Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1975-01-23 / 4. szám

gondjaik megvitatása, melyek olyan őszintén vannak megírva a könyvben. S most, hogy a művek szerzője szóban is megerősítette együttérzését a szülői felelősséggel, tovább boncolgatva a kérdőjeles miérteket és a hogyanokat, egymás után tárultak ki az örömöket és gondokat rejtő anyai szivek kiskapui, őszinte megnyilatkozások voltak a hozzászólások, vélemények, melyekre közösen keresték a helyes választ. A beszélgetés, vitatkozás a késő estébe nyúlott, szinte észre sem vettük az idő múlását. Csak azt sajnálták sokan, hogy nem juthattak az írónő könyvéhez az „Időzített boldogságához, melyet csupán 22 példányban tudtak megszerezni.

Az este hangulatát és tartalmát színesítette a falu nyugdíjas igazgató bácsijának, Balogh Gézának, a gyermeknevelés terén szerzett gazdag tapasztalata. 44 éven keresztül oltogatta a pedagógiai munkájának nemes hajtásait tanítványai nyiladozó értelmébe. Ma a községi könyvtárat vezeti, ahol vasárnap délelőttökön az 1974-es évben 352 olvasó 5082 könyvet vett kölcsön.

A régi társalsági témákat nemesebb gondolatokat ébresztő szórakozás váltja lassan fel, s ezt segíti elő a Szlovákiai Nőszövetség KB által meghirdetett olvasómozgalom is.

Mert a könyv új ismereteket nyújt idősnek, fiatalnak egyaránt. Messze vidékre kalauzolja ez az

olvasót. Hát még egy írótalálkozó, milyen mély élményt nyújt a hallgatónak gondjai megvitatásában. Nem hiába nevezik az írókat a lélek mérnökeinek, erről győznek meg azok a választott könyvek is, melyeket a nőszövetség javasol az asszonyoknak a nőszervezeteken keresztül. Alsószeliben még ezen az estén tanúja lehettem a kezdeményezés folytatásának. Pukkai Sándorné, a népművelési referens, a nőszövetség helyi szervezetének titkára, Mészáros Miklósáé elnöknővel együtt már a javasolt könyvek megrendelésére biztatták az asszonyokat. Azok tanakodtak, hogy a nőszervezet számára szeretnék megrendelni a kötelező és a választott könyveket, viszont a tagok közül mindenki rendeljen tetszése szerint, s ezeket majd egymás között kicserélik elolvasásra. A hosszú téli estéken aztán meg is vitatják egy-egy könyv tartalmát. S aztán az író-olvasó találkozót is tovább szervezik, mert ha már belekóstoltak, bizony nem hagyják abba, mert nagyon tetszett mindenkinek ez az este.

Hazafelé egész úton még bennem zsongott a találkozó hangulata és azt gondoltam, milyen hasznos lenne mindenütt követni ezeknek az asszonyoknak a példáját.

Kőszegi Zsuzsa

Dőlné Salibyn (Alsószelin) húsz éve nem rendeztek iró-olvasó találkozót. A nőszervezet kezdeményezését dicséri az a vállalkozás, amelyet decemberben valósítottak meg. Beszélgetésre hívták meg Dávid Teréz nemzetiségi díjas írónőt, aki regényeiben, színműveiben és minden írásában olyan témákat dolgoz fel, melyek közvetlenül a családok mai problémáira mutatnak rá, elsősorban a szülők felelősségére a gyermeknevelésben, az ifjúság erkölcsi világának formálásában, melyben a legnagyobb szerep az anyára hárul. Jóleső látvány volt, hogy a téli esték munkáját hagyták ott az

asszonyok, hogy új, tartalmas szórakozással ismerkedjenek meg ezen az estén, melynek útja a könyv szeretetéhez, az olvasáshoz vezet. A szervezés javára irható az az érdeklődésfelkeltés, melyet elsősorban az bizonyít, hogy a klubhelyiséget szinültig megtöltötték a nagymamák, unokák, édesanyák, sőt még a férjek közül is többen megjelentek. S bizony még a szomszédoktól is kellett székeket kölcsön kérni.

Ahogy az írónő beszélni kezdett, egyre jobban apadt a távolság a beszélő és a hallgatók között, a különböző foglalkozású asszonyokat egybefogta a közös problémák felvetése, mindennapi

» OIMSÚ KÉRDEZ •§

az orvos válaszol

— Kevés ember van, akit elkerült a náthaláz. Valójában milyen betegségről van szó?

— Az utóbbi másfél évtizedben minden évben „ránk köszönt“ ez a járványos megbetegedés, amit általában náthaláznak nevezünk. Vírusos, fertőző betegségről van szó, amit nem is egy, hanem többfajta vírus okozhat. Ezért a betegség tünete, lefolyása, gyógyítása is eltérő, önmagában nem súlyos, hosszadalmas és nehezen kezelhető betegségről van szó, hanem inkább az esetleges szövődményektől való félelem miatt kell fokozott gondot fordítani a kezelésre. Ragályos betegség. Cseppfertőzéssel, érintés útján terjed, ezért fontos a megelőzés. Amikor a járvány felüti a fejét, fokozottabb gondot kell fordítanunk az alapvető higiéniai követelmények betartására, a lakó-, és munkahelyiségek szellőztetésére (sajnos nehezen megoldható a központi áruházak szellőztetése), a szórakozóhelyiségek (mozi-, színházterem) alapos tisztántartására, és főleg a fertőzött ember elkülönítésére. A betegség megelőzéséhez tartozik a helyes életrend is: mozgás a szabad levegőn, ha másra nem futja az időnkből (vagy akaratunkból) tegyünk néha legalább egyegy kiadós délutáni vagy esti sétát. Ugyancsak fontos a helyes táplálkozás. Ma már télen sem okoz problémát a vitamindús étrend összeállítása, mert részben elegendő gyümölcs és zöldség áll a vásárlók rendelkezésére, részben pedig szabadon vásárolható vitamin tabletták is kaphatók (Spofavit, Celaskon).

— Mik a betegség tünetei és milyen a lefolyása?

— A betegség tünetei a 2—4 napig tartó lap-Jó dolog a telefon,

de . . .

Okos ember volt Graham Bell, aki immár száz esztendővel ezelőtt feltalálta az első távbeszélőt. Ma a fejlett technika világában már el sem tudnánk képzelni telefon nélkül az életünket. Ezzel kapcsolatban jutott az eszembe, hogy nemrég mit mesélt nekem egy ismerősöm.

— Nahát — mondta —, hallod, hogy milyen szépen él ez a Jóska a feleségével?! Sosem hittem volna, hogy ilyen példás férj válik belőle. Es tudod, ha az asztalunk nem lenne egymás mellett, el nem hinném róla, hogy milyen figyelmes ember... Ide figyelj! Akár mi legyek, ha naponta legalább tízszer fel nem hívja a telefonon a feleségét, hogy megkérdezze: Hogy vagy drágám? Mit vásároljak? Hol töltjük ma az estét? ...

— Hát igen — válaszoltam fanyarul —, könnyű gyengéd szerető férjnek lenni az állam számlájára, de ha neki kellene fizetnie a „figyelmességet“, bizonyára alább hagyna a lovagiassága.

Szóval jó dolog a telefon. Otthon, a munkahelyen, mindenütt ahol gyors intézkedésre van szükség, de csak akkor, ha valóban azt a célt szolgálya, amiért beszerelték. S itt álljunk meg egy kicsit, tegyük a szívünkre a kezünket, és kérdezzük meg önmagunktól, hogy a hivatalok,