Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1975-07-10 / 27-28. szám

ban. Arról pedig, hogyan „fiit be“ egy-egy új ru­haanyagunk, mennyiben nyeri el a közönség tet­szését egy-egy minta, a kiállításokon győződünk meg, ahol véleményt kérünk a látogatóktól. — Milyen érzés ilyen nagy vállalatot vezetni? — Nagy gazdasági és erkölcsi felelősséggel jár. Sokszor otthon, a családom körében sem tudom túltenni magam a vállalat problémáin. Vállalatunk dolgozói szorgalmas, kezdeményező, lelkiismeretes mberek. A gyár igazi gazdái. Ez természetesen лет jelenti azt, hogy nincsenek gondjaink. A mun­kahelyeken adódnak nehézségek is, amelyeket a fejlődés hoz magával. Ezeket igyekszünk rugalma­san megoldani és leküzdeni, hogy lépést tudjunk tartani a kor követelményeivel a jó minőségű áruk gyártásában. Ez a mi célunk — mondta befejezé­sül az igazgatónő. Nyikityicsna elvtársnő egyszerű, közvetlen asz­­szony, aki nagyon jól ismeri a gyár életét. Mester­nőként kezdett dolgozni a vállalatnál. A könnyű­ipari főiskola elvégzése után egy traktorállomás igazgatójává nevezték ki. Nem volt panasza arra a munkahelyére, szíve azonban visszahúzta a tex­tilgyárba. Először igazgatóhelyettesi beosztást ka­pott, 1961-től pedig a vállalat élére állították. Ke­ménykötésű, erős akaratú asszony. A Nagy Hon­védő Háborút katonaként harcolta végig. Az igazgatósági épület egyik termét a „Munka - dicsóség“ szobájának hívják. Az üzem legjobb dol­gozóinak és az eddigi igazgatóknak fényképe és neve látható a falakon. Ott tudtam meg, hogy a vállalat történetében Galina Nyikityicsna tölti be a leghosszabb ideje az igazgatói tisztséget. A „Munkadicsőség“ szobájáról szólva hadd mondjam el azt is, hogy ebbe a helyiségbe tiszte­lettel lép be a látogató. Aki figyelmesen végignézi a kitüntetéseket, a díszokleveleket, a díjakat és az ajándékokat, amelyek a világ minden tájáról ér­keztek, az egyszersmind a vállalat történetével, fejlődésével és jó hírnevével is megismerkedik. — Szövőgépeinket csehszlovákiai dolgozók készí­tették — tájékoztatott Vaszilij Dmitrievics Fedo­renko, a részlegvezető helyettese, az I. számú szö­vődé műhelycsarnokában. — Kiváló minőségű, megbízható gépek ezek. Elő­ször ezerötven szövőgépet vásároltunk, de hama­rosan újabb százötven gépet rendelünk. A gépek kezelésének betanítására három hónapra cseh­szlovák szakemberek jöttek hozzánk. Kiváló dolgo­zókat, jó barátokat ismertünk meg bennük, akikre mindig szívesen emlékezünk. Sokat emlegetik Ada­­mec Jozefet, Evzen Sládeceket, Ladislav Sumelt és a többi csehszlovák szakembert. Nem tagadom, jó érzés volt hallani szakembe-Ú TIJ EG YZFT Fk­reink és a csehszlovákiai gyártmányú gépek dicsé­retét. Azt is megtudtam, hogy 1969-ben még csak tizenhárom gépet kezelt egy szövőnő, nemsokára a kétszeresére emelkedett az egy dolgözó által kezelt szövőgépek száma. Jelenleg már ötvenkét gép mű­ködésére ügyel fel egyetlen szövőnő. Most pedig már azzal kísérleteznek —, mégpedig előrelátható­lag sikeresen —, hogy egy dolgozó hetvennyolc gé­pet kezelhessen. A vállalatban szemléltető példát kaptunk arról is, hogyan gondoskodnak a Szovjetunióban a dol­gozókról. Az alkalmazottak gyermekei a „Gyetszkij szagyik“-ban, a „Gyermekparadicsomban“ nőnek fel. Az intézmény teljes mértékben meg is érdem­li ezt az elnevezést. A kicsik innen kerülnek az is­kolába, és ettől kezdve számos intézmény veszi