Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-06-19 / 23-24. szám
Шф^штт A nő és a család a szocialista társadalomban munkafolyamatba való bevonása viszonylag kisebb mértékben lesz lehetséges, mint az elmúlt évek során. A kérdéssel kapcsolatban felállított hosszúlejáratú előrejelzés szerint feltételezhető, hogy a következő 10—15 esztendőben a munkaerők állományának növekedésében a nők 47 százalékos arányban fognak szerepelni, ami az eddigiekhez viszonyítva néhai csökkenést jelent. A nők foglalkoztatottságának aránya így a továbbiak során is mai színvonalon marad (45,7 százalék). A háború után Csehszlovákiában, főleg Szlovákiában a nők gazdasági foglalkoztatottságának emelkedésével párhuzamosan emelkedett műveltségük és szakképzettségük színvonala is. A nők művelődésének e példátlan irama már annyira átment a köztudatba, hogy e helyütt nem szükséges számadatokkal alátámasztani. Hiba lenne azonban azt hinni, hogy a dolgozó nők szakképesítése körül már nincs több tennivalónk. Az SZSZK kormánya a további fejlődést tekintetbe véve már hangsúlyozta, hogy az iskolaigazgatóságok illetve az egyes munkahelyek vezeősége úgy foglalkozzon a dolgozó nők szakképesítésének kérdésével, hogy elsősorban az anyasági szabadságuk után munkábalépő nők szerezhessék meg a legújabb ismereteket, sajátíthassák el a legújabb munkamódszereket, tekintettel az állandó műszaki fejlődésre. Annak ellenére, hogy a nők szakképesítése jó irányban halad, a már elért eredmények alkalmazása, kihasználása körül még adódik néhány nyitott kérdés. Nem kívánatos jelenség, hogy az egyes ágazatokban a nők műveltségi és szakképzettségi színvonala a férfiakéval összehasonlítva nem nyilvánul meg a nők magasabb funkciókba való helyezésében. Az utóbbi időben ugyan a nők részvétele a közép- és a magasabb fokú irányító szervekben megjavult, de foglalkoztatottságuk összességét és képesítésük általános színvonalát véve még mindig túl alacsony. Ez a jelenség a már jól ismert tényezők hatásának tudható be. Míg a szakképzettség megszerzése, a magasabb beosztásba való. elhelyezés és az elvégzett munka után járó jutalmazás elvileg mindenütt egységes, tekintet nélkül a dolgozó nemére, a gyakorlatban kádervonalon mindez sokkal lassabban halad, mivel szubjektív tényezők, s a szocialista alapelvek alkalmazásában mutatkozó hibák befolyásolják ezt a folyamatot. Az is tény, hogy a vállalatok egy része nem mutat kellő megértést az alkalmazott anyákkal szemben, akik kisgyermekeikről gondoskodnak, s így objektíve több nehézséggel kell megküzdeniük s érthető módon több a munkakiesésük is. Ezért a magasabb beosztásba való kinevezéseknél előnyben részesítik a férfiakat, akiket, a nőknél stabilabb munkaerőnek tartanak. A dolgozó nő szempontjából a gyakorlatban továbbra is megoldatlan a jutalmazás kérdése. A dolgozó nők alacsonyabb átlag jövedelmének alakulását részint objektív, részint szubjektív tényezők befolyásolják. Az objektív tényezők sorába tartozik az, hogy azokban az ágazatokban, amelyekben az átlagosnál magasabb a bértarifa (bányászat, energetika, kohászat, nehézgépipar, építészet) túlnyomó többségben férfiak dolgoznak. Ezzel szemben azokban az ágazatokban, amelyekben a dolgozók többsége nő (könnyűipar, élelmiszeripar, a szolgáltatások nagyobb része) az átlagos bértarifa alacsonyabb. Ugyancsak sokszor fordul elő a gyakorlatban, hogy egyes munkáltatók a nők jutalmazását tekintve helytelenül érvényesítik a bérpolitika elveit, olyan interperszonális kapcsolatokat és szociális szempontokat vesznek figyelembe elsősorban, amelyek lényegében háttérbe szorítják a nőket (például döntő tényezőnek tekintik ki családfenntartó és ki nem, férfi vagy nő, férjezett vagy hajadon és így tovább). Az SZSZK kormánya rendszeresen foglalkozik a dolgozó nőket érintő kérdésekkel, s fokozott figyelmet fordít a dolgozó nők jutalmazásának kérdésére is, főleg az indokolatlan különbségtevés eseteire. Szlovákiában a nők foglalkoztatottságának gyors növekedése az elmúlt években rendkívül sok pozitív tényezővel hatott a nők személyiségének harmonikus kibontakozására. A nők tömeges alkalmaztatása viszont a munkafolyamatban is lényeges változásokat hozott, többek között a munkakörülmények javítása, a munkahelyek szociális berendezéseinek kiépítése, illetve kibővítése, a munkafeladatok módosítása, a zajártalom csökkentése, egyes üzemrészlegek átállítása női munkára stb. (fi Egyes üzemekben, mint például a humennéi Chemlonban, vagy a ruzomberoki Lenin-Textilművekben már számos, valóban rendkívül nehéz és bonyolult problémát sikerült megoldaniuk. A vállalatoké az üzemek, a női munkahelyek körülményeinek javításával, a munka további humanizálásával tulajdonképpen csak nyernek: ott, ahol erre gondot fordítanak, céltudatosan és felelősségteljesen, a munkatermelékenység is kielégítően, rendszeresen növekszik. Mindenesetre: tudomásul kell vennünk, hogy szocialista társadalmunk további fejlődése, az életszínvonal emelkedése s mindezzel együtt a nők helyzetének alakulása az általános társadalmi, gazdasági és műszaki haladástól függ. Ezért minden egyes dolgozónak hozzá kell járulnia a maga területén, a maga munkájával, hogy alkotó módon és következetesen vegyen részt a párthatározatok megvalósításában, s ezzel hozzájáruljon egész társadalmunk gyorsabb fejlődéséhez. (A „Sociológia" című folyóiratban megjelent tanulmányból) Foto: SUSIL WEERARATHNA 15
