Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1975-06-19 / 23-24. szám

ban, az óvodában, az iskolában kell elkezdeni... Nemrégen bekapcsoltam a rádiót. A bratislavai magyar adásban két kiváló előmenetelű chanavai (hanvai) cigánylányról volt szó, akik szerettek volna tovább tánulni, de helyszűke miatt nem vették fel őket. Ugyanakkor olvastam valamelyik újságban, hogy a cigánygyerekek nem akarnak tovább tanulni. Én is cigány származású vagyok, letagadhatnám, de nem teszem, semmi okom rá. Megbecsülnek. Négyen vagyunk testvérek, marós, autószerelő, esztergályos van a családban, a húgom gazdasági középiskolába jár. Minket nem ért megkülönböztetés, de tudok olyanokról, akiknek nem sikerült felküzdeni magukat. Szerintem szigorúan fel kell lépni a lógósok, és a csavargó cigányok ellen, de segítsék azokat, akik már szakítottak a régi, helytelen életmóddal, dolgozni és tanulni akarnak, mert a bizalom a legjobb nevelési módszer.

A NEMZETI BIZOTTSÁGON

Az 1972-ben elfogadott kormányhatározat 94-es pontja három fő feladatot állított a nemzeti bizottságok elé:

1. Az összes cigány származású munkaképes nő és férfi bevonása a termelésbe;

2. A fiatal nemzedék rendszeres nevelése, s ezzel párhuzamosan az idősebbek átnevelése;

3. A cigányok életkörülményeinek javítása, kulturált lakáskörülmények kialakítása;

Csízi János elvtársat kerestük fel, aki nemcsak a városi nemzeti bizottság titkára, hanem a cigánykérdésekkel foglalkozó bizottság elnöke is, hogy megkérdezzük tőle, hogyan valósítják meg ezeket a feladatokat Tornaiján.

A három feladat annyira össze-Csizi János: „Gondok, bajok, bonyodalmak, félelmek, remények, bizakodás, egész és részeredmények, újrakezdés, szavak helyett tettek. Ez a cigánykérdés megoldása."

Mi lesz belőled Jancsi? Matematikus, fizikus vagy űrhajós?

BECSÜLETES,

PÉLDAMUTATÓ.

Kristóf János

Ф

ф

N I M I •Ф I 1

О I

_o ’ *o

N

«Л

3

X

Ф _Ф Ф J

•Ф fi

> I

ф I

< I

függ, hogy nem lehet elválasztani egymástól. Az életszínvonalat csak ott lehet emelni, ahol rendszeresen dolgoznak. A lakbért csak azok tudják fizetni, akik alkalmazásban vannak. A gyerekek csak akkor érnek el azonos előmenetelt a többiekkel, ha nem lesz eltérés az iskolai és a szülői nevelés között.

Radics Elemér ujjai mór nem csak a hegedű húrjait becézik, az ö keze könyvhöz, újsághoz szokott

Ami a bizottság munkáját illeti, öt évre pontos munkatervet dolgoztunk ki. A munkalehetőségek bővítésekor már számoltunk a fejlődő és az új üzemekkel is, melyek szakképzettséget adnak majd a fiataloknak.

Két évvel ezelőtt kétosztályos óvodát nyitottunk a cigány származású gyerekek számára. Azóta sikerült elérnünk, hogy minden cigánygyerek óvodából kerül az iskolába. Állandó kapcsolatban vagyunk az osztályfőnökökkel, az iskolaigazgatókkal, akik idejében bejelentik, ha valamelyik gyerek kimarad vagy gyakran mulaszt az iskolából. Az ilyen szülőket azonnal behívjuk és felelősségre vonjuk őket. Figyelemmel kísérjük az ifjúsági klub és a SZISZ munkáját, ahol szép eredményeket értek el a cigány származású fiatalok nevelésében. Arra törekszünk, hogy 1980-ig az iskolaköteles cigánygyerekek tíz százaléka középiskolába kerüljön. Ugyancsak azt akarjuk, hogy addig már a gyerekek

hatvan százaléka az iskolai étkezdében ebédeljen. Lehet, hogy ez kevésnek tűnik, azonban a mi körülményeinkhez képest sokat jelent.

Ami a foglalkoztatást illeti, a közép- és az idősebb nemzedékkel nincs baj. Dolgoznak. Ami gondot okoz, az a tizenévesek irányítása, figyelemmel kísérése, akik már kikerültek az iskola padjaiból. Ezek közül sokan csavarognak, nem akarnak dolgozni, vagy nem tudnak elhelyezkedni. Itt a társadalmi szervezetek és a szülők segítsége nélkül nem boldogulnánk.

A lakás- és életkörülmények javításában szép eredményt értünk el. örvendetes, hogy egyre több cigány kér lakásépítési engedélyt, és mi lehetőségeinkhez mérten támogatjuk őket. Sok viskót, több cigánytelepülést számoltunk már fel. Nemrégen csak a Béke utcában tizenkilenc családot költöztettünk át két-háromszobás lakásokba vagy családi házakba. Az a tapasztalatunk, hogy a cigánytelepülések felszámolásával, az új és kulturáltabb környezetben ők is megváltoztatják életmódjukat.“

Gondjuk van tehát még elég, de eredményeik arra ösztönzik őket, hogy keressék a megoldás módját.

GÁL ETA

11