Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-01-23 / 4. szám
I Ahogy a hozzászólásokból kivettem, szinte mindenütt akad megoldást váró probléma, amit a hnb, a fogyasztási szövetkezet, vagy a kiszolgálók igyekezete kisebb-nagyobb mértékben enyhíthet. Legtöbb esetben a helységhiány teszi kritikussá egy-egy falu korszerű, minden igényt kielégítő ellátását. KapuSanské Klaéany (Kaposkelecsény) csaknem ezer lakosú község. Eddig állandó jelleggel, egész napos nyitvatartással csupán egy élelmiszerüzlet működik. A nagynak semmikép nem nevezhető helyiségben zsúfoltság, alig marad hely a vásárlók részére. Nagyon sok mindent árusítanak az üzletben, mégsem kielégítő az ellátás. Ezt először is a raktárhiány rovására kell írni, mivel a raktározási lehetőség minimális, mindenből csak keveset tudnak rendelni. Két elárusítónő, Kiss Jolán és Láncos Júlia váltott műszakban látják el a teendőket. Az élelmiszerellátást kisegíti még egy mozgóbolt is. Mindennap megáll a faluban, de hátránya, hogy csupán az vásárolhat ott, aki észreveszi. Kenyér naponta érkezik, s ha Veiké KapuSany-i (nagykaposi) sütés, általában elégedettek vele a vásárlók. Nagyobb gond a tej és tejtermékek beszerzésének kérdése. Vaj és kis választékban sajt kapható az élelmiszerüzletben, de túró, joghurt, s ami a legfontosabb — a tej, ez ideig nincs biztosítva. Ami a község zöldség- és gyümölcsellátását illeti — ilyen nincs. Déligyümölcs ugyan néha érkezik az élelmiszerüzletbe, de ha az igények másfajták, és túlnőnek a zöldség- és gyümölcsöskertek termésein, már csak Nagykaposon juthatnak hozzá a lakosok. Pár szót még a húsellátásról. Hetente kétszer vándorüzletből történik. Ez így meg is felelne, — hisz nem eszik az ember mindennap húst, — csak az áru megfelelő minőségű lenne. Volt szerencsém nyáron egyszer vásárolni. A nem éppen kedves kiszolgáló „akármit“ becsomagol, Nagyon sokszor csak részben a kért árut. Szóvá tettem. Megjegyzéseket kaptam, (Érdekes gondolatai vannak, olyasmi pl. hogy falun bármi jó.) Megoldás, orvosság a hiányosságokra, — és ezt gondolom, az egész község nevében írhatom, — az új vásárlóközpont átadása lesz. Az 5. ötéves tervben helyet kapott egy 1,5 millió korona költségvetéssel a „Z“ akció keretében épülő üzletház. Sajnos már lejárt a tervezett átadási idő s a megnyitás még várat magára. Nem a segítő kéz hiányáról van szó, a falu lakossága aktívan kivette részét a munkából. Tervezési hiba folytán az egyik szárnya összedőlt, s ennek helyrehozása késlelteti az átadás pillanatát. — Vajon mennyiben változik majd a közellátás az új üzlet megnyitásával? — teszem fel a kérdést Üveges Jánosnak, a hnb képviselőjének. — Az új üzletben lényegesen! Tágasabb helyiségekben, jobban elrendezhető majd az áru. A raktárhelységek gondját is meg tudjuk oldani, hisz az egész épület pincerésze ennek megfelelően készült. Ebből kifolyólag többet, többfélét rendelhetnek majd, olyan árut is, amelyet szívesen megvásárolnának, csak egyelőre nincs tárolási lehetőség. — Milyen részlegek, illetve üzletek kapnak majd helyet az új épületben? — Természetesen ide költözik az élelmiszerüzlet, tejet, kenyeret, húst is árusítanak majd és két helyiséget a vendéglátó üzem foglal majd el. — S a régi épület? Annak mi lesz a sorsa, illetve a kihurcolkodás utáni küldetése? — A hnb foglalkozik ezzel a kérdéssel. Könyvtárat vagy ifjúsági klubot rendeznek-e majd be, még nincs eldöntve. — Még valamit. Mikorra számíthat a lakosság arra, hogy végre zökkenőmentesen, az új üzletben vásárolhat? — Sürget az idő! Most, az év elején sor kerül az átadásra. Megköszönöm a felvilágosítást és közben bízom abban, hogy községünkben rövidesen megoldják a közellátás korszerűsítését. Gazdag iózsefné JÓZSI BÁCSI disznaja... A szél huncutul belemarkolt a hóba, felkapta és játékosan az emberek arcába szórta. A hátsó udvarról egy középkorú férfi szánkón egy köteg szalmát húzott a nyári konyha elé. Az ajtó előtt három ember cigarettázott ráérősen. Bentröl, a csipkefüggöny mögül egy türelmetlen ősz ember nézdegélt ki. Egy ideig a kint álldogálókat figyelte, aztán fejcsóválva visszacsoszogott a sezlonhoz. Csodálkozva nézte a menyét, aki ugyanúgy tett-vett a konyhában, mint más napokon. Unta magát. A kabátzsebéből előhúzott egy színe vesztett bőr- 4 zacskót, jól megtömte a pipáját