Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-09-18 / 37-38. szám
\Ы£ ч Я Ez esetben valóban csak a fedél volt közös. A két család bejárati ajtaja más-más égtáj felé nézett, a lakószobák berendezése más-más ízlésről tanúskodott, mint ahogy a két család gondjai is mások voltak. A mama megelégedéssel élte napjait, tett-vett a lakásban, a kiskertben. Három évvel ezelőtt férjhez adta a lányát, s ebbe egy kicsit nehezen törődött bele... De hát egy fedél alatt maradunk továbbra is... — mondogatta vigasztalásul A fiataloknál — mi tagadás — nagyobb gondok voltak: Az esküvőt követő évben megszületett az első gyerek, akinek egészsége nincs rendben, ezért édesanyja nem tud munkába állni. A faluban nincs bölcsőde... Nagymamára nem számíthatnak... A szűkös anyagi viszonyok között élő fiatalok nehezen tudják beosztani az egy keresetet... Segítségre, támogatásra lenne szükségük. Jó tanácsokra, amelyek eligazítják őket a kezdeti nehézségekben . . . Majd a mamám segít, ha kell... — mondogatta a fiatalasszony. Mindennek három éve... Most, amikor az újságíró szóra bírja az „egy fedél alatt“ élő fiatalokat és a szülőket, szomorú tények tárulnak fel... Beszélgetésünk színhelye: a komárnói (komáromi) járásbíróság folyosója. Ideje: Röviddel az ítélethozatal után. S akik sorsa felett pálcát törtek: T. B. — a férj, és T. E. — a feleség ... T. Béla, felperes: — Idegesen keresi a szavakat, mit is mondjon, hiszen úgy magánál tartotta. Most ott is maradt náluk ... Amikor láttam, hogy a kettőnk kapcsolata forog veszélyben, komolyan elbeszélgettem feleségemmel és kértem, hogy költözzünk el a faluból, éljünk önálló életet, ha lasan is, de egyszer berendezkedünk mindkettőnk megelégedésére ... ö azonban hallani sem akart arról, hogy külön éljünk, egyre csak azt hajtogatta: Mi bajod van neked az anyámmal, nem bánt ő téged Végső elhatározásomban beadtam a válókeresetet. Azt remélve, ettől a lépéstől megrettenve belátja majd T. Erzsébet, alperes: — Egyedül jött a tárgyalásra. Édesanyja most nem áll mellette. Elvégre a saját sorsáról kell döntenie Szemében még könnycsepp van .. Idegesség, harag vagy késő bánat csalta oda, nem tudni — Mindig az anyám volt a téma Ne menj oda... Ne szóljon bele.. ne rendelkezzen velünk ... Igaz, hog.y átjártam hozzá, de hát sokat voltarr egyedül... Igaz az is, hogy ő hozzá vittem a pénzünket, de a bankba tette nem vett el belőle ... A főztéből meg szívesen adott... Szeretem az anyámat, nem fordíthatok neki hátat, hogy férjhez mentem A házasság felbontásáról szóló első döntés röviden hangzik: a bíróság a javaslatot elutasítja. Indoklás: „A felperes panaszai indokoltak, de hajlandó a háztartási kapcsolatot felújítani, önálló családi életet élni, kiskorú gyermekéről gondoskodni. Az alpéres beismerte a felrótt panaszokat, gyermekéhez ragaszkodik, de a házasság felbontásába beleegyezik A talárba öltözött bíró maga is anya. feleség. A legjobb belátása szerint dönt: nincs súlyos válóok. Remélve, hogy az eseten okulva a szülők is belátják: a fiataloknak segítségre van szükségük. De nem rosszul értelmezett EGY FEDÉL ALATT összekuszálódott most körülötte minden. Igaz, ő kérte a házasság felbontását, de ő volt az is, aki hajlandó lett volna újrakezdeni, begyógyítani a sebeket — Rövid ideig tartott a boldogságunk, pedig szerettük egymást. Alig voltam néhány hónapja együtt a feleségemmel, amikor estéről estére a szülői házból kellett hazahívnom. Eleinte siettem, bár beosztásom miatt nem tudtam pontosan betartani a munkaidő végét. Mindig arra vágytam, hogy feleségem, aki nem volt munkaviszonyban, otthon várjon, ebédet, vacsorát főzzön, összeszokjunk, közösen oldjuk meg a gondjainkat, tervezgessünk, beszélgessünk, osszuk be a 14 fizetésünket, legyen kinek elmondanom, mi történt aznap a munkahelyein зп... De hát rendszerint zárva volt az ajtó, amikor hazaérkeztem. Üres volt a szobánk. Mondhatom úgy is, rideg, nem találtam föl magam benne. Néhány percig föl alá járkáltam, mint aki nem találja a helyét, aztán elmentem utána. Mindig az édesanyjánál volt. Nem rosszból mondom ... Cak éppen rosszul esett, hogy otthon még mindig jobb neki, s nem érzi, hogy hiányzik. Nekem már régebben meghaltak a szüleim, otthonra vágytam. Ezért is nősültem meg fiatalon ... De sok este mentem érte és hívtam haza!... S legtöbbször a tvműsort nézve azt válaszolta: Most már végignézem a filmet... Ha éhes voltam, azt mondta: viszek valamit a mamától A fiatalember kigombolja nyakán az inget, melegség önti el. Panaszkodna is, nem is... Most már úgyis mindegy Munkahelyet is változtattam, feleségem és anyósom rábeszélésére. Hogy közelebb legyek az otthonhoz, és pontosabb a munkaidő betartásában .. . De hát ez sem, volt jó, mert ott még kevesebbet kerestem . .. Nem akarták, hogy elfogadjam a szomszéd faluban felajánlott szolgálati lakást, azt szerették volna, hogy építkezzünk. A mama kezelte a megtakarított pénzünket. Bankba tette, és a könyvecskét segítségre, nem babusgatásra, kényeztetésre, öncélú cselekedetekre, hanem arra, hogy egy fiatal házaspár életét észrevétlen irányítással — jó útrj tereljék S amikor a bírónő már megnyugodva gondolt a hónapokkal azelőtt lezajlott tárgyalásra, gondolván helyesen döntött, ismét kezébe kapta T. Béli kérvényét: Kérem a házasságunk felbontását ... Okok: Az előzőkhöz hasonlóak. Súlyosbító körülmény: T. Erzsébet az édesanyjához költözött, s nerr hajlandó az együttélést felújítani. A kihallgatott személyek megint csak a férj és a feleség. Alapos és