Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-07-10 / 27-28. szám
BÖLCS JOHANNA, avagy EGY ASSZONY ÉSZHEZTÉRÉSE Dávid teréz új darabjának ősbemutatója a Brnói Szatirikus Színházban BÖLCS JOHANNA — ez lesz a magyar címe Dávid Teréz legújabb darabjának, ha majd a MATESZ színpadán találkozunk vele ez év októberében. Egyelőre azonban — minthogy a darab a Brnói Szatirikus Színház (Satirické divadlo — Vecerní Brno) részére készült és ott mutatták be május 22-én, a cseh színpadi címe: Zmoudrení zeny (Egy asszony észheztérése), és főszereplőjének, Jenának, azaz Johannának megokosodásáról szól. A Bölcs Johanna már a második vígjátéki műfajban megírt színpadi mű, amellyel Dávid Teréz Brnóban reprezentál, hiszen olvasóink még jól emlékezhetnek az „Időzített boldogság“ című szatirikus játékára is, amely viszont fordított sorrendben járta meg az utat Brnóig: a MATESZ színpadáról indult el, majd az ugyancsak sikeres nitrai (nyitrai) szlovák nyelvű bemutatkozás után a Brnói Szatirikus Színház vette fel repertoárjára és azon mindmáig, eddig mintegy 70 felújítással egyre vonzza a közönséget. Amikor Dávid Teréz a brnói dramaturgia felkérésére elkötelezte magát, hogy további darabot ír — saját bevallása szerint — még nem tudta, mi lesz az, csak azt tudta, hogy ismét az emberi kapcsolatokról, elsősorban a nők társadalmi helyzetéről szól majd, de már nem a legfiatalabb női korosztály, hanem az érettebb, tapasztaltabb nő lesz a darab középpontjában. Jón Pesfól (Brno) felvételei Ez így is történik: Jana-Johanna, egy 45 éves, férjezett, kétgyermekes anya, akinek azonban, mint „korunk asszonyának“, igazi aktivitása a munkahelyén, egy női folyóirat szerkesztőségében bontakozik ki. Ő az „okos Jána“, a „bölcs Johanna“, aki rovatában mindig kész jó tanácsot, nagyszerű receptet fogalmazni a tanácstalan, a zátonyra futott életű nőknek problémáik orvoslására. Mint ez már lenni szokott: mindenki feltételezi, hogy ez a tapasztalt asszony félkézzel megoldja a saját gondjait, sőt — neki, talán nincsenek is gondjai, hiszen „ő aztán tudja, hogyan kell a boldogságot fülön fogni“. Az írónő Jana 25. házassági évfordulójával indítja a cselekményt; a vendégek méltatják a negyedszázados sikeres családi életet, amely azonban — mint az a vendégek távozása után kiderül — nem is olyan felhőtlen. Jana minden „bölcsessége“ és modern életfelfogása mellett is elsősorban érző aszszony, aki — különösen ezen a jubiláris napon — férje gyengédségére vágyik. Ehelyett azonban szembe kell néznie a ténnyel, hogy az évek folyamán elkényelmesedett és elközömbösödött férje előnyben részesíti a televíziós közvetítést a. labdarúgómérkőzésről. Ebből támad a konfliktus, szó szót követ, szemrehányások, egyre élesebb szavak hangzanak el, végül is Jana otthagy csapot-papot, férjet és alig felserdült leánygyermeket és — elmegy. Hová megy? Először természetesen a nős fiához. Am kiderül, hogy ott az ő tanácsa ellenére már bébit várnak és jelenléte „nem kívánatos“. Elmegy Jana édesanyja a kérőjével — Albert úrral (Marle Pavliková érdemes művésznő m. v. és Milan Holubár) az anyjához. A 65 éves belevaló özvegyasszony azonban éppen reményteljes kérője látogatását várja — nem mondhat le élete sokat ígérő fordulatáról a lánya miatt. Jana átkóborolja az éjszakát, reggel bemegy a szerkesztőségbe, ahol keserves- Komikus helyzetbe kerül, hiszen munkatársai mind azt hitték: 6 a szocialista életformát megvalósító mai asszony példaképe, vele nem történhet ilyen „baleset“. Még egyet megpróbál: felkeresi lánykori udvarlóját. Az egykori hódoló azonban házvezetőnője zsarnoksága alatt élő fura agglegénnyé változott, Jana tehát rezignál — rájön, hogy az élete, minden velejárójával együtt mégiscsak az elhagyott