Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-09-18 / 37-38. szám
RÉGEN zártam be a jegyzetfüzetemet ilyen elégedetten, mint most. A riportanyag felvetése után mindig marad bennem egy kis nyugtalanság, félelem, hogy nem feledkeztem-e meg valami lényegesről, ami a megíráskor hiányozni fog, úgy értettem-e az emberek szavát, ahogyan azt ők gondolták? ... Most jóleső nyugalom tölt el. Érzem, hogy akivel beszéltem, annak minden szava őszinte és mélyről jövő volt. Hogy amit mondtak, azt emberség, becsületesség, magas fokú felelősségtudat hatja át. Hogy megfontoltan, mélyen átérezve fejtették ki gondolataikat, mert számukra a kimondott szónak súlya van, amely kötelez. Minden szám mögött emberek vannak. Emberek felelősségteljes munkája, odaadáso. — Nyár közepén kezdődött. Kint jártunk a mezőn az aratók között. Beszélgetés közben szóba került a XV. pártkongresszus közeledte is. A dolgozók megemlítették, hogy szeretnének hozzámár a kombájnon. Ennyi idő ofatt megismerték a gép minden fortélyát. Tudják, mire kell vigyázni. Az aratásnál a sok eső ellenére is minimális volt a szemveszteség. Ugyanezt akarják majd elmondani a kukorica és a cukorrépa betakarítása után is. Most a kombájnokat a kukoricaszedésre készítik elő. Fontos munka ez nagyon, mert a gépek tökéletes működésétől is függ a siker. — Elég volna például, ha a csőtörőkeí nem állítanánk be teljesen pontosan. A szemveszteség jelentősen emelkedne. Nekünk pedig minden szemre szükségünk van, ha a tervezettnél három mázsával többet akarunk hektáronként elérni! — magyarázza Stakovics László. A KONGRESSZUS TISZTELETÉRE tett vállalás második pontja, hogy 2607 mázsa kukoricával, vagyis hektáronként három mázsával takarítanak be többet, rítusánál 5—6 százalékos veszteség lehetséges nagyon könnyen. Ha nem szak. ember lép a földre, észre sem veszi, hogy mennyi répa maradt benne. Tőlünk, kombájnosoktól függ, hogy ne maradjon a földben — állítja Both Péter. Ök vállalták, tehát az ő gondjuk az is, hogy a kongresszus tiszteletére tett kötelezettségvállalás harmadik pontját — amely szerint hektáronként 10 mázsa cukorrépával akarnak többet betakarítani — teljesíthessék. És ha e gazdaság dolgozói egyszer kimondanak valamit, akkor be is tartják. Ezt tapasztaltam a nagydűri gazdasági részleg állattenyésztési dolgozói közölt is. A '42 tagú szocialista munkabrigád tagjai malacneveléssel foglalkoznak. Ök voltak a kezdeményezői a kötelezettségvállalás negyedik pontjának, vagyis annak, hogy az 1250 darab anyasertéstől átlagosan kocánként húsz malac helyet! huszonegyet nevelnek fel. Egy anyasertéstől huszonegy malacoi elérni valamimunka egész embert követel. Vállaltuk, hogy eggyel még több malacot nevelünk fel, tehát úgy dolgozunk, hogy ez meg is legyen. Ehhez persze többet kell magunkból adni, mint amennyi a fizetésért jár — mondja szerénykedve. — Az előbb azt kérdezte: Lehet-e még az eddiginél is jobban dolgozni, többet adni magunkból? Szerintem lehet. Nem vagyunk egyformák. Vannak még, akik kevésbé figyelnek oda, akik „munkaként" végzik kötelességüket. És ez még olyan tartalék, amelyik reméljük, rövid időn belül felszabadul — kapcsolódik a beszélgetésbe Bognár Ilona is. — Szocialista munkabrigádunk a vállalaton belül már két éve az első helyen áll. Hogy valóban lelkiismeretes munkát végzünk, azt elég, ha egy mondattal bizonyítom: 1972-ben 18,1 malacot neveltünk fel egy kocától, idén elérjük a huszonegyet! — mondja nem kis büszkeséggel Velsicz József állattenyésztési technikus. 2 A CSKP XV. KONGRESSZUSA TISZTELETÉRE 3IMK egymásban járulni e nagy eseményhez. Szó szót követett, majd megegyeztünk abban, hogy legméltóbban a termelés növelésével köszönthetjük a kongresszust — tájékoztál Lengyel Ernő, a calovói (nagymegyeri) nagyhizlalda üzemi szakszervezeti bizottságának elnöke. Mivel lehet növelni a mezőgazdasági termelést az év második felében, amikor a szemtermés fele már a raktárban van, a kapások mennyisége és minősége pedig már csak az időjárástól függ? Első tekintetre úgy tűnik, semmivel. De ha jól átgondoljuk, rájövünk, hogy lehet, nagyon is lehel. Mert a földektől a raktárig nagy