át a további nevelés-foglalkoztatás teendőit. Megcsodálom az ízléses pihenőszobákat, az egész­ségügyi sarkokat, a teaszalonokat, a tágas étkezdé­ket, amelyek a dolgozókat szolgálják. Az egyik asztal mellett vidám társaság falatozott. — Jó étvágyat! Ízlik az ebéd? — kérdeztem. — Ízlik bizony — válaszolt Nyina Rodak mesternő, csak egy kicsit több sót tett bele a szakácsnő, mint amennyit én szoktam. Bizonyára szerelmes — tette hozzá mosolyogva. — Mennyibe kerül az ebéd? — Hatvan kopejka. Vagyis hat korona. Leves, nagy adag vagdalt­hús, körítés, a kistányérokon pedig jókora sült tészta volt. A műszak a vége felé közeledik. Mielőtt kilépek a gyár kapuján, még egyszer visszapillantok a di­csőségtáblára. „Aranykezek“ olvasom a feliratot és megnézem a kommunista brigádok, újítók, élmun­kások és munkaversenyzők képiét. Ök az üzem pil­lérei, büszkeségei, akik sokat tettek a vállalat to­vábbfejlesztéséért, a termelékenység növeléséért. Asszonyok, lányok, férfiak, akiknek nevét tisztelet­tel ejtik ki. fe GÁL ETA Foto: HUSZÁR esetleges visszahatásaira. Tudatlan­ságból, hanyagságból vagy felelőtlen­ségből tekintélyes, sőt helyrehozha­tatlan károkat okozhatunk a földi bioszférában, melytől pedig életünk és jelétünk függ. Ismereteink na­gyobb elmélyítésével és cselekede­teink okosabb irányításával viszont biztosíthatjuk\magunknak és utó­dainknak a jobb elet feltételeit olyan környezetben, mely bz eddiginél meg­felelőbben alkalmazkodik az emberi­ség szükségleteihez és törekvéseihez. Hatalmas jelentőségű az EKkörül­­mény, hogy a konferencián részk ve­vő fejlett és fejlődő országok közbU egyetértést lehetett kialakítani a dek­laráció mellékleteként megfogalmaz zott alapelvek valamennyi pontjában. Ezek áz alapjelvek egyformán/nang­­súlyozzák az élet minóségi/megjaví­­tása és a megfelelő feltételek megte­remtése érdekében a/gazdasági és társadalmi haladás ,mellőzhetetlensé­­gét, de ugyanakkor olyan demográ­fiai politika kialakításának szükséges­ségét is, mely/számol az adott körzet népjesedési/helyzetével, a lakosság sű­rűségével vagy ritka voltával. Jogf szempontból különös figyelem­­re^tarthat számot az alapjelvek két egymást követő pontja. Ezek azt mondják ki, hogy az ENSZ Alapok­mányának és a nemzetközi jog elvei­nek megfelelően az államoknak szu­verén joguk saját természeti forrá­saik kiaknázása, de kötelességük ary nak biztosítása, hogy joghatósági vagy ellenőrzési körükön belür Eolyó tevékenységek nem okoznak 'kárt más államok környezetében/vagy olyan régiókban, melyek semmiféle nemzet joghatósága alá ném tartoznak (pél­dául nyílt tengér). Az államoknak to­vábbá együtt" kell működniük a nem­zetközi jpg olyan fejlesztése érdeké­ben, mély biztosítja a szennyezések vagy/egyéb ökológiai ártalmak áldo­zatainak kártalanítását. Az elvi alapok lerakása tehát meg­történt, de ez távolról sem elég. Ép­­pehs.e hiányosság felismerése vezette az EtoSjZ közgyűlését, hogy a stock­holmi kbnferencia után intézményes keretet is авЦоп a nemzetközi együtt­működésnek. Askiindulópontot a bio­szféra jelenlegi aijapotának tudomá­nyos eszközökkel tot4énő felmérésére és értékelésére irányuRjvmrogram ké­pezi. Csak ennek elkészülte után le­het bizonyos környezetvédelmi, szab­ványok tervezését megkezdeni, nség­­pedig az ENSZ meglevő specializált nemzetközi szervezeteinek közremű­ködésével. Dr. Herczeg István

Next

/
Oldalképek
Tartalom