Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-01-16 / 3. szám
jük. Boldogan tenném, de nem tudom a módját megtalálni. Gyakran úgy alakulnak a dolgok, hogy büntetés nélkül nem boldogulok. Elenka nem szívleli meg a figyelmeztetést és ezzel szigorúbb rendszabályokra kényszerít; Iván gyakran elragadtatja magát, heves és elhamarkodott, ezzel vonja magára a büntetést. ö ugyan büntetés nélkül is beismerné és megbánná a hibáját, de a jövőben nem őrizkedne tőle, Elenkának sok apró hibája van, amelyekért folytonosan dorgáljuk, és mert a szidás nem segit, törjük a fejünket, milyen szigorúbb rendszabályhoz folyamodjunk, hogy rossz tulajdonságairól leszoktassuk. Ha iskolába megy, gyakran otthon felejti a zsebkendőjét; emiatt már sok figyelmeztetést, szemrehányást és végül szidást kapott. A téli vállkendő összetűzésére szolgáló tűt zsebre teszi, a kendő nyitva marad. Nem vigyáz a szivacsaira, egy-kettőre elszakítja vagy gondatlanul elhagyja őket. Az iskolából nem jön egyenesen haza, előbb benéz egyik-másik barátnőjéhez és ott késő estig elszórakozik; ezért kapja a legtöbb szidást. Ha szemrehányást teszünk neki, száz kifogást talál, és előre látom, erről nem tudjuk leszoktatni, amíg egyszer meg nem büntetjük érte. Egy alkalommal, még az ünnepek előtt történt, újabb hőstettet vitt véghez: én a konyhában voltam elfoglalva, nem tudtam ügyelni rá, és aznap délután télikabát nélkül ment az iskolába; ezt csak akkor tudtam meg, mikor estefelé agyonfázva, a hidegtől meggémberedve jött haza; ijedtemben és haragomban alaposan lehordtám, le is térdeltettem, sokáig kellett a sarokban térdelnie, hogy egyszer és mindenkorra elmenjen a kedve az efféle szeélyektől. Mindig remegek és aggódom érte, na ebben a hidegben felöltöztetem, mert az iskola jó messze van — ő pedig mintha szándékosan meg akarna betegedni. Mentségért persze most sem ment a szomszédba: sütött a napocska, magyarázta, a többi lány is kabát nélkül jár; de talán csak azok, akik az iskola közelében laknak. Ezenkívül majdnem mindennap kikap még mindig étkezés közben. Édesapa leckézteti. Lassan, kelletlenül eszik, és nagyon keveset. De ebben nem bírunk vele, nem használ sem a szép szó, sem a büntetés, türelmesen ki kell várnunk, amíg a korral ez is elmúlik. Legjobban az fáj nekem, ha a gyerekek összeférhetetlenségükkel egyenesen rákényszerítenek, hogy büntessem meg őket. Gyakran hajba kapnak, s ha a veszekedésnek tettlegesség a vége, kénytelen vagyok szigort alkalmazni. Mindig a régi nóta: Elenka felboszszantja Ivánt, aki aztán ököllel válaszol. Igazság szerint, mint a háborúság értelmi szerzője, csak Elenka érdemelne büntetést, de ha a vézna gyerek felslkolt az ütésre, önkéntelenül Ivánt büntetem előbb és érzékenyebben. Csak később derül ki, hogy a főbűnös Elenka volt. T,venkor én jobban szenvedek, mint ők ma,k, mert a gyerekek egy-kettőre kibékülnek egymással, a legélesebb összetűzést is könnyen elfelejtik. Elenkával később mindig éreztetem, hogy Iván miatta szenved. Ez a módszer kettős célt szolgál: máskor kétszer is meggondolja, mielőtt kikezdene vele, és kárörömet sem érez, sőt inkább megijed, ha Ivánt miatta büntetem. A csupa szív Iván egyáltalán nem tudja, ml a káröröm. Ha Elenkát megbüntetem, akár miatta is, azonal felébred benne az együttérzés. Nincs nyugta, amíg el nem simítja a viszályt. Amint Elenkát letérdeltetem és megyek a munkám után, minden pillanatban hozzám szalad, béketárgyalásokat folytat velem: ennyi és ennyi óra van, jelenti, felállhat-e már Elenka. Ha nem engedem meg, pár perc múlva megint visszajön: Elenka nem térdelhet tovább, mert tanulnia kell. Ojabb jelentés: Elenka már sírni akar. Így próbál meglágyítani, őszinte szemében szorongó kifejezés ül. Ha könyörtelen maradok, Elenkát dolgozza meg, rábeszéli, hogy kérjen kocsánatot, azzal már röpül is hozzám és boldogan újságolja a nagy hírt: Elenka szeretne bocsánatot kérni, de ha egyszer nem szabad felállnia ... Buzgó fáradozását végül is siker koronázza, megtörik a jég, az ellentét elsimul. Gyakran meghat ez a nagylelkűség — Iván nem ismer bosszút és nem kíván elégtételt —, de nagy gondokat is okoz nekem, mert az életben, ahol az ember nem tapasztal mást, mint önzést, keménységet és hálátlanságot, ezzel a természettel nem sokra megy. Remélem, az élet majd megedzi, idővel ő is megtanul visszaütni, ha kell. A sötét, rövid téli napok egyhangúan múldogálnak, de annyi a tennivalóm, hogy egy pillanatig sem unatkozom, ellenkezőleg, sohasem érek rá — a gyerekek önállóan gondoskodnak szórakozásról. Ehhez bámulatra méltó tehetségük van. KULTURÁLIS ашиииовш ÉVFORDULÓ ELENA MARÓTHY-SOLTÉSOVA A 19. század közepe táján az Osztrák—Magyar Monarchiában uralkodó politikaitársadalmi viszonyok, az egészségtelen, elnyomó nemzetiségi politika egyre inkább előtérbe hozta a szlovák nép társadalmi-kulturális Igényeinek kérdését. A Matlca bezárása után a 2ivenára hárult a kulturális élet szervezésének, valamint a nők elmaradottsága és műveletlensége elleni harcnak a feladata. Mindezek a társadalmi körülmények feltételezték és sür-' gették a szlovák értelmiségi nők és az első szlovák nőíró fellépését. Ez az első nőíró Elena Maróthy-Soltésová lett. 120 évvel ezelőtt, 1855 Januárjában született. Fiatal lány kora óta erősen érdekelte a szláv kulturális közösség sorsa és a szlovák folklór. Széleskörű Irodalmi érdeklődéssel olvasott, ű lett a lelke az 1898 januárjától kiadott Dennica című első szlovák nyelvű női folyóiratnak. Lelkesen harcolt a nők egyenjogúsításáért. Vezércikkeiben és szépirodalmi írásaiban is a saját értékének tudatára ébresztett nő a központi figura. Sokoldalú publicisztikai tevékenysége mellett 1894-ben jelent meg „Az ár ellen" című kétkötetes regénye, amelyben még — példaképét, Vajanskyt követve — főleg a nemesi körök problémáival foglalkozik. Ezt követően (talán az őt bíráló Kukuéin hatására) megírja Gyermekeim című maradandó értékű művét, amely valójában egy értelmes asszony, anya és művész napló formában feljegyzett vallomása a gyermekneveléssel járó gondokról. így ez a mű nemcsak szépirodalmi, de pedagógiai és pszichológiai jelentőségű Is, amelyet már több nyelvre, így magyarra Is lefordítottak. Elena Maróthy-Soltésová minden időkre a szlovákiai nőmozgalom világító személyisége marad. —Igo— KISS DÉNES Madáretető A madáretető kicsike faodú, tetején fatető, tél ellen odabú' veréb és széndnke, ökörszem, picinyke, hogyha van benne elég madárka-eleség, A madáretető kerteknek szép dísze, télre elkészítse minden kis úttörő; védje a madarat lágy ellen, szél ellen, erősen felakaszd, hogy le ne billenjen I A madáretető kicsike faodú, tetején fatető, tél ellen odabú veréb és széncinke, ökörszem, picinyke, csak legyen benne elég madárka-eleség. A CINEGE BESZÉDE (népmese) Mikor a tél a kis barátcinegét az erdőből a gyümölcsösbe szorítja, a kismadár ernyedetlen szorgalommal keresgéli eledelét ott, az ágak hónaljéban, a kéreg repedéseiben: csupa alvó bogárság az, amely fának, virágnak, gyümölcsnek kártékony ellensége. Ekkor a kis cinege keresgélés közben Így szól: — Nincs, nincs, itt sincs! Mikor pedig mégiscsák talál valami icipici alvó hernyócskát, petét vagy mást, akkor ezt mondja: — Kicsit ér, kicsit éri De azért csupa szorgalom. REJTVÉNYÜNK: Írjatok képaláírást, vagy rövid történetet, mesét a rajzokhoz I A legjobbak között jutalmakat sorsolunk ki. Leveleiteket a következő címre várjuk: Nő szerkesztősége, 801 00 Bratislava, Praíská 5. Gyermekeknek. Játsszunk «gyüttl Iskolában, pionirotthonban vagy akár otthon, családi körben is szívesen készítünk rövidebb műsort bábokkal. S ha a bábokat is mi magunk készítjük, annál nagyobb az öröm. A képen néhány ötletes bábot láttok, amelyek fakanálból készülnek, (bármilyen fejet készíthettek rá), de készülhet a báb pamutgomolyagból is, úgy, hogy szemet, orrot erősítetek a gomolyagra. Lehet akár gomb, akár papir. Kesztyűre húzva kitűnő bábu, falra akasztva dísz is lehet. Jó szórakozást!
