Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-08-07 / 31-32. szám
Tízéves, igényes, fárasztó munka gyümölcse érik be ma itt. Több száz ember sokszor a legnehezebb körülmények között; esőben, sárban, hidegben, szélben vagy tűző napon birkózott a természettel, végezte ki-ki a maga munkáját. Méhkashoz ugyan nem hasonlítható ez a munkahely, mert az emberek szinte elvesznek a hatalmas építkezésen, — legtöbbször kiól tás nyira vagy még messzebb dolgoznak egymástól. Viszont szorgalmuk annál figyelemreméltóbb. Ezt mondja Klepác Anton mérnök is, a vízierőmű igazgatója, akivel az irodájában beszélgetek. Éppen a kitüntetésre javasoltak névsorát készíti. JÖVEND BŐSÉGÜNK olyan károk, mint amilyenek 1958-ban (179 mill, korona) és 1960-ban (312 mill, korona) voltak. A 2160 hektáros vízterületű, hazánk második legnagyobb mesterséges tava (legnagyobb az Őrlik) nagyszerű lehetőséget nyújt majd a kirándulóknak és a vízisport kedvelőinek is. így a Magas Tátra alatti Liptovská Mara-i vízierőmű több pompás vízparti üdülőhely kiépítését teszi majd lehetővé. Az ötödik ötéves terv egyik legnagyobb építkezése befejezéséhez közeledik. A Váhostav nemzeti vállalat építői mindent megtesznek, hogy időben átadhassák az építkezést, hogy a többi vállalat is akadálytalanul végezhesse a szerelési munkákat. Erre nemcsak az kötelezi őket, hogy az építkezés közvetlenül a szövetségi kormány megfigyelése alatt folyik, egyszerűen szívügyük, hogy a vízierőmű a tervezett időben meginduljon s hozzájáruljon hazánk energiabázisának növeléséhez. — Ez sem könnyű — mondja. Legszívesebben mindenkit kitüntetésre javasolna, akinek szívügye a vízierőmű építése. Klepác mérnöktől megtudok még néhány fontos adatot. Közben egy munkás lép be. Rehorík Arnost a CKD Blansko alkalmazottja a technológiai berendezés szerelőinek vezetője. Kissé furcsán nézek rá. Észreveszi. — Ne csodálkozzon kérem, itt mindannyian melósok vagyunk. Nem rekreáció ez, kemény, teljes embert követelő munka — mondja. Közben beszámol róla, mi mindent intézett el ma és még mi vár rá. — Elég — szakítom félbe, hiszen a nap itt is csak huszonnégy óra. — Az igaz, s abból mi legalább 15— 1,6 órát talpon vagyunk. Nekünk szerelőknek még az is megnehezíti a helyzetünket, hogy mi vagyunk a „végállomás", ami azt is jelenti, hogy sokszor nekünk kell behozni az üzemekben, vagy az építkezésen elkésett terminusokat. Büszke vagyok rá, hogy megbízható, jó szakemberekkel dolgozhatok, akik már nem egy vízierőművet szereltek össze. Annak is örül, hogy jó az együttműködés a Skoda Plzen és az Elektrovod Bratislava szerelőivel. Később megtudtam, hogy Rehorík elvtárs neve is ott ven a listán — minisztériumi kitüntetésre javasolják. Sok ilyen vezető kellene! Saját szememmel akarom látni az építkezést. A hatalmas gáthoz közeledve szinte hangyának érzem magam. — Maguknak nincs ilyen érzésük? — kérdezem a gát alatt dolgozó embereket. — De nincs ám! — mondja az egyik. Ne legyen itt kisebbségi érzése senkinek, hiszen ezt a hegyet emberek építették és dolgoznak rajta még ma is. Valóban így van. Az ember legyőzi a természetet. Még néhány méter hiányzik ahhoz, hogy a gát koronája elérje a tó aljától számított 45 méteres