Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-07-24 / 29-30. szám
Előző számunkban vitaindítóként közöltük Molnárné levelét, aki úgy érzi, fiatalok és idősebbek nem élhetnek egy fedél alatt, mert szokásaikkal, életmódjukkal gátolják a korszerű családi élet, a családon belüli egyenjogú munkamegosztás kialakítását. Azt kéri szerkesztőségünktől, adjunk neki tanácsot, mit tegyen? Törődjön-e bele a családi békesség kedvéért, hogy az élet az öregek szokásai szerint folyjon, vagy küldjék el őket más lakhelyre, esetleg osszák meg úgy a házat, hogy egy fedél alatt, de külön éljenek? — Uíérdezi. Olvasóink tapasztalatai, nézetei segítenek kialakítani szerkesztőségünk véleményét a választ illetően. Ezért kérjük, írják meg, nézetük szerint mi a legjobb megoldás a családi béke, összhang — a szocialista életmód családon belüli megteremtése érdekében? Levelüket közöljük és honoráljuk. ATTÓL FÜGG hol él a család, falusi családi házban, vagy kis, városi lakásban? Mert ahol hatalmas családi házban laknak, ott megférhet egymás mellett több nemzedék is. Sőt csak így képzelhető el a szükséges munkamegosztás. Nem értem, minek ennek olyan nagy feneket keríteni. Faluhelyen mindig megvolt mindenkinek a maga dolga. A tehetetlen, gyenge öregek az aprójószágra ügyeltek, kicsiny gyerekekre vigyáztak. A férfi a munka nehezét végezte, az asszony vele dolgozott, ellátta a konyhát, a gye-12 EGY FEDÉL ALATT rekek meg alig hogy fölserdültek, tették, amit kellett. Üj divat, hogy éppen azok „ne férjenek össze“ szüleikkel, akiknek sokkal kevesebb a dolguk, mint régen volt az embereknek és ráérnek elméleteket gyártani „lelki okokról“, meg „maradi szokásokról“. Mi abban a rossz, ha a nagymama megtanítja főzn a kényelmes és ügyetlen menyecskét, ha frisseségből példát ad neki, ha sorrendet tart nagymosásban, takarításban — és azt betartja, nem halasztja el minden kis hasfájás, szédülés miatt? Ha takarékoskodni tanít, nem dobja ki a maradékot, mint a mai fiatalok, hanem másnap újra felhasználja, elfogyasztja ? Az biztos, hogy kis városi lakásban nem jó együtt szoroskodni, mert ott az öregeket is zavarja a fiatalok állandó rádiózása, ordító magnózása. De véleményem szerint az lenne a jó, ha egymás közelében élhetnének öregek és fiatalok, hogy segíthessék egymást, ha szükség van rá és örülhessenek a kicsinyeknek, taníthassák őket. Mert mi öregek is sok mindent tudunk élettapasztalatainkból, amit érdemes tőlünk elfogadni és megszívlelni. Sárai Míhályné, Lucenec (Losonc) HÁLÁTLANOK A MAI FIATALOK Azt hiszik, mindent tudnak, nem kell senkitől tanulniuk, sose szorulnak rá senki segítségére. Ez az oka annak, hogy nem férnek meg egy fedél alatt. Példa erre az én életem is. Amikor a figm megnősült, örültem, hogy asszonyt hoz a házhoz. Ügy fogadtam, mint a saját lányomat. Ügy is bántam vele. Tanítottam, hogyan főzzön, mosson, takarítson, mert szegénykét az anyja nem nagyon készítette elő a háziasszonyi teendőkre. Főzni csak paprikáskrumplit tudott, meg rántottét sütött. Azt, hogy beosztás, heti étrend — talán nem is hallotta addig. Rántás, habarás ... mindent úgy kellett neki megmutatnom. Mosogatni? Még azt sem tudott rendesen. Ha elővett egy darálót, úgy tette vissza a helyére piszkosan. A fazekat sem szokta kisúrolni. Hát képzelhetik, yolt vele gondom-bajom, de szívesen tanítgattam. Az igaz, hogy nem sok ideje volt a konyha számára, mert dolgozott, meg valamilyen tanfolyamra is járt. Türelmetlenül, idegesen hallgatta a tanácsaimat, és de sokszor odavágta: ma már másképpen is lehet ezt csinálni, meg hogy tanítsa a fiát is, mama, rá is ráfér, ha megtanulja, hogyan készül a vacsora! Szó szót követett, végül én is meguntam, hogy hiába az igyekezetem, a jószándékom ... Fogtam magam, külön költöztem. A nyári konyhát alakítottam át, oda állítottam be egy tűzhelyet, ott főzök külön. Bizony kicsordul a könnyem, ha a fiam be-benéz titokban: mama, mit főzött, adjon valamit! Mert a menyem csak úgy gazdálkodik a magáéban, mint eddig. Én meg a nyugdíjamból még a fiamnak is adjak egy-egy jó falatot. Mert milyen anya lennék, ha nem így tennék? Egy házban, két tűzhelyen... ez az ára a békességnék nálunk. De igazi békesség ez? id. Kovács Petemé Miből igyunk teát? A szakértők azt mondják: porcelánból a legjobb. Nagyszerű tulajdonsága van ugyanis: megőrzi, sőt talán még fokozza az ital ízét, aromáját. A Szovjetunió déli vidékein és Közép-Azsiában jobban szeretik a zöld teát, mert oltja a szomjat a nagy hőségben, frissít, élénkít. A zöld teát pialából isszák: ez széles szájú,fületlen csésze. Jól tartható a tenyérben, miközben ujjunkkal körülfogjuk. Külön művészet kell ahhoz, hogy valaki a nagy- és a mutatóujjával tartsa a pialát a széleinél fogva. Képünkön üzbég pialákat látunk. HÁZ EGY MÁSIK BOLYGÓ SZÁMÁRA A Krasznojarszki Fizikai Kutatóintézet biofizikai osztályának dolgozói az élő szervezet vezérlési folyamatainak törvényszerűségeivel foglalkozik, a sejtektől az ún. szervezet feletti rendszerekig. Igen sok különleges kísérletet végeztek: több kutatócsoport élt különböző ideig a Föld légkörétől biológiailag teljesen elszigetelt helyiségben. A levegő és a víz nem kívülről jutott be a házukba, a BIOSZ nevű berendezésbe, hanem növényekkel — búzával, zöldségfélékkel és chlorellával tisztították és regenerálták a rendelkezésükre álló vizet és levegőt. A tudósok vetették és szedték a termést, csépelték és őrölték a búzát, sütötték a kenyeret, főzték az ételt, amelyet az űrhajózásban is használatos szárított készítményekkel egészítettek ki. A kísérlet értékelése még hátra var., de máris újabb kisérletsorozatot terveznek. A legfontosabb azonban máris világos: megtették az első sikeres lépéseket a magasabbrendű növényeket felhasználó, zárt életfenntartó rendszer létrehozása és megbízható működtetése útján.
