Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1975-07-24 / 29-30. szám

aki hívatja őt. Az Építőmester nem értette: Honnan tudja az Óriás, hogy én ki vagyok? De a szolga nem felelt neki, csak vezette befelé a palotába. Ott ült az Óriás, a trónterem padlóján, mert olyan nagy volt, hogy nem tudott felegyenesedni.

— Hallod-e, Kis Építőmester — olyan volt a hangja, mint a mennydörgés — szűk nekem ez a palota. Azonnal építs nekem egy másikat, ott fenn a domb tetején. Az Építőmester szólni is elfelejtett ijedtében. Az Óriás pedig így folytatta: mindent megkapsz, amire szükséged van, márványt, épületfát, pallérokat, kőfaragókat, ezüst és aranymíveseket — de mához egy hétre kész legyen a palotám. Fehér márvány legyen a fala, színezüst a teteje. Hét tornya legyen, és mindegyik toronyban egy-egy harang. Az első a hajnalcsillagot köszöntse, a második a delet kongassa, a harmadik az este közeledését. Éjfélkor szólaljon meg a negyedik harang. Az ötödik vihar jöttét jelezze, a hatodik ellenség betörését. S hogy mire szolgált a hetedik harang, azt én sem tudom, mert az Óriás nem akarta elárulni a Kis Építőmesternek. Lehet, hogy ő maga sem tudta, vagy ha tudta, jobbnak látta titokban tartani. Az óriásoknak is lehetnek titkaik, nem?

— És felépítette a palotát? — kérdezte a kisfiú.

— Az Építőmester? Persze. Felépítette. Minden erejét és tudását beleépítette azokba a márványfalakba. Mire kész lett a palota, az Építőmester megtört, megöregedett, jártányi ereje is alig maradt. Az Óriásnak nagy volt az öröme, mert messze földről csodájára jártak a palotának. Elhatározta hát, hogy gazdagon megjutalmazza az Építőmestert. Bevezette a kincses kamrájába és azt mondta neki: amennyi aranyat, ezüstöt, drágakövet elbírsz, annyit magaddal vihetsz. De az Építőmester nem fogadta el a fölkínált kincseket. Tudta, hogy az üres tarisznyát is nehéz lesz vinnie, csak egy jó erős görbe botot kért. hogy legyen mire támaszkodnia az úton, és hazaballagott az elhagyott, városszéli házacskába.

Egy darabig mindketten hallgattak, aztán a kisfiú megkérdezte:

Vége van?

— Vége. — Felelte az öregember, pedig az imént még azon gondolkodott, hogyan kanyaríthatna valami vidám befejezést a mesének. De nem jutott eszébe semmi. Azazhogy igen. Eszébe jutott valami, amit kifelejtett a meséből, de ezt már nem mondta el a gyereknek: hogy az egészben az volt a legkülönösebb, hogy az Óriás szakasztott mása volt a Kis Építőmesternek, csak sokkal, de sokkal nagyobb volt.

— Holnap is fogsz mesélni? — kérdezte a kisfiú.

— Nem tudok több mesét. Ezt az egyet tudtam, többre nem emlékszem.

— Lehet, hogy holnapra eszedbe jut egy másik mese.

— Lehet. De azt ígérted, hogy holnap elhozod a repülős könyvedet. Majd abból olvasunk.

— Anyukám hív ebédelni — ugrott fel a kisfiú a pádról és a kerítés felé mutatott — ott lakunk az utca másik oldalán, abban a házban. Látod?

— Látom, és vigyázz az átjárón, el ne üssön valami.

Akkor szia, és holnap itt leszek.

— Én is — mondta az öregember és nézte a távolodó gyereket. Aztán lassan, nehézkesen, a botjára támaszkodva felállt, lehajolt az ételhordójáért, és elindult a park kijárata felé. A szél erősödő, majd elenyésző hullámokban sodorta feléje a belváros harangjainak zúgását.

IRODALMI PÄLYÄZ AT

A Nők Nemzetközi Évében

A Szlovák Irodalmi Alap a világ haladó nőmozgalmának céljaival összhangban és a Nők Nemzetközi Évének eszmei támogatására irodalmi pályázatot hirdet. A pályázat célja olyan magas eszmei és művészi színvonalú művek megírására ösztönözi az írókat, amelyek a nő életét, helyzetét és munkáját tükrözik a szocialista társadalomban, kiemelik a szocialista országokban élő nők együttműködését és egységességét, szolidáris harcukat a nők egyenjogúságáért a világ minden részében, továbbá a világbéke megőrzéséért és megszilárdításáért kifejtett igyekezetüket.

A pályázat a következő kategóriákban hirdet 1., 2. és 3. díjakat: költészet

(15 000, 12 000, 8000 Kcs);

regény

(25 000, 20 000, 15 000 Kcs); novellák és elbeszélés-kötet (15 000, 12 000, 9000 Kcs); színdarabok

(20 000, 15 000, 10 000 Kcs); televíziós forgatókönyv

(15 000, 12 000, 9000 Kcs); film-forgatókönyv

(15 000, 12 000, 9000 Kcs); televíziós játék

(10 000, 8000, 6000 Kcs. Indokolt javaslat alapján a bírálóbizottság jutalmakat is adhat.

Az Irodalmi Alap a bírálóbizottság javaslata alapján esetleg nem ad ki díjat az egyes kategóriákban.

