Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1975-06-26 / 25-26. szám

3 — úgy tapasztalom — mondotta —, hogy a sze­replők nemcsak formai 'megnyilatkozásaikban, de tartalmilag is „felnőttek“ és arra törekszenek, hogy a mű alkotójának mondanivalóját híven tolmácsol­ják. Az anyagot, amelyből választhattak, a Nép­művelési Intézet és a CSEMADOK biztosítja szá­mukra. Visszatekintve: 1964—74 között összesen 79 egész estét betöltő színpadi mű és 69 irodalmi­színpadi összeállítás került bemutatásra és azt is megállapíthatjuk, hogy a rendezők és előadók ará­nyosan nyúlnak cseh és szlovák valamint más ha­zai és külföldi, haladó gondolatokat tartalmazó művek után. A rendezőket és a szereplőket ugyan­csak a Népművelési Intézet nemzetiségi osztálya, továbbá a CSEMADOK és a járási művelődési ott­honok tanfolyamai útján segítik, iskolázzák. KONRÁD JÓZSEF a MATESZ kiváló munkáért kitüntetett rendező­je:- A hagyományok ápolása mellett nagyon fon­tosak az esztétikai szempontok és a szép magyar beszéd kívánalma is. Ezek a fő feltételek a darab megválasztásán, a rendezés és a színészi teljesít­mény minőségén kívül. Ha nem is valósította meg valamennyi együttes maradéktalanul az összes fel­tételt, mégis sok jót jegyezhettünk fel. Az izaiak (izsaiak) például nagyon szépen beszéltek és ter­mészetesen mozogtak a színpadon. A komáromiak Jókai Annának a negatív emberi kapcsolatokról szóló, borús kicsengésű drámájában magas hőfokon játszottak. Gogol Revizorja helyenként meghaladta a leviceiek (lévaiak) erejét; ez a darab erősen be­széd- és mozgáskultúra-igényes, amit a rendező a színészi játék stilizálásával akart áthidalni, de nem elég következetesen. Kabát Gabi viszont, aki az évek folyamán a műkedvelő színjátszás erős egyé­niségévé fejlődött, most a polgármesterné szerepé­ben mint kitűnő vígjátéki színésznő mutatkozott be. A Králová nad Váhom-i (vágkirályfai) mű­kedvelők a tavalyi Jókai-napokon nagy meglepe­tést szereztek — folytatta Konrád József. — Most Jókai „Mire megvénülünk“ c. regényének színpadi változatával jelentkeztek. A jó előadást csak a színpadképek váltásának műszaki megoldatlansá­ga zavarta. A rozftavai (rozsnyói) együttes Csiky „Ingyenélők“-jét hozta kidolgozott szerepekkel. Krauszné Mihályi Mária most nemcsak mint szí­nésznő, de mint rendező is jelesre vizsgázott. — A kulturális fesztivál utolsó estéjén léptek színpadra népes szereplőgárdájukkal a firakovoi (füleki) műkedvelők, hogy Jókai Mór — Huszka Jenő „Szabadság, szerelem“ című daljátékával mu­tatkozzanak be a zsúfolt nézőtér közönségének. Amit magasan kell értékelnünk náluk, az a ren­dezés, a színpadkép, a nagyszerű zenei betanítás és zenekari teljesítmény, amely messze túlszár­nyalta a műkedvelő színvonalat, míg a színészi és főleg az énekprodukcióban egyesek adósaink ma­radtak. Ennek ellenére a fülekiek megérdemelten igen sok díjat vittek el. Ügy gondolom, hogy a nyilatkozatok kiegészíté­seként mindenképpen meg kell említenünk báb­játszóink komáromi vetélkedését is, különösen, mi­vel ezzel a műfajjal tavaly jelentkeztek először a Jókai-Napok műsorán. Azóta nagyon fejlődtek, jó szakmai felkészültségű új együttesek alakultak. Magasra értékelhető természetes alkotóvágyuk, a­­melynek — és elsősorban a gyermekkategóriájú csoportoknak — még sok örömteli órát köszönhet­nek gyermekeink. terének, aki természetesen megjelent a CSMTK 10. évfordulójának ünnepségén is. 5. A záróünnepség résztvevői szeretettel üd­vözölték körükben Jókai Mór Budapest­ről érkezett idős unokáját, Feszty Masa festőművésznőt. 6. A Jókai-napokon a vers- és a próza­mondók 20. országos versenyének 35 ver­senyzője közül a legfiatalabbak kategó­riájában a Trhové Myto-i (vásárúti) Nagy Kornélia szavaló lett az első. Ue ző Konrád József magasra emelte a mű­vészi mércét mind önmagával, mind a színészekkel szemben. Részben ennek, részben a jól eltalált szereposztásnak köszönhető, hogy a színpadon sikerült hiteles légkört teremteni. A többi szerep­lő is általában kielégített, de több, na­gyobb, felforrósodottabb alakításhoz va­gyunk szokva Németh Icától (Alfonsine), Dráfy Mátyástól (Baradlay Ödön) és Tur­ner Zsigmondtól is (Rideghváry). Az egyetlen, aki gyenge műkedvelői színvona­lával „kilógott" az előadásból, az Aran­kát játszó Benes Ildikó. Mentsége gyakor­latlansága, ami viszont nem mentheti az egyébként erős együttesben okozott héza­got. Nem lehet elvitatni, hogy a sikerhez nagymértékben hozzájárultak az ízléses, ötletes díszletmegoldósok, amelyek Ko­­pócs Tibor képzőművész szakavatott kezét dicsérik. Az előadás ritmusa, a rendezés és a színpadképek szerves egysége, Dobi Géza stílusos zenei aláfestése, Dömény Félix vendég-koreográfus közreműködése, valamint a mértéktartó színészi játék mind hozzájárult, hogy a néző maximáli-Uq ' BOLDOG VILÄCQi “ SZABADSÁGIT san beleélhette magát az 1848—49-es idők társadalmi és politikai légkörébe, a fiait a szabad haza eszményéért lelke­sítő asszony gazdag belső világába. A kőszívű ember fiai a MATESZ fejlődésének egyik jelentős határköve, re­pertoárjának megjósolhatóan hosszú idő­re egyik legsikeresebb gyöngyszeme lesz. L. GALY OLGA Ferenczy Anna mint Ba­­radlayné — a kőszívű em­ber felesége Plankenhorst báróné (Szentpétery Ary) lánya imádójával: Baradlay Je­nővel (Pőthe István) Az anya és a szerelmes i lány megmentik Baradlay' Richárdot (Ferenczy Anna, Varsányi Mari és Ropog József) Nagy László (Komárno) felvételei ______, 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom