Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1975-07-10 / 27-28. szám

^ valakiről elmondhatjuk, hogy világhírű volt, ak­kor 02 ő — Joséphine Baker, a Fekete Vénusz, ahogyan elnevezték már ragyogó pályája kezdetén. Nemrégiben halálának elszomorító híre járta be a vilá­got. Szemét 69 éves korában Pá­rizsban hunyta le örökre — ott, ahol 50 évvel ezelőtt felfedezték, abban az országban, amely saját mostoha hazája helyett hazája lett. Joséphine az Egyesült Államok déli részében, a Mississippi part­ján épült Saint-Louis városban született. Már zsenge korában rá kellett jönnie, hogy mint néger csak másodrendű embernek szá­mít. Fehér-félvér apja elhagyta az anyját, aki mosónő volt, és a 9 éves kis Joséphinnek már dol­goznia kellett. A mosástól a pesztonkaságig a legkülönbö­zőbb munkákat végezte, de te­hetsége a tánc, az énekművészet felé vonzotta. Tizenkét éves korá­ban végre felléphetett egy revü­­színpadon — a siker azonban még váratott magára. Évek múl­tán ugyan bejutott a Brodwayre is, de a fordulatot az hozta, hogy a Chocolat Dandies revü tagjaként 1925-ben Párizsba szer­ződött. Párizst egy csapásra meghódí­totta, ő lett a divatos charleston koronázatlan királynője, egyszeri­ben az egész világon csodált revücsillag. Tehetségével és egyé­ni varázsával nagy művészek ba­rátságát szerezte meg. Baráti köréhez tartoztak: Jean Gabin, Marlenne Dietrich, Francoise Ro­­say, Le Corbusier, George Sime­non, Gerswin, a híres zeneszerző pedig külön neki szerzett zenét. Joséphine csodálatos és fárad­hatatlan lábai előtt hevert az egész világ. Huszonöt országban vendégszerepeit, huszonöt fővá­ros közönsége tapsolt neki, köz­tük 1928 április végén Budapesté és 1935-ben Prágáé is. Budapesten óriási sikert ara­tott. Kosztolányi Dezső így írt akkor róla: „A fehérek, akik nem mindig és nem mindenütt fognak kezet a feketékkel, előtte térdre borulnak: vezekelnek." Prágában már a vasútállomá­son óriási tömeg fogadta Bakert és bérkocsiját, a lovakat kifogva, rajongói vontatták szállodájához. Pedig akkor még nem is tudta JOSÉPHINE BAKER A F E К E T E V É N U S Z 6 a világ nyilvánossága, hogy ez a párduc-termetű, elbűvölő mű­vésznő nagyszerű, kivételesen bátor és következetes elveket valló ember is. Ezt Baker a má­sodik világháború kitörésekor bi­zonyította be. A fajgyűlöletet hirdető fasizmussal szemben azonnal a francia ellenállók ol­dalára állt és aktívan részt vett a megszállók elleni harcban. Ki­derült, hogy a remek táncosnő és sanzonénekesnő ápolónői, gépkocsivezetői és pilóta képesí­téssel is rendelkezik. így mint egészségügyi beosztott hadnagyi rangban járta a frontokat és ér­tékes szolgálatokat tett de Gaul­le tábornok északafrikai hadsere­gének is. A háború után megkérdezték Joséphine-t, hogy ő, aki fényűzés­hez, nagyvilági élethez szokott, miért választotta a háború idején a katona szigorú, lemondásos életét. Azt felelte: „Sokan nem értik ezt meg, pedig egyszerűen segíteni akartam a második ha­zámmá lett Franciaországnak, azonkívül gyűlöltem a náci faj­elméletet és a faji megkülönböz­tetést." Ehhez az elvéhez Joséphine hű maradt. Párizsi letelepedése óta csak néhányszor lépett fel az USA-ban, de mindig ragaszko­dott hozzá, hogy előadásain fekete bőrű testvérei ne elkülöní­tett helyen, hanem a fehérekkel egyenrangúan ülhessenek. Az ellenállási mozgalomban végzett szolgálataiért Baker had­nagyot Emlékéremmel és a Be­csületrend Keresztjével tüntették ki. De Gaulle tábornok szemé­lyesen írt neki köszönőlevelet, 1947-ben pedig könyv jelent meg egy francia hírszerző tollából „Joséphine titkos háborúja" cí­men. De hogy mennyig önzetle­nül tette Joséphine, ami tett, azt leginkább az a tény igazolja, hogy nem sokkal a háború után anyagilag tönkrement. Azelőtt birtoka és kastélya volt Les Mi­­landes-ban, ahol — a faji meg­különböztetés jogtalanságának demonstrálására tizenkét külön­böző fajú árva gyereket nevelt a legnagyobb családi egyetértés­ben. Ezek az anyai kötelességek azonban rengeteg költséget emésztettek fel — Joséphinnek hamarosan elárverezték