Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-07-10 / 27-28. szám
1975. júliusának idusa olyan esemény napja lesz, amelyet már hosszú ideje türelmetlenül vár, az egész világ. Ezen a napon pontosan 13 óra 40 perckor közép-európai időszámítás szerint startolnak a világűrbe a szovjet kozmonauták, hogy amerikai kollégáikkal közösen véghezvigyék az emberiség történetében eddig a legnagyobb nemzetközi kísérletet. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára már 1973-ban az Egyesült Államokban tett látogatása során igen magasra értékelte ennek a kozmikus kooperációnak a jelentőségét. Megjegyezte, planétánk elég nagy ahhoz, hogy a népek békében élhessenek egymással, de — túl kicsi ahhoz, hogy megengedhessük egy atomháborúnak a lehetőségét. RANDEVÚ 225 KILOMÉTER MAGASBAN 1970 októberében Konstanceban tartották meg a Nemzetközi Asztronautikai Kongresszust. Ezen a kongresszuson tárgyaltak első ízben nyíltan a szovjet és az amerikai kozmonauták közös repüléséről. Abban a teremben, ahol pontosan 555 évvel ezelőtt ítélték máglyahalálra Húsz Jánost, találkoztak legelőször a szovjet és az amerikai űrrepülők, hogy kicseréljék tapasztalataikat. Az újságírók a sajtóértekezleteken megkérdezték James Lovell, amerikai űrrepülőt, aki egyébként az Apolló 13 parancsnoka volt, hogy vajon véleménye szerint belátható időn belül feltételezhető-e szovjet—amerikai kozmikus együttműködés? Lovell válaszában mindenekelőtt arra hivatkozott, hogy már csak a nyelvi nehézségek miatt egyelőre nem hisz ilyesminek a lehetőségében, sőt, az űrhajók felépítésének műszaki különbözősége miatt ezt az ötletet egyáltalán el kell vetni. Két és fél év múlva, 1973 májusában, amikor is a Szovjetunió és az Egyesült Államok már egy éve aláírták a kozmikus együttműködésről szóló egyezményt, az Apolló 13 parancsnoka alaposan szemügyre vette a párizsi aeroszolon, közös szovjet—amerikai csarnokában a Szojuz és az Apolló egészen pontosan összekapcsolt modelljét. Még 1972 októberében a XXIII. Nemzetközi Asztronautikai Kongresszus bécsi résztvevői számára talán a legérdekesebb a szovjet Kubaszev beszámolója volt arról, hogy valamennyien milyen intenzíven tanulják az angol nyelvet. Két évvel később, a XXV. Nemzetközi Asztronauta Kongresszuson Amszterdamban a két űrhajó parancsnoka, a szovjet Leö: nov és az amerikai Stafford tábornok nyelvtudását bizonyította. A szovjet tábornok az O. K.-t (oké) pontosan ugyanolyan kiejtéssel mondta, mint amerikai kollégája, akinek a szájából „az ócseny harasó" olyan tökéletesen hangzott, mintha az anyanyelve orosz lenne. Amszterdamból mindketten az amerikai Houstonba mentek, ahol megkezdődött a szovjet és amerikai legénység immár negyedik számú közös edzése. A HATSZAKASZOS PROGRAM Az amszterdami kongresszus résztvevői részletesen tájékoztatták a közös repülésről. Itt tudták meg, hogy a közös programnak hat szakasza lesz. Az első szakasz a Szajuz startjával kezdődik 1975. július 15-én 13 óra 40 perckor közép-európai időszámítás szerint a Bajkonur űrállomásról. Az űrhajó parancsnoka Leonov és V. Kubaszov fedélzeti mérnök a Föld negyedik körülrepülése után a pontosan megállapított 225 kilométeres magasságban lesz. Hét óra és 22 perc múlva a 46,1 másodpercben startol a Canaveral-fokról az Apolló űrhajó Thomas Stafford parancsnokkal. Donald Slayton pilótával és Vance Brand fedélzeti mérnökkel a fedélzetén, hogy pontosan az alacsonyabban megállapított „parkolóhelyre" jusson. A másik szovjet Szajuz űrhajó fedélzetén A. Filip-1. Az összekapcsolási manőver 2. Közös repülés 3 Az Apolló elválik a Szojuztól A A. A Szajuz startja 1975. július 15-én a Bajkpnur űrállomásról В В. Az Apolló startja pontosan 7 óra 22 perc és 46,1 másodperccel később A/1. A Szajuz leszállása Kazahsztánban B/1. Az Apolló leszállása nem messze Hawaitól csenko parancsnokkal és N. Rukavisnyikov űrhajóssal a Bajkonur űrállomáson készenlétben áll majd. A program második szakasza a következő 48 órára vonatkozik —- ez alatt az idő alatt közelít egymáshoz a két űrhajó. Még a Föld első körülrepülése közben az Apolló elválik a Szaturnusz hordozórakéta utolsó fokától, s 180 fokos fordulatot tesz, azért, hogy az űrhajó orrát a szovjet űrhajó felé fordítsa s a hajóorrból kicsúsztathassa az összekötő „hidat". Ezután az amerikai űrhajó felemelkedik magasabban megállapított pályára, ahol sor kerül majd az összeköttetésre, s 200 kilométernyire megközelíti a Szojuzt. A