Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-09-18 / 37-38. szám
Megpihentek Visegrád romjainál A Bök Nemzetközi Évében világszerte sokféle rendezvényt, találkozót, bejsBISMtést, szemináriumot, értekezletet tartanak. Résztvevőik erejükhöz mérten igyekeznek hozzájárulni azoknak a céloknak a megvalósításához, amelyeet ebben az évben az Egyesült Nemzetek Szervezete tűzött az emberiség ié, s amelyeket az év jelszava — egyenjogúság, fejlődés, béke — kifejez. A Magyar Újságírók Szövetsége az UNESCO égisze alatt s együttműködésében a női és családi lapok újságíróinak nemzetközi egyesületével (AIJPF) ebben az évben Budapesten szemináriumot rendezett, amelyen 17 európai országból 34 újságírónő folytatott eszme- és tapasztalatcserét arról, hogy ebben az évben az újságok, a képeslapok, valamint a rádió és a televízió mit tesznek a nők gazdasági, politikai és szociális egyenjogúságának érdekében. — Tőlünk, újságíróktól az ENSZ többet és mást vár, mint a legtöbb állampolgártól — mondta Földes Anna, a Nők Lapja szerkesztője. — Mjnket bízott meg ez év céljainak propagálásával, .a megvalósítás elősegítésével, azzal, hogy fellelkesítsük olvasóinkat, és az állandó ellenőrzéssel, vajon ezek a célkitűzések miként érvényesülnek a gyakorlatban. Ez a szerkesztői tapasztalatcsere rámutatott arra, hogy a lapok, folyóiratok világa is megoszlik. Az egyik részében a dolgozó nők, a munkásnők, parasztasszonyok gondjai csak elvétve kapnak helyet a sajtó hasábjain, a rádióban és a televízióban. A kapitalista országok — főleg az NSZK, Franciaország, Olaszország — újságírónői tárgyilagosan megállapították, hogy sajtójukban a nő, — még a női magazinokban is — legtöbbet a reklámok tárgya és alanyaként szerepel, vagy csupán mint szexuális szimbólum. Más nyugati újságírónők viszont arról beszéltek, hogy a haladó szellemű női sajtó milyen nehezen tud utat törni magának még a polgári női lapokban is, mivel ezeknek a szerkesztőségében a vezető helyeken férfiak ülnek. Jaqueline Chabaud, az AIJPF főtitkára pedig arra mutatott rá, hogy ezek a folyóiratok csak nagy ritkán foglalkoznak politikai kérdésekkel, s noha a Nők Nemzetközi Évében vagyunk, úgyszintén csak nagyon ritkán írnak más országok asszonyainak életéről. Chabaud asszony részben a sajtóból, részben az olvasók leveleiből merítve a példát, azt is leszögezte, hogy a Nyugat asszonyaiból többnyire hiányzik a kollektív érzület, túlteng bennük az egyénieskedésre való hajlam s megkérdőjelezte az újságírók, s általában a sajtó felelősségét ezért az állapotért. Különben is el lehet mondani, hogy a nyugati újságírónők felszólalásai híven tükrözték országuk asszonyainak helyzetét. Ezzel szemben a szocialista országok újságírónői az itteni nők helyzetéről szólva nem egy ihlető ötletet adtak át nyugati kolléganőiknek; végeredményben ezen a találkozón is világosan megmutatkozott a szocialista társadalmi rend fölényes ereje, éspedig nemcsak a nők, hanem a női sajtó helyzetét illetően is. Nemcsak azzal tudtunk érvelni, hogy nálunk Csehszlovákiában a női újságok százezres példányszámban jelennek meg, s hogy nálunk természetes az is, hogy ezeknek az újságoknak a főszerkesztői nők, hanem azzal is, hogy nálunk az újságírói hivatás a nők számára sokkal elérhetőbb, mint másutt. Míg 1963-ban Csehszlovákiában az újságíróknak 22,8 százaléka volt nő, addig tavaly ez az arány már elérte a 28 százalékot. S számuk egyre nő: a Csehszlovák Üjságírószövetség újonnan felvett tagjainak sorában mintegy 40 százalékban vannak képviselve a nők, s az újságírói főiskola hallgatóinak Prágában és Bratislavában a fele nő. A budapesti szeminárium azzal a következtetéssel zárult, hogy az európai újságíróknak úgy kell bemutatniuk a kortársnőket, mint haladó szellemű embereket s úgy is mint dolgozó nőket, állampolgárokat és édesanyákat. Az újságíró a társadalommal közösen megvalósíthatja ezeket a célkitűzéseket. Ezeket a törekvéseket az elfogadott záródokumentum is tükrözi. Irta és fényképezte: Jozef Beles Ismerkedtek a Richter Gedeon-gyár életével, gyönyörködtek az üzemi óvoda apróságainak játékában BERLINBEN és Turistairoda) igazgatóságának épülete mind gyönyörű, modern stílusú, sokemeletes épület. A Pedagógusok háza mellett széles, kétsávos út kezdődik, a Karl Marx Allee. Ez Berlin legkorszerűbb, legforgalmasabb sugárútja. Olyan hosszú, hogy egy félóra gyaloglás után sem látni még a végét. Tágas üzleteit a berliniek és az idegenek tízezrei látogatják. Az úttest alatt pedig a földalatti vasút, vagyis az S Bahn egyik vonala húzódik. Berlinben el sem lehetne képzelni a közlekedést az S Bahn nélkül. Ez annyiban különbözik a Metrótól, hogy nem a föld alatt megy, hanem amolyan városi kisvasút. Kiterjedt hálózata keresztülkasul szeli Berlint, így a gyors közlekedés alapját képezi. Berlin lakosságának zöme fiatal, többségükben a Szabad Német Ifjúság elnevezésű szervezet (FDJ — Frei Deutsche Jugend) tagjai. A Humboldt egyetem egyik vezető ifjúsági funkcionáriusa így jellemezte őket: — Nézzen végig sorainkon, s akkor meggyőződhet arról, hogy szeretjük Berlint, hazánkat és a békét. Nem engedjük meg, hogy ismét felüsse fejét nálunk a fasiszta sárkány, és újabb háborúba sodorjon minket és más országok dolgozóit! Egy hónapot éltem közöttük, és meggyőződtem arról, hogy igaza volt. ifj. GÁL LÁSZLÓ 9
