Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1975-08-07 / 31-32. szám

Lényeges feladat a gépek, berendezések optimális kihasználása, hisz a. használatban lévő állóalap értéke országunkban meghaladja az 1 billió koronát. A termelés ésszerűsítésével szoros kapcsolatban áll az anyagfelhasználás, az energia- és fűtőanyag, üzemanyag-fogyasztás csökkentése is. Még mindig nagyon sok az olyan termék, amelynek a kelleténél tartósabb alkatrészei jóval túlélik az egész konstrukciót. Említésre méltó példa, hogy a racionalizálási mozgalom eredményeként a múlt évben az ostraveri V2KG 4700 tonna kokszot, a kladnói SONP 8100 tonna fémet, a bratislavai Slovnaft pedig 133 millió korona értékű nyersanyagot takarított meg.

Népgazdaságunk számára milliárdos megtakarítást jelent a papírhulladék begyűjtése és feldolgozása. A papírhulladék egyike a legkeresettebb nyersanyagoknak a világpiacon, értékesítési lehetősége szinte korlátlan.

Az 1975 első negyedévének eredményeit mérlegelve elmondhatjuk, hogy a tervezett vasgyűjtést 6200 tonnával teljesítettük* túl. Nem szükséges külön hangsúlyozni, hogy az ócskavas milyen fontos nyersanyaga kohóiparunknak.

Az utóbbi időben vállalataink nagy figyelemmel tökéletesítik az anyagmozgatást és a belvállalati közlekedést.

A tudományos és műszaki forradalom korszakában egyre inkább időszerűvé válik a vezetés és irányítás továbbfejlesztése. Ezt segíti elő a számítás-technikai központok, az egész „adatbankokat" tároló és feldolgozó computerek egyre szélesedő alkalmazása, és nem utolsósorban a vezetőképző és továbbképző intézetek tevékenysége. *

A racionalizálási mozgalomban, a szocialista munkaversenyzés szerteágazó formáiban (pl. „Egy nap a megtakarított nyersanyagból dolgozunk", „Jótállók a munkámért", „Harc a centiméterekért" stb.) nagyszámban ott találhatók nődolgozóink, akik helyesen felismerték, hogy minden pazarlás rontja a gazdaságosságot. Ezért aktívan szorgoskodnak, hogy ésszerű, és takarékos gazdálkodás eredményeként, jó, korszerű, műszakilag kifogástalan, divatos és jó minőségű áruk gyártásával, kezdeményezéseikkel és hasznos javaslataikkal sokoldalúan támogassák szocialista népgazdaságunk fejlődését. Ugyancsak mindent megtesznek, hogy a racionalizálás és takarékosság mindennapi gyakorlattá váljon.

utóbbi időben gyakran beszélünk a racionálizálásról és a takarékosságról. Szükség van erre most a tőkés gazdaság erőteljes inflációja, az energiaválság, a nyersanyagárak robbanásszerű* emelkedése megköveteli, hogy hatványozott figyelmet szenteljünk a belső tartalékok, a kiaknázatlan lehetőségek feltárásának, az átfogó és megfontolt gazdálkodás megvalósításának a népgazdaság minden területén.

A racionalizálás tehát takarékosságot, ésszerűsítést, céltudatos gazdaságosságot jelent. Fő célja, hogy szocialista termelési folyamatunk mindinkább tökéletesebbé, hatékonyabbá és hasznosabbá váljék. A befektetések és költségek állandó csökkentésével, a termékek minőségének és menynyiségének emelésével milliárdokra rúgó volumennel növelhetjük országunk nemzeti jövedelmét. A szocialista racionalizáció nagyban hozzájárul a dolgozók életszínvonalának szüntelen emeléséhez (a hatékonyabb termelés és célszerűbb gazdálkodás által), de egyidejűleg elősegíti az életkörnyezet és a munkafeltételek javítását is (környezetvédelem, az ártalmas munkahelyek automatizálása vagy átszervezése, a nehéz testi munkák gépesítése stb.). A szocialista racionalizálás középpontjában mindig az ember áll.

Az ésszerűsítés szükségességét fokozza az a

tény, hogy hazánk a nyersanyagok tekintetében a nem túl gazdag országok közé tartozik és már elmúlt az a korszak, amikor viszonylag olcsó áron tudtuk biztosítani pl. a fűtőanyag-, nyersanyag-, munkaerő-, vagy élelmiszerszükségletünket. Csaknem kimerültek a gazdasági növekedés extenzív tényezői, melyek közül a legfontosabb a dolgozók létszámának növelése és a termelés bővítése. Az elmúlt időszakban gazdaságpolitikánkban nem fordítottunk kellő figyelmet pl. a kiegészítő tevékenység fejlesztésére és tökéletesítésére (közlekedés, anyagmozgatás és raktározás, hulladékfelhasználás stb.), és a tartalékok feltárására. Ezért a CSKP Központi Bizottságának 1972 februárjában és 1974 novemberében megtartott plenáris ülése népgazdaságunk egyenletes fejlődésének biztosítására gazdaságpolitikánk reflektorfényébe állította a racionalizálást.

A szocialista racionalizálás fő elvei: a tervszerűség (az ésszerűsítés szerves része a népgazdasági, ágazati-, vállalati stb. terveknek), a komplex szemléletmód, (a racionalizálás kiterjed a népgazdaság minden területére, mind a termelő, mind a nem termelő ágazatokra és tevékenységekre), a rendszeresség (a gazdaságosságokra és hasznosságra törekvés nem ideiglenes, hanem állandó jellegű feladat) az alkotó s tettre kész hozzáállás elve (a racionalizálás tárgya nem állandó, állandóan

változik a népgazdaság követelményeinek megfelelően, a megoldott és ésszerűsített feladatok helyébe újabb megoldásra váró problémák lépnek: a racionalizálás tehát nem sablonosán végzett cselekedet, megköveteli az új módszerek ismeretét és alkalmazását).

A racionalizálási intézkedések és programok a tudomány és a technika legújabb ismereteire támaszkodnak. Az ésszerűsítési és takarékossági mozgalom főként olyan feladatokra és problémákra irányul, amelyeknek megoldása nem igényel többletköltséget és új beruházásokat. A racionalizálás legfontosabb területei: a termelés, a termelési technológia, a késztermékszerkezet racionalizálása, a termelési tényezők — élőmunka, állóalap, gépek, berendezések, nyersanyag ésszerű felhasználása, a karbantartás és javítási időtartam csökkentése, célszerű anyagmozgatás és raktározás megszervezése, fűtőanyag és energiatakarékosság, a korszerűségre, tökéletességre és kiváló minőségre törekvés, a munkaszervezés javítása, a vezetés és irányítás racionalizálása stb. céltudatos és takarékos felhasználása.

A munkaerőforrás és a munkaerőszükséglet egyensúlyának biztosítására fontos lesz az élőmunkával racionálisan gazdálkodni. Ezt bizonyítják azok az üzemek is, ahol a tervteljesítés biztosítására kénytelenek túlórázni és rendkívüli műszakokat bevezetni. A folyamatos anyagellátás biztosításának hiányában (vagy egyéb okok miatt) így a heti munkaidőalap a 41,5 órás országos átlag helyett eléri vagy túlhaladja a heti 45 órát.

MIHÁLY GÉZA, mérnök