otthonhoz, a férjhez, az eltelt 25 év alatt ugyan megkopott, de mégis meghitt kapcsolathoz kötődött. Hazamegy, hogy újra feleség, anya, és egy újabb tapasztalattal okosabb Jana legyen. Ez a két felvonásból, ezen belül nyolc képből álló komédia sűrített tartalma. Dávid Teréz ismét jó témához nyúlt, fantáziagazdagságáról tesz tanúságot, sőt talán kissé túl sokat is markol egyszerre. A darabban ugyan olyan területen mozog, amelyet jól ismer, és bizonyára a Nők Nemzetközi Éve is ösztönözte — a brnói bemutató ennek ellenére bizonyos hiányérzetet hagyott hátra, főként a kritikusban, aki ismeri az írónő eddigi műveit és tanúja volt éppen a Szatirikus Színházban is a korábbi Dávid Teréz-darab átütő és megérdemelt sikerének. Feltehető a kérdés: mi ennek a hiányérzetnek az oka? Vajon a dramaturgiai „belenyúlás“ volt-e negatív eredményű, a rendezés és a szereposztás tévedései tették-e, vagy a szövegkönyvből eredendően is hiányzott az írónőre egyébként jellemző „esprit“ — minden esetre érezhető volt, hogy Dávid Teréz magyarul látta és írta meg a figuráit, színpadra viszont cseh — jobban mondva morva — életritmusú, mentalitású művészek vitték. Érdekes, hogy az Időzített boldogság-nál ez nem volt ilyen zavaró, aminek kulcsa egyrészt Pavel Rimsky rendező tágabb szemléletében, másrészt a testreszabottabb szereposztásban kereshető. Ezt a darabot viszont Jaroslav Fertl színész rendezte, és ez a kísérlet nem tekinthető a legszerencsésebb ötletnek Néhány jelenet bizony sem a rendezői, sem a színészi megoldások szempontjából nem volt kielégítő. Itt elsősorban az ünnepi vendégség jelenetére gondolok, amely csak vázlatszerűen állt össze, de különösen kifogásolható a Janához méltatlan beállítású jelenet a szerkesztőségben, amely igen olcsó eszközökkel fejezi ki az asszony sértett hiúságát: egyszerűen nem hiteles, hogy az „okos Jana“ egy a saját fiánál is fiatalabb fiúnak ilyen ízléstelenül kellesse magát és amikor a fiú „néninek“ szólítja — egy öniróniát jelző legyintés helyett — dührohamot kapjon. Az ilyen felfogású beállítás nagymértékben visszavetette a Janáról kialakítható pozitív elképzelést — tehát határozottan más koncepcióra és árnyaltabb színészi játékra lenne szükség. Mária Beránkovának, Jana megszemélyesítőjének jó színészi hírneve' van, tehát bizonyára a figura értelmezésében van a hiba Az előadás számos hasonló tévedését is felsorolhatnám, beleszámítva egy fölösleges, funkciótlan, sőt kicsengésében negatív jelenetet a presszóban, de nem szándékom a brnói előadást még szorosabban körüljárni. Amiről még szólni kell, az egy nagyon eltalált epizód-alakítás a vendégként játszó Dagmar Graciastól a házvezetőnő karikatúrájának megrajzolásával, továbbá a sikerült zenei betétek, a képeket összekötő sanzonok tolmácsolása Jindrich Svétnica kellemes baritonján. Házastársi perpatvar az ezüstlakodalom után (Marie Beránková és Rudolf Kokes) 14 A brnói bemutató alapján a legfontosabb számunkra a darab eszmei kicsengése, hiszen a komédia műfajában is komoly társadalmi jelenségről van benne szó: emberek kapcsolatáról egy családon, munkaközösségen, baráti körön belül. Jana egyetlen napjába sűrítve nagyon sok mindenről szó esik. Ha ezeket a momentumokat kivetítjük Jana és a Janák évekké sokasodott napjaira, ha tekintetbe véve a főszereplőnő különböző helyzetekben való, különböző megnyilatkozásait — feltesszük és a nézőkkel is feltehetjük a kérdést: vajon igazán ilyen legyen-e a szocialista társadalom példamutató asszonya — akkor már nyilvánvaló a darab tudatot munkáló hatása. Ezen túlmenően bízunk abban is, hogy a komárnoi (komáromi) MATESZ- bemutató majd nem sikkasztja el, hanem éppen kiemeli Dávid Teréz mondanivalójának csattanós poénjeit L. GALY OLGA
