Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1975-01-23 / 4. szám

■

Mindkét esetben tehát a meggyengült ideg- és izomrendszer megerősítése, életrekeltése a fő cél. A főorvos legszívesebben a gyógykezelés komplex rendszeréről, forradalmasításáról beszél. Elmondja, hogy ma már távolról sem kizárólag a gyógyfürdő-therápia az egyetlen megoldás. Nagy teret hódított a rehabilitációs gyógytorna, amely lényegében az elsatnyult idegek, izmok többsége a gyógyulás alapját képező aktív rehabilitációban vesz részt. Az aktív kifejezést azért kell hangsúlyozni, mert ugyancsak a 60-as évek elején terjedt el világszerte, s így Janské Láznéban is a korábbi ún. passzív gyógytorna helyett az aktív rehabilitáció, amelynek során a beteg közvetlen részt vesz a gyógyítás folyamatában, szakfelügyelet és segédlet mellett igyekszik mozgásba hozni megbénult végtagjait vagy elsorvadt izomzatát, növelni azok mozgásképességét.

Erre szolgál például a gyógyfürdő kis és nagy medencéje, ahol kötelező

JANSKE AA

LÁZNÉ-fljgj

a korszerű gyógyfürdő

Az aktív rehabilitáció alapja a gyógytorna

A? első orvosi vizsgálat

úszással, illetve más mozgással igyekszik a beteg erősíteni az izomzatát. Ezt követi az egyéni, a gyógytorna, és más kiegészítő kezelések. Időközben szakorvosok figyelik és ellenőrzik a gyógyulás folyamatát, szükség esetén módosításokat, kiegészítő eljárásokat javasolnak. A többnyire 5—6 hétig tartó kezelést orvosi vizsgálat zárja le. Az eredményt rögzítő jelentés részletesen taglalja a beteg állapotát, a javulás fokát, hogy azután a kezelő orvos az adott feltételeknek megfelelően további kezelést írjon elő.

Szocialista munkabrigád — a betegek érdekében

Éva Trejbalová, a rehabilitációs osztály vezetője annyira elfoglalt a szerte ágazó, és minden beosztottja szinte percnyi időbeosztást megkövetelő munkájának a megszervezésével, hogy alig tudtunk néhány zavartalan percet találni beszélgetésünkre. Mégis örömmel egészíti ki a rehabilitációs gyógyítás tudnivalóit. Munkája főleg abból áll, hogy a szakorvos által előírt kezelést a beteg állapotának és a gyógyítási módnak megfelelően beosztja az egyes rehabilitációs dolgozóknak, akik a beteg testrész mozgásképességét tesztvizsgálatnak vetik alá és ennek alapján állapítják meg a teendőket.

A mindig mosolygó és a legnehezebb esetekről is derűlátóan vélekedő osztályvezetőnő lelkesedéssel beszél 29 beosztottjáról, akiknek többsége nő. A kötelező szakmai végzettségen túl havonta egyszer üzemi iskolázás keretében sajátítják el a gyógyrehabilitáció újabb ismereteit, kicserélik tapasztalataikat, javaslatokat tesznek a hatékonyabb kezelési formák bevezetésére. A nyár elején például szocialista munkabrigádot alakítottak és dicséretre méltó feladatot vállaltak: sokszorosított formában kinyomtatják a betegek számára a rehabilitáció legfontosabb tudnivalóit. így azok hazatérésük után is folytathatják a jól bevált kezelési módszereket.

Pihenés, szórakozás

Kétségtelen, hogy ilyen nagyszámú beutaltról történő sokoldalú gondoskodás nagy erőfeszítést és odaadást követel meg a személyzettől. A betegek szociális és korösszetétele is igen körültekintő eljárást igényel, hiszen munkások, mezőgazdasági dolgozók, értelmiségiek és rengeteg fiatal látogatja a fürdőt. Az iskolakötelesek számára például alapfokú iskola működik a gyógyintézetben.