A pályázat névvel ellátott. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság bármely polgára részt vehet a pályázaton, még meg nem jelent szlovák, magyar, ukrán nyelven megírt művel.

A pályázat beküldésének határideje 1975. december 1. A pályamunkákat 3 példányban a következő címre kell beküldeni: Slovensky literárny fond, Stúrova u. 8, 801 00 Bratislava. A szerzők jelöljék' meg, melyik kategóriában pályáznak müvükkel.

Az eredményt 1976 márciusában a nemzetközi nőnap alkalmából közük.

KULTURÁLIS

д д й} щипо ид и!

ÉVFORDULÓK

„Világ proletárjai, egyesüljetek!“

55 évvel ezelőtt, 37 országból 67 szervezet képviseletében, 217 küldött részvételével kezdték el 1920. július 10-én Pétervárott és augusztus 7-ig Moszkvában folytatták a Kommunista Interrracionálé II. kongresszusát, amelyen jelen voltak néhány anarchoszindikalista, továbbá két centrista párt: Németország Független Szociáldemokrata Pártjának és Franciaország Szocialista Pártjának küldöttei is.

A kongresszus az európai országok proletariátusa új harcának pezsdítő légkörében folyt. A kommunista mozgalom ebben az időszakban világszerte terjedt és erősödött. A növekedéssel egyidejűleg azonban mindenütt felütötte a fejét két lényeges hiba: az egyik az, hogy a III. Internacionáléhoz egyre-másra csatlakoztak a centrizmus elméletét és gyakorlatát még fel nem számolt pártok; a másik hiba viszont éppen a túlzott baloldaliságban rejlett. Ezeknek о visszahúzó tényezőknek a megvilágítására törekedett Lenin, aki a II.

Schönherz Zoltánra emlékezünk

kongresszus előtt megírta „A baloldaliság a kommunizmus gyermekbetegsége" című művét.

A tárgyalás fő témája volt: az új típusú munkáspártok feladatai a szocialista forradalomban; a párt harca a tömegekért, és hogy kik a proletariátus szövetségesei ebben a harcban.

Valamennyi eszmei, taktikai és szervezési kérdést egy 21 pontból álló dokumentumban foglalták össze, majd Lenin irányításával még néhány határozatot dolgoztak ki: az agrárkérdésről, a szakszervezetekről, valamint a nemzetiségi kérdésről és a gyarmati problémáról.

. А II. kongresszus megbízta a két nagy ideológust: Marxot és Engelst a Komintern alapszabályzatának kidolgozásával. Ök fogalmazták meg a Kommunista Kiáltványt, amelynek tartalmát a bevezető jelszóval együtt: „Világ proletárjai egyesüljetek!" — a világ minden nyelvéré lefordították.

Az első Csehszlovák köztársaságban a kommunista párt egyik fő szervezője volt a kosicei születésű Schönherz Zoltán (70 éve, 1905. július 25-én született), aki a brnói egyetemen mérnöki diplomát szerzett. Főleg az ország magyarlakta déli járásainak ifjúsága között végzett irányító munkát.

Amikor a müncheni árulás és a bécsi döntés után Slovákia egy részét Horthy Magyarországhoz csatolta, az itt élő kommunistáknak is illegalitásba kellett vonulniuk. Schönherz még részt vett az 1939. augusztus 20-án Budapesten megszervezett illegális munkásparaszt találkozón, majd felsőbb utasításra a Szovjetunióba

utazott. Közben a lakását rendőrök kutatták át és bizonyítékokat szereztek tevékenységéről. Ennek ellenére 1940 novemberében hazajött Moszkvából, hogy elhozza a párt vezetőinek az illegális harc továbbfolytatásának módjaira vonatkozó üzenetét. Sok jel figyelmeztette az ő körülötte is szoruló rendőrhurokra, de még Rózsa Ferenc letartóztatása és meggyilkolása után is tovább dolgozott. Még egy utolsó, illegális találkára akart elmenni — az összekötője azonban lebukott és Schönherzet 1942. július 6-án a találka helyén rendőrök várták: az Andrássy-úti laktanyába hurcolták. Szeptember 29—30-án megtartott tárgyalásán

hiába tanúskodott mellette Szekfű Gyula konzervatív felfogású történész és Bajcsy- Zsilinszky Endre — a törvény a legszigorúbb ítéletet, a halálbüntetést szabta ki ró.

Kegyelmi kérvényét elutasították és 1942. október 9-én a Margit körúti fegyház udvarán az ítéletet végrehajtották. Schönherz Zoltán a kivégző osztag vezényszavait és dobpergését túlharsogva utolsó szavaival is a függetlenséget és a demokráciát éltette.

A hazánk felszabadulásának 30. évfordulóját köszöntő ünnepségsorozat részeként került sor az idén Galantán a Szlovákiai Magyar Felnőtt Énekkarok Országos Fesztiváljára, a Kodály-napokra. A harmadízben megrendezett országos fesztiválon résztvevő énekkarok bemutatták egész évi munkájuk gyümölcsét, tanúságot tettek fejlődésük színvonaláról, s nemes versengésben mérték össze tudásukat.

Kontár Gyula felvételén az összesített vegyeskart Janda Iván, a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának vezető karnagya vezényli.