magasságot. A gát talpa kétszáz méter, tetejét hét méter széles, több mint egy kilométer hosszú műút takarja majd. Építésénél ' derekas munkát végeztek a gépkocsik vezetői elnyűhetetlen Tátráikkal. A legnehezebb terepen is megállás nélkül dolgoznak. Naponta 200—300 kilométert vezetnek úttalan utakon. Sárban, porban. A laza földben hatalmas buckák képződnek a kerekek alatt. Ezeket a földgyalukkal gyakrabban is el lehetne egyengetni. Az öntözőkocsik is sokszor váratnak magukra, így a por még elviselhetetlenebbé teszi a hőséget, a zajt. De ők helytállnak. Derék emberek. A gát tövében van az egész építkezés szíve — a turbinák. A két Kaplan turbinát még kettő egészíti ki. Ezek tartalékok. Az összteljesítmény 198 MW. A hatalmas csarnokban a turbinák „társaságában" két óriási szivattyút is szerelnek. Ezek szükség szerint a gát tövében létesített besnovái kiegyenlítő víztartályból emelik vissza á vizet a fő Egyáltalán. A szivattyúkat kizárólag áramfölösleg idején, tehát éjjel üzemeltetik. Ez az áramfölösleg egyrészt a kisebb fogyasztásból ered, egyrészt pedig abból, hogy az atomerőművek teljesítményét nem lehet szabályozni. Tehát a vízierőműveknek az atomkorszakban is nagy a jelentőségük. Teljesítményük tetszés szerint szabályozható a turbinákra engedett víz mennyiségével. A Liptovská Mara-i vízierőmű turbináit az irányítóközpont utasítására ötven másodperc alatt a 0-ról a maximális teljesítményre lehet fokozni. A Liptovská Mara-i vízierőmű vizének • szintje egyre emelkedik. Már próbálják az első turbinát. A hatalmas építkezés, melynek költségei 9—10 év alatt térülnek meg, a befejezéshez közeledik. A kékiő vízre büszkén tekintenek le a Magas Tátra bércei. Büszkék azokra az emberekre, akik győzedelmeskednek a természet fölött. * * * Csodálatosan törnek meg a lenyugvó nap sugarai a szél kergette hullámokon. A liptói tenger habjai lecsalogatnak a víz partjára. Gyönyörködöm a hullámokban, melyek előttem egy földcsomót nyalogatnak. Odább egy tehergépkocsi nyomát mossák simára. Közben a vízből a már elöntött margaréták buknak néha elő. Himbálódzva, hajlongva fésülik a hullámokat. Egy darabig még nézem a vizet, majd odébbmegyek. A frissen összegyűjtött szénaboglya mellett egy ősz hajú, hajliszos bácsit köszöntök, ül és nézi a vizet. Egyik kezében pipa, a másikkal a földön heverő gerebiyére támaszkodik. — Idevalósi? — kérdezem. — Ott születtem, — mutat a hullámzó vízre. — Sajnálja? — Amikor ott kellett hagynom a kunyhót, mely játékos gyerekkoromra emlékeztetett, ahol leéltem életem javát, bizony nem volt mindegy. Most már nem bánom. Van új lakásunk. Meg víztárolóba, hogy azzal újra megforgassák a turbinákat. A szivattyúk teljesítménye 110 köbméter másodpercenként. Ha figyelembe vesszük, hogy a vizet mintegy ötven méterre kell felemelni, bizony a laikus is rájön, hogy ehhez a teljesítményhez nagy mennyiségű energiára van szükség. Nem alakul ki itt valamilyen „Perpetuum mobile"? aztán ennek a liptói tengernek kár lett volna elmaradni. Én is büszke vagyok rá. Nemsokára traktorzúgás zavarja meg a csendet. Az illatos szénát fölszedik egy szálig. Ez az utolsó rakomány. Ezek után áramot ad a liptói völgykatlan. * NAGY L. 5