a birto­kát és a kastélyát. Nem is lett volna gyermekeivel hol meghú­zódnia, ha a monacói hercegnő — az egykori Grace Kelly film­színésznő — egy villát nem bo­csát a rendelkezésére. Joséphine azonban gondoskod­ni akart népes családjáról, ezért — bár a színpadtól korábban már visszavonult — ismét fellé­pett. Vonzóerejének töretlensége biztosította állandó sikerét. Gyak­ran felépett jótékonycélú hang­versenyeken is, mint pl. a Monte Carlo-i Vöröskereszt-gálaesten. Baker, aki még 69 évesen is táncolt, szépen, derűsen örege­dett meg. A halál is művészi tevékenysége 50. évfordulójának jubiláns előadássorozata közben érte — nemes szíve a színpadon fáradt el végleg. Tizenkét gyer­meke „maman Joséphine" igazi árvája maradt. Ringó búzatábla, kombájnok monoton zúgása, tengernyi aranyszínű búzamag, frissen sült, ropo­gós kenyér. Ez tárul képzeletünk elé, ha kiejtjük a szót: aratás. Milyen mély és örömteli jelentősége van e szónak!... A földműves ember egész évi munkájának gyümölcsét, a nélkülözhetetlen kenye­ret jelenti. Valamikor az aratás volt a parasztember számá­ra az év legnehezebb munkája. Ma már a nagy­teljesítményű kombájnok könnyen elvégzik azt, ami valamikor sok száz ember kérges tenyerét és ve­rejtékét követelte. Most az ember másra kell. Ar­ra, hogy okosan szervezze meg a munkát, hozzá­értéssel lássa el a gépeket, szaktudással kezelje a termést. És ebben nincs is hiány. Az aratás előtti körsétán elégedetten állapíthatjuk meg, hogy Dél- Szlovákia szövetkezeti dolgozói alaposan felkészül­tek az idei „kenyércsatára“. Nem érheti őket nagy meglepetés még akkor sem, ha az időjárás kedvezőtlen feltételeket te­remtene is. Mert a tervek készítésekor a legrosz­­szabb feltételekből indultak ki. Vagyis minden es­hetőséggel számoltak. Gond azért volt, és van is elég. Gondot jelent az egyes alkatrészek beszerzé­se, s még ennél is nagyobbat a gabonaneműek el­raktározása. De még ezek sem olyan problémák, amelyekre ne lehetne megoldást találni. És talál­nak is. Mert mindannyiuk érdeke, hogy az idei kenyérnek való a legkisebb veszteséggel kerüljön be a földekről, és a legjobb minőségben érjen el rendeltetési helyére. VESZTESÉGMENTES ARATÁST Ez a lényege annak a felhívásnak, melyet a nit­­rai járás dolgozói intéztek a kerület összes mező­­gazdasági üzeméhez, ök a kezdeményezők, s ez ar­ra kötelezi őket, hogy példát mutassanak. Amint azt Dubny Jozef mérnök, járási fóagronómus el­mondta, járásunkban minden egyes mezőgazdasági üzem alapos körültekintéssel dolgozta ki az idei aratási tervet. Ezt ismertették és megvitatták a dolgozókkal. Mindenki már jó előre tudja felada­tát, kötelességét. A járásban 41 980 hektár gabona­nemű vár aratásra. Egy kombájnra járási méret­ben 91 hektár, szövetkezetenként pedig 88 hektár jut. A terméshozam előreláthatólag nem lesz keve­sebb 48 mázsánál hektáronként. — Egyelőre gondot okoz még a kombájnokhoz szükséges alkatrészek beszerzése. De remélem, hogy július 12-íg, amikor járásunkban megkezdődik az aratás, ezzel is megbirkózunk — mondja biztatóan a fóagronómus. Mint Szlovákia többi járásában, itt is kevés a raktárhelyiség. A begyűjtött gabonaneműek egy­­harmadát ideiglenes magtárakban kell elhelyez­niük. A felvásárlóüzem a naponta begyűjtött ter­mésnek csak a 35 százalékát képes átvenni, a töb­bit maguknak kell kezelniük. S annak ellenére, hogy a járásban évről évre növekedik a raktárhe­lyiségek befogadóképessége — idén például 12 magtárt adtak át küldetésének — ez még mindig nem elég. — Az aratás zökkenőmentes megszervezésénél csu­pán a szalmabetakarítás húzta keresztül a számí­tásunkat. Nem kaptunk elég kötözőanyagot, s ezért a tervezett technológián változtatnunk kellett. Azt akarjuk, hogy az aratógépeket rögtön az eke váltsa fel a földeken, s ennek érdekében a gyors szal­mabetakarítást is rugalmasan akarjuk végezni — tájékoztat Dubny mérnök. A nitrai járásban tehát a gabonaneműek betaka­rítását körültekintően, igényesen szervezték meg. Jó alapot teremtettek felhívásuk valóra váltásához.

Next

/
Oldalképek
Tartalom