és rágyújtott. Tekintetével jó ideig a kékes füstöt követte, majd zsémbesen megszólalt... — Ki látott már ilyen disznóölést? ... Nyolc óra, a hentes meg sehol. török, se tatár! — felelte nyugodtan a menye. — No, iszen, nem nem... Bezzeg a én időmben! Már pirkadat előtt kést kapott a disznó. Csak a lusta ember ölt világos reggel, akinek nem akaródzott korán kelni. Szapulták is akkor az olyat. — Más időket élünk, apa. Az már a múlté. Nem fejezhette be, autó berregése hallatszott. Egy Moszkvics állt meg a ház előtt. Erős, magas férfi szállt ki belőle. Az öreg bezzeg most nem csoszogott. Egyszeriben felpattant, az ablakhoz ment és azt mondta. — Megjött a hentes „úr“... hogy minek a városból ide hozni, mintha nem lenne itt a faluban hozzáértő ember. — Így szokás ez apa, nevetett a menye és máris indult kifelé.— Majd megjön. Nem kerget se Egy kis történelem A kelet-csehországi KrkonoS-hegység lábánál, az Úpava folyó festőién szép völgyében, mintegy 700 méter tengerszinti magasságban terül el a ma már önálló fürdőváros, Janské Lázné. A legenda szerint a 11. században erre járt kincskeresők már a sűrű erdőben kibuggyanó forrás vizében gyógyították sebeiket. Hivatalos feljegyzések azonban csak az 1400-as évekből maradtak fenn, amikoris egy Zilwar Silberstein nevű vállalkozó faházat és egy kisebb vendéglőt épített a gyógyforrások közelében. A későbbi századok sem hoztak lényeges változást, csak lassanként szaporodtak az épületek, amelyek gyakran cseréltek gazdát. így került 1675-ben a már fürdő jellegű település Jan Adolf szerzetes birtokába, t>ki nagy beruházási költséggel lényegében kialakította a fürdőközpont mai arculatát. Századunk elején azután — az orvostudomány rohamos fejlődése következtében — komoly kutatás kezdődött, majd a harmincas évek elején bebizonyosodott, hogy Janské Lázné gyógyforrásainak hatása és vegyi összetétele pontosan megegyezik az Egyesült Államok-beli Georgia állam gyógyfürdőinek vizével, ahol annak idején nagy sikerrel gyógyíttatta magát a gyermekbénulásban szenvedő Roosevelt elnök is. így azután 1935-ben Janské Láznéban is megnyílt az első európai „Warm- Springs"-gyógyítási eljárás, amely azóta is főleg a gyermekbénulás okozta ideg- és izomsorvadási fájdalmak, fejlődési visszamaradottság, valamint az utóbbi időben igen veszélyes méreteket öltő izomdaganatokból (miopatia) eredő mozgásképtelenségek felszámolására összpontosul. MUDr. Jindrích Tamm főorvos rendelőjének ablakán csak fáradtan szűrődik át a napsugár, de a beszélgetés légköre meleg, barátságos. Az önzetlen segíteni akarás és a felelősségérzet teszi meghitté, pedig a mintegy 450 hazai, s részben külföldi beteg teljes ellátását és gyógykezelését biztosító orvosok és segédszemélyzet irányítása óriási energiát, időt igényel. A hosszú évek óta itt tevékenykedő főorvos elmondja, hogy bár hazánkban a Sabin-cseppekkel történő kötelező védőoltás eredményeképpen a 60-as évektől teljesen megszűnt a gyermekbénulás, a mozgási nehézségek gyógyítása igen szükséges, mert a szervezet öregedésével a fejletlen testrész erőteljesebb felfrissítést igényel. Pedig sajnos, igen nagy számban szenvednek gyermekek és felnőttek egyaránt ilyen jellegű megbetegedésben. Pillanatnyilag az orvostudomány nagyon kevés tapasztalattal rendelkezik súlyos következményeinek felszámolására, kórokozója egyelőre ismeretlen. A has- és hátgerincizomzat elsorvadásával kezdődik és a legsúlyosabb esetekben átterjed a légzőszervek izomrendszerére is. Az öreg magára maradt. Gondolatban visszapergette az éveket. Eszre sem vette, mikor csapott fel először a szalmaláng. Sárga fénye bevilágította a nyári konyhát, meg az öregember arcát. A régi idők jutottak az eszébe, amikor még ő volt a gazda. Nélküle senki nem tett semmit... Node minek mindez? Korholta magát, a légy sem árt itt neki. Megöregedett, ez a baj. Nem lehet már ott odakinn, nem szorgoskodhat úgy, mint azelőtt. Ezzel meg is nyugodott. Békésen szívta a pipáját. De amikor megérezte a pörkölt szagot, egyszeriben a felesége kipirult arcát látta, fimint meggörnyedt háttal mosta a belet. Meg a fiait, akiket ilyenkor kötéllel sem lehetett benn tartani a házban. Ott ugrándoztak, tébláboltak a tűz körül. Bezzeg ma már más világ van. A gyerekek is mások. Ki tudja miért, talán mert egy évbén többször is