LÁTOGATÁS A program harmadik részében kerül sor a Szajuz és az Apolló összekapcsolására és közös irányítására. Stafford és Slayton amerikai űrhajósok „átszállnak" a Szojuzra. Leonov és Kubaszov viszont látogatást tesz az amerikai űrhajón. A harmadik amerikai űrhajós, Brand állandó szolgálatot teljesít majd az anyahaján. Á repülésnek ez a szakasza egyáltalán nem olyan egyszerű, mint ahogy az első pillanatban tűnik. Az Apollóban három ember számára van hely, a Szojuzban négy ember számára. Az összekötő modulban, amelyben az „átszálló" kozmonautáknak a két űrhajó eltérő mikroklímája miatt legalább két órát kell tartózkodniuk az akklimatizáció miatt, azonban csupán egy ember számára van hely. Biztonsági okokból mindkét legénység egy-egy emberének állandó szolgálatot kell tartania az anyahaján. Július 10-én a repülés következő fázisában a két űrhajó elválik, távolodni kezd egymástól. A repülés ötödik szakaszában feltételezhetően mór mindkét űrhajó a saját tudományos programját teljesíti. A Szajuz két, az Apolló nyolc napig. Feltételezhető, hogy az Apolló összeköttetést létesít a Skylab kozmikus laboratóriummal, amely 1974 óta kering Föld körüli pályán 438 kilométernyi magasságban, s pillanatnyilag „lakatlan”. A leszállási szakasz akkor veszi kezdetét, amikor az űrhajók bekapcsolják a fékező motorokat. A Szajuz számára az űrrandevú július 21-én ér véget, amikor leszáll a Szovjetunió területén. Tehát hat napi űrrepülés után. Az Apolló repülése 12 nap múlva, tehát július 27-én végződik, amikor leszáll a Csendes óceán vizére. A kísérlet fő feladata, ahogy ezt a szovjet és az amerikai tudósok kifejtették az, hogy kipróbálják a különböző felépítésű űrhajók összekapcsolását, ennek a manővernek a mechanizmusát és persze az űrhajósok átszállását egyik hajóról a másikra. Továbbá, hogy újabb nemzetközi kozmikus együttműködés lehetőségeit és formáit készítsék elő, különös tekintettel az esetleges sikeres mentési akciókra a kozmikus térségben. TUDOMÁNYOS KÍSÉRLETEK SOROZATA A közös repülés programjában a legkülönbözőbb előre nem látható lehetőséggel is számolniuk kellett. Például ha valamelyik „űrlátogató” valamilyen előre nem látható okból időben nem térhet vissza saját hajójára, a két űrhajónak azonnal el kell válnia egymástól s megkezdeni a leszállási manővert. Ezt tekintetbe véve a szovjet kozmonauták edzésében fontos pontként szerepelt az is, hogy megtanulják az Apolló irányítását, és viszont, az amerikai űrhajósok a Szajuz irányítását. Persze, a közös repülési programban egyéb tudományos kísérletek is szerepelnek. Többek között biológiai kutatás céljából bizonyos baktériumok kicserélése. Továbbá vizsgálni fogják bizonyos gombafajták növekedését a súlytalanság ál-A, lapotában. A programban szerepelnek asztrofizikális és csillagászati megfigyelések, különféle fémek hegesztése, bizonyos kristályok képződésének vizsgálata, geológiai megfigyelések és mérések. Érdekesnek ígérkeznek, azok a felvételek, amelyeket a Szajuz legénysége végez majd, ha az Apolló beárnyékolja a napot. ÖT FÉRFI VARAKOZIK A legkomolyabb gondokat természetesen törvényszerűen az okozza, hogy az utóbbi tíz év alatt a szovjet és az amerikai űrkutatás teljesen eltérő módszerekkel haladt, s ez most abban nyilvánul meg, hogy mindkét űrhajóban teljesen eltérő a mikroklíma, egészen más a navigációs és az irányító rendszer. Például a Szajuz mikroklímája nagyon hasonló a földi atmoszférához, mind összetételben, mind a nyomásban. Az Apolló mikroklímája viszont tiszta oxigénből áll, s a nyomás aránylag nagyon alacsony. Éppen ezért a két űrhajó legénysége nem léphet át egyik űrhajóból a másikba csak olyan egyszerűen. A két űrhajót összekötő kabinban a kozmonautáknak előbb meg kell szokniuk az alkalmazkodást a másik fajta mikroklímához. A henger alakú kabin nagysága körülbelül akkora, mint egy személyautó. Az Apolló űrhajóhoz tartozik, és a Szaturnusz hordozórakéta az űrhajóval együtt repíti föl a Föld körüli pályára. Ebben a hengerben egy kis kozmikus „ruhatár”, kis éléskamra, bár és telefon van. A henger orrán van az az összekötő berendezés, amely majd a Szojuzhoz illeszkedik. A kísérletet, amely valóban lázba hozza az egész világot, a szovjet és az amerikai tudósok tökéletes biztonsággal készítették elő. S az öt férfi, aki hosszúhosszú közös edzésen készült föl erre a történelmi feladatra, éppen olyan türelmetlenül várja 1975. július 15-ét, mint az egész emberiség. 15