Fontos feladatuk van a kultúráról és megfelelő szórakozásról gondoskodóknak is. Egyrészt a fürdővárost övező sétányok, a turistalátványosságok nagyban szolgálják az aktív pihenést, másrészt a többi szabad idő hasznos eltöltésére

ismeretterjesztő előadásokat, beszélgetéseket, filmbemutatókat, hangversenyeket és egyéb szórakoztató műsorokat rendeznek. Egy bizonyos időre egy nagy családdá kovácsolódnak a különböző érdeklődésű embercsoportok. Itt nem hat olyan nyomasztóan ember és ember között az egészség és betegség hiányának vagy birtoklásának a tudata. Feloldódnak az otthoni és a munkahelyi környezetből származó érzések, feszültségek. így egy sajátos „hadsereg" formálódik, amely a szinte felmérhetetlen társadalmi támogatással és kiváló egészségügyi gondoskodással minden idegszálával az egészség várának bevételére összpontosítja erejét.

Ehhez a nagy erőfeszítéshez Janské Lázné önzetlen orvosgárdája és egész meszélyezete igen nagy mértékben járul hozzá. Áldozatos munkájukért e néhány sorral is hadd mondjunk köszönetét. TÓTH GÉZA

mint ez itt most. Megfordult és viszszament a konyhába.

— Miért haragszik az öregúr? — kérdezte a hentes.

— Nem kellett volna felhozni az esetet — fordult az apja felé a szomszédfiú.

A Józsi bácsi malacának különös története van. A faluban harminc éve szólás-mondássá vált, ha valaki szép, nagy kövér disznót ölt, hogy „nagyobb mint a Józsi bácsi malaca volt“.

1945 januárjában történt. Józsi bácsi akkor még javakorabeli, keménykötésű ember volt. Soknak kenyere, egy szem krumplija sem volt, mert mindent elvittek a nyilasok, de Józsi bácsinak „disznaja“ is volt. Olyan negyvenkilós malackája, amit hol a szénapadláson, vagy a fatartóban, hol meg az óvóhelyen rejtegetett.

T ........... ........................................................... .................................................. ■ ■

A faluban sokan tudtak erről, ezért feszülten figyelték a gőgös nyilaslegényeket, amikor megjelentek Józsi bácsi portáján.

— Valaki besúgta, azért követelőznek — mondogatták az emberek.

De ő nem állt kötélnek. Minél gyakrabban megjelentek, annál jobban megmakacsolta magát. Mi lesz ebből? Inkább adná oda azt a malacot. A felesége is kérlelte, de ő ilyenkor hirtelen haragra lobbant.

— Az enyém! Azt teszek vele, amit akarok! Tolvajok, nem kérni, rekvirálni járnak! Ide jöhetnek! Itt én vagyok az úr!

Hiába keresték, sohasem találták meg. Amikor megjöttek a szovjet csapatok, furcsa hangot hallottak a pincében. A sarokban a földtől a mennyezetig takaros sorrendben takarmányrépa volt felrakva. Ki hitte

ölnek disznót? ... Valamikor családi esemény volt, egész éven át várták ezt a napot.

Az ajtó kinyílt, bejött a fia. Kedvesen szólította.

— Apám jöjjön. Legalább két és fél mázsa volt benne, jöjjön centizze le a szalonnát.

Az öregember felkelt, kihúzta magát, mintha egy kissé meg is fiatalodott volna. Egyenes tartással elindult kifelé.

— Józsi bácsi! Ez egy kicsit nagyobbra nőtt, mint akkor a magáé! — heccelődött a szomszéd.

A bácsi ránézetf. Szúrós szemmel, sértődötten, aztán haragosan azt' mondta neki.

— Amilyen volt, olyan volt, abban az időben úgyis tízszer annyit ért

volna, hogy mit rejtegetnek mögöttük; Józsi bácsi illegalitásban élő malaca röfögött ott, mert szűknek, sötétnek találta a rejtekhelyét.

— Mit álltok itt? — pattogott Józsi bácsi hangja. — Gyorsan elő a késeket, fel a padlásra — szólt az asszonyokhoz — hozzátok az edényeket, teknőket. Gyerekek! Fussatok a szalmáért, disznóölés lesz vagy mi a fene?

Estére megsült a pecsenye, elkészült a hurka-kolbász, megfőtt a töltött káposzta.

Józsi bácsi kiállt a kapuba és nyájas hangon hívogatta be a katonákat. A jó vacsora után előkerült egy harmonika, hajnalig kézről kézre járt s vele szállt a nótaszó is. Az öregek ma is úgy emlékeznek vissza, hogy ez volt a legjobb disznótor a faluban.

GÁL ETA