utat kell megtenni a termésnek. És az embereken sok múlik. Vagyis, hogy mindaz, ami megtermett, a magtárba is kerüljön, az a dolgozóktól, kombájnosoktól, traktorosoktól függ. Búzából minden hektárról HÁROM MAZSÄVAL TÖBBET FOGUNK TERMELNI. így hangzott az első vállalás. Ez összesen 5100 mázsa búzát jelent terven felül. Soknak tűnik ez nagyon. El lehet ezt egyáltalán érni? El. Rugalmas munkaszervezés kell hozzá. Persze, még így sem voll könnyű. Naponta esett az eső. A tizenöt kilométeres hektárkörzetben hol itt, hol ott állt meg az eső miatt a munka. Negyven kombájn vándorolt egyik helyről a másikra, de egy percig sem álltak tétlenül, kihasználatlanul. A kombájnosokat hajtotta a tudat, hogy ha szavukat adták, be is kell tartani! Bármi is történik, hektáronként a három mázsa többletnek meg kell lenni. És meg is lett. Az 1775 hektáros búzaföldről hektáronként 70,10 mázsás termést takarítottak be! Both Péter, Stakovics László, Pázmány Péter kombájnosokkal beszélgetek. Mind a hárman egy véleményen vannak: a betakarításnál minden az embertől függ. Attól, hogyan állítják be a gépet, milyen gyakran ellenőrzik, figyelemmel kísérnek-e minden mozdulatot, zörejt. Óvatosan, érzéssel kell járni a géppel, nem szabad túlhajtani. Ez a titka a munkájuknak. Nem mondják, de szavukból kiérzem, hogy más is hozzájárult még a sikerhez. A felelősségtudat, a munka szeretete. öt, tizenhat, húsz éve ülnek mint amennyivel eredetileg számoltak. Valaki talán azt mondhotná, könnyű ezt akkor vállalni, amikor világosan látják, hogy jó lesz a termés. Igen ám, de ami termett, az könnyen kárba is veszhet. Például hamar beállhat a dér, vagy hetekig szakadhat az eső. Az egész évi munka néhány nap alatt kórba veszhetne, ha nem lépne közbe az ember, az az ember, aki becsületbeli kötelességének tartja, hogy a termést minden áron megmentse. — A mi kombájnosaink munkába álláskor nem azt kérdik, hogy délután mikor végezhetnek, mert Megyeren meccs van, meg akarják nézni, hanem azt, hogy a felvásárló üzem hány óráig veszi át a termést, meddig szállítják a traktorok a kombájntól a kukoricát. Munkaidejüket nem az óra, hanem az objektív körülmények szabják meg — szögezi le Dobis Sándor főgépész. — Az ütemes szállítástól, az ésszerű szárítástól, a raktározástól is függ, hogy ezt a három mázsa többletet sikerül-e elérni. A kukorica szárítása még gondot okoz. Saját szárítónkkal csak a termés húsz százalékát tudjuk ellátni. A többiről a felvásárló üzemnek kell gondoskodnia. Csakhogy ott is "kicsi a befogadóképesség, és ezért naponta nem képesek az egész mennyiséget átvenni, amit mi betakarítanánk. Ezáltal a be takarítás gyorsaságát bizonyos fokig fékezik. És itt megint az embereken múlik, hogyan birkóznak meg ezzel a nehézséggel, mennyivel lesznek ügyesebbek az esetleg kárt okozható időjárásnál — fejti ki véleményét Török Károly mérnök, főagronómus. Ebben a gazdaságban a kapósok betakarításánál már nincs szükséq kézierőre. Sőt idén 160 hektár cukorrépa kapálását is a vegyszerek helyettesítették Minden. MUNKA ÉS FELELŐSSÉG a gépvezetőkre, a kombájnosokra, a traktorosokra hárul. A betakarításkor tehát az ő gondjuk, hogy ne maradjon egy répa sem a földben, hogy szállításkor a pótkocsiról ne hulljon az útra a répa. — Tudjuk, hogy a cukorrépa betaka-6 kor a legjobb gazdának is dicséretére vált. Hát még ha ezt több mint ezer darabnál kell elérni!... De úgy látszik itt minden egyes dolgozó ilyen jó gazda. Ezt bizonyította a szocialista munkabrigád két tagja is. Vízvári Eszter három gyermek édesanyja. Gondoskodó szeretete nem merül ki a családi körben, a munkahelyre is visz belőle egy adagot. — Én az elletőben dolgozom. Valóban nagyon sok odaadás, figyelem, gondoskodás szükséges ahhoz, hogy minden malac megmaradjon, felnőjön. Vigyázni kell, nehogy a koca ráfeküdjön a malacra, időben észre kell venni, ha valamelyik megbetegszik, ügyelni a tisztaságra, a takarmány összetételére, szóval úgy kell róluk gondoskodni, mint a kisgyermekről. És néha ez nem is olyan könnyű. Családos anyák vagyunk, megvon nekünk is a napi gondunk, problémánk — de itt ezt félre kell tenni, mert ez a
