Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-06-05 / 21-22. szám
Ing. SUSIL WEERARATHNA "ЩШ fóíP-----1 SRI LANKA, az Indiai-óceán gyöngye, a turisták álma, amely hosszúhosszú évekig nyögött a gyarmatosítók igája alatt, most ünnepli politikai és gazdasági függetlenségének, és a köztársaság kikiáltásának harmadik évfordulóját. Sri Lanka lakosságának az önállóságért vívott harca hosszú és kemény küzdelem volt, de meghozta gyümölcsét, mert az emberek élete ebben a szabad országban ma szép és boldog. Már a régi görögök és rómaiak is ismerték Cejlont, mint a fűszerek és a drágakövek szigetét, s elnevezték Taprobanenak. Az arab kereskedők Szerendib szigetének hívták. Az angol gyarmatosítók a szigetet Cejlonnak nevezték, noha az itteni lakosság ősidőktől Sri Lankának nevezte országát, ami annyi jelent, hogy „A ragyogó föld“. A sziget azóta független köztársaság lett, tehát 1972. május 22- től ismét ősi nevén szerepel a nemzetközi életben. A gyarmatosítók uralma — mert a sziget bővelkedik természeti kincsekben és stratégiai helyzete is figyelemreméltó — 443 évig tartott. Először a portugálok vették birtokukba, majd 1656-ban felváltották őket a hollandok. 1796-tól egészen 1948-ig, tehát több mint 150 éveg az angolok voltak itt az urak. Az angolok elsősorban a teaültetvényekből húztak hasznot, mivel a sziget földje, éghajlata különösen kedvező a teacserje termesztésére. Az angol gyarmaturalom természetesen erősen kihatott az ország életére, ők építették az utakat és a vasútvonalakat és a sziget legnagyobb kikötőjét, Colombót — mindezt a tea szállításának érdekében. Sri Lankának ma 13,7 millió lakosa van, többségükben szinhalok és tamilok, továbbá a régi gyarmatosítók leszármazottai. A szigeten — állam az államban — egy rendkívül primitív törzs is él, a vaddahok. A szinhalok az észak-indiai áriák, a tamilok a délindiai dravidák leszármazottai, akik i. e. körülbelül az 5. században jöttek a szigetre. A szinhalok ősi totemállata az oroszlán volt, amely ma is látható az ország címerében és helyet kapott a nemzeti lobogón is. A tamilok később jöttek a szigetre, s a múltban és ma is többnyire kereskedelemmel foglalkoznak. A szigeten élő arabok leszármazottai, éppen úgy, mint valamikor őseik, kizárólag drágakő-kereskedelemmel foglalkoznak ma is. A fővárosban kínaiak is élnek — ők a tulajdonosai a legtöbb étteremnek. Egyébként a lakosság zöme földműveléssel foglalkozik, de a partvidéken hovatovább nagyobb jelentőségre tesz szert a halászat. / 16 I. A sziget közigazgatását illetően Anglia beleegyezésével 1932-ben megalakult a cejloni parlament, s az alkotmány, amelyet lord Soulbury dolgozott ki, egészen 1972-ig volt érvényben. Az új alkotmány tervezetét Sirimavo Bandaranaike asszony terjesztette elő 1970 júniusában, amely életbe is lépett 1972. május 22-én, Sri Lanka köztársaság kikiáltásának napján. Az új alkotmány biztosítja a sziget valamennyi polgárának demokratikus jogait, és az államhatalom gyakorlásával a Nemzetgyűlést bízta meg. Sri Lanka köztársaság élén 1970-től Sirimavo Bandaranaike asszony áll, aki a világon az első női államfő. A volt kormányfő, S. W. R. D. Bandaranaike helyére lépett, aki a Sri Lanka-i Szabadságpárt elnöke és megalapítója volt, s aki elsőként vezette be a szigeten az új szociális reformokat. Az ő kormányzása alatt kiáltották ki a szinhal nyelvet az ország hivatalos nyelvévé. A valóságban azonban három nyelvet ismernek el hivatalosan: a szinhalit, a tamilt és az angolt. Az új államban mindenekelőtt végrehajtották a földreformot és a nagy közlekedési vállalatok államosítását, s később fokozatosan államosították az oktatásügyet is. Sri Lanka e nagy államférfia merénylet áldozata lett. Céljait most felesége váltja valóra. Sri Lanka, mint önálló és független állam, semleges politikát folytat s kapcsolatban áll a világ csaknem valamennyi országával. A Szovjetunió segítségével építi ki most vegyiparát, különös tekintettel a petrokémiára. Kőolaját exportálja, elsősorban Malaysiába. A kőolaj kifejtése évente mintegy 13 millió dollár hasznot hoz az országnak. Csehszlovákia bőrfeldolgozó üzemet épített fel a szigeten és gépipari termékeket importál az országba. A textilipar kiépítésében India és Nyugat- Németország támogatja. Lengyelország viszont a halászflotta kiépítésében nyújt segítséget, Magyarország autóbuszokat és vasúti tehervagonokat importál a szigetre. 1958-ban került sor a magántulajdonban levő teherfuvarozási vállalatok államosítására (a vasutak már a köztársaság megalapitásakor állami tulajdonba mentek át). Az ország gazdasági életében külön fejezetet jelent a hajózás. Lényeges változásra 1971-ben került sor, amikor a kormány tudatosította, hogy a nemzeti jövedelmet tetemes összeggel károsítják meg a külföldi hajózási társaságok, amelyek az egész behozatali és kiviteli áruforgalmat lebonyolították. A kormány ezt a helyzetet radikális lépéssel oldotta meg: megalapította az állami hajózási társaságot, a Sri Lanka Shipping Corporation-t. Az állami, hajórajnak egyelőre csupán hét hajó van a birtokában, de 1976 végéig, az ötéves terv végéig, újabb 6 hajóval fog bővülni. Az ország három kikötője közül stratégiai szempontból Trincomalee természetes kikötője a legfontosabb, s ezért az Egyesült Államok itt haditámaszpontot akart létesíteni, a kormány azonban erre nem adott engedélyt. Sri Lanka legfőbb energiaforrását a folyókon és a vízeséseken épült vízierőművek alkotják. Az oktatásügyre nagy gondot fordít a kormány, az állami költségvetésben is az első helyen áll. Írástudatlanság a szigeten jóformán nem létezik, mindenki számára kötelező a kilencéves alapiskola elvégzése. A következő fokozat a középiskola, amely négyéves és államvizsgával fejeződik be. Sri Lanká-nak négy egyeteme és 32 műszaki főiskolája van. Az egyetemet, főiskolát végzett fiatalok elhelyezése még nem a legkönnyebb, sokszor nem kapnak képzettségüknek megfelelő állást, ami érthető, hiszen ebben az országban az ipar csak most van kiépülőben. Ez a helyzet a jövőben természetesen fokozatosan megváltozik, hiszen az egyre gyorsabb ütemben haladó iparosítás arányában lesz majd szükség képzett szakemberekre is. Hogyan táplálkoznak Sri Lankában?