környezetünkből való eltávolítása ugyanennyivel hosszabbítaná meg az életünket. Vagyis ennek a 10— 14 évnek a birtokában az átlagos életkor 82—84 évre nőne. Azt is tudjuk, hogy az emberi szervezetben igen sok „salakanyag" rakódik le, ami korai öregedéshez vezet. Ezzel kapcsolatban az érdeklődés homlokterébe került az úgynevezett antioxidánsoknak a tanulmányozása. A salakanyagoknak antioxidánrokkal való „elnyeletése" újabb 10—15 evvel hosszabbítaná meg az é'ete'. Mindaddig azonban, amíg a gerontológusoknak és az orvosoknak nem sikerül megoldást találniuk erre az izgalmas problémára, arra kell gondolnunk, hoav az életet mindenekelőtt úqy hosszabbíthatjuk meg, ha nem rövidítjük mea. S hogy ez így van, az idős abházok élete példázza.

V. Kjucsarjane

Dmitrij Sosztakovicsot gyászoljuk

1915-ben egy kilencéves kisfiú kezdett ismerkedni Pétervárott a zene titkaival: a kis Dmitrij Sosztakovics. 1906. szeptember 25-én született egy zeneileg különösen képzett, kulturált családban. Jövőre ünnepelné 70. születésnapját most augusztus 10-én azonban bejárta a világot a szomorú hír: Sosztakovics meghalt.

Felsőbb zenei tanulmányait az egykori Pétervár, a mai Leningrád konzervatóriumán végezte — zeneszerzést tanult és zongoratudását tökéletesítette. Már diák korában felfigyeltetett magára modern zenei nyelvezetével, témáival és technikai szuverenitásával. Átvett valamit Glazunovtól, Csajkovszkijtól, Skrjabintól,' Glinkától, Prokofjevtöl és Sztravinszkijtól is, de az ösztönző hatást sikerült egyéni művészetével ötvözni és igy elkerülni az epigonizmus buktatóját.

Tehetségéről tanúskodó egyéb első müvei között találjuk például az abszolvensi munkaként komponált F-moll szimfóniát, opus 10-et, amely arra a reményre jogosította fel a korabeli zeneszakértöket, hogy Majakovszkij után további szimfonikus szerző lép a zeneművészet porondjára.

Tanulmányai befejeztével egy ideig mint zongoraművész szerepelt sikeresen remzetközi versenyeken is, de a komponálást sem hagyta abta. Igaz zeneszerzői munkásságát elég sok zökkenő kísérte: a korabeli kritika nem mindig fogadta jól elképzeléseit. Elég gyakran támadták őt nem esztétikai szempontból is. Tény, hogy az „avantgárd" képviselője volt, aki müveiben merész fantáziával keverte a hagyományosat a modernnel, nem egyszer jazz-elemekkel.

Á legnagyobb izgalom „Kátya Izmajlova" c. 1932-ben befejezett operája körül támadt, mivel a hagyományos felfogástól eltérően Sosztakovics Katyerina személyében nem a bűnös, elítélendő asszonyt, hanem a minden áron boldogságot kereső romantikus nőt ábrázolja. Nem egy kritikusa a szovjet embertől idegen, mérgező hatású virágnak nevezte a müvet.

A zeneszerző nagy alkotói- és lelki válságokon esett át, nem is óhajtotta további müvei bemutatását. Legtöbb munkáját azonban a későbbi időkben rehabilitálták és Sosztakovicsot megérdemelt elismerés övezte, számos magas kitüntetés mellett a Lenin dijat is megkapta és a Szocialista Munka Hőre cím viselője is volt.

1941-ben, a németektől körülzárt Leningrádban írta a város hősi védelméről szóló 7., ún. Leningrádi Szimfóniáját, amelyet először Kujbisevben, majd Moszkvában, azután New Yorkban (Toscanini vezényletével) adtak elő és csak 1942. augusztus 9-én Leningrádban.

Tizenhárom nagy szimfóniája mellett alkotó lendületéből számos, mondhatni, halhatatlan mü született. Művészi profilját kamarazenei kompozíciói teszik teljessé. Szimfóniáinak hőse mindig a nyugtalan, kereső, az ideáljai felé törő ember, ami nagy mértékben beethoveni tipusú, szenvedélyes, drámai művészi alkatra mutat. Nem volt jelentéktelen Sosztakovics pedagógiai tevékenysége sem.

Halálával nagy veszteség érte az emberközpontú szocialista művészet és az egész haladó kultúra világát.