Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-06-05 / 21-22. szám
Az első világháború tüze végre kialudt. De sok anya hiába várta haza a fiát, feleségek a párjukat, gyerekek az édesapjukat. A hónapok múltával egyre csökkent a remény, hogy a várvavárt gyerek, férj, apa hazajön. Sokan mégis reméltek, hátha életben maradt, lehet hogy fogságban van s onnan egyszer majd csak kiszabadul. Kelemen János a szerencsések közé tartozott. Igaz, fogságba esett, de életben maradt, ötéves távoliét után újra átléphette a szülői ház küszöbét. Elkezdődött számára is a békés élet. Közben a családalapítás gondolata is megfordult a fejében, asszony után nézett. Csakhamar talált is a tíz kilométerre fekvő kürti pusztán. Minden ment a maga rendjén, csak a menyasszony búslakodott. Hogyan hagyja ott azt a tengernyi 14 ÖTVENÖT a CSOKOR ibolyát, mely a közeli akácosban nyílt minden tavasszal. — Ne búsulj galambom — mondta a vőlegény, hozok én neked minden évben a kürti ibolyából egy gyönyörű csokrot. Teltek múltak az évek. A fiatalokból szülők, majd nagyszülők lettek. Jöttek a dédunokák is. Minden tavasz -új évet és egy gyönyörű ibolyacsokrot hozott a Kelemen családnak. Nagyapó idén már az ötvenötödik csokorral köszöntötte hű élettársát. Most is kerékpárral „karikázott“ a kürti akácosba, mint évekkel ezelőtt. Igaz a csokrot már nem sikerült oly szabályosra formálni nyolcvanhárom éves kemény, még ma is dolgozó kezével, de nagyanyó szemében így is megcsillant a boldogság könnye. NAGY LÁSZLÓ A HATALMAS, végig tükörfalú helyiségben kemény munka folyik. A magyar vendégkoreográfus határozott utasításait asszisztense, Gusta Herényiová-Starostová, az elismert prímabalerína tolmácsolja hibátlanul a táncosoknak. A próba először zene nélkül folyik: magyarázat, néhány bemutató mozdulat, azután öt lány és négy fiú „megcsinálja“. Űjra és újra, egyre tisztábban, kidolgozottabban, a koreográfus üti a taktust, sőt hangosan számol is. Szlovákul? Nem — oroszul: „Agyin, dva, tri, csetiri, pjaty ...“ Azután zenét kér. És megszólal Mahler IX. szimfóniájának csodálatosan hömpölygő, indulatokat ébresztő muzsikája... A táncosok eddig csak értették, most már érzik is a mozdulatok drámai indítékát. A kacér, gonosz lánynak már a szeme is villan („Ügy kell táncolnod, hogy hiába vagy szép — meggyűlöljön a közönség“ — mondja neki a koreográfus); a párjuktól elválasztott lányok már vágyódni, lázadni, büntetni is tudnak. Fantasztikus a táncosok mozdulatmemóriája! De a nagy összpontosítást és fizikai erőkifejtést igénylő munka közben szünet, pihenő is kell. Egymás után sietnek el mellettem egyszerű munkaruháikban a táncosok: Viera Kollárová, Dana Pilczová, Tuba Dobálová, Gabriela Záhradníková-Demoviéová, Milo§ Bucek, Ján Halama, Nagy Zoltán, Vojtek Miklós, Jurij Pavlovics Plavnik. Tóth Sándor koreográfus-balettmesterrel gyorsan megegyezünk: a próba után beszélgetünk. Látom, nagy tempóban dolgoznak. Valóban nagy az iram, mert én csak időnként jöhetek át Pécsről az alapokat betanítani. A kprrepetálást Starostová-Herényiová művésznő végzi távollétemben. A bemutatót eredetileg május 16-ára terveztük, de mivel az együttes közben egy hétrt Olaszországba megy, hogy ott az ország felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából megrendezett kulturális ünnepségeken szerepeljen, el kellett halasztani a bemutatót csaknem 2 héttel. — Hogyan értékeli a bratislavai együttessel folytatott munkát? — Érd^Jces az együttessel dolgozni, mert izgalmasan új nekik ez az elvont kifejezési forma. A táncosokat tehetségeseknek érzem — úgy hiszem, meg tudjuk együtt csinálni a dolgot; megértik, hogy egyénileg is bele kell szólniuk a történésbe. Ez nagyon fontos, hiszen a koreográfus szándéka a táncosokon át jut el a közönséghez. — És Mahler zenéje? Beppo — Boráros Imre és Lucietta Kövesdi Szabó Mária Minden színház életének, fejlődésének vannak mérföldkövei, melyek a minőségi fejlődés egy-egy új szakaszát jelképezik. Különösen érzékelhető ez olyan fiatal együttesnél, mint a MATESZ Thália Színpada. Mindegyik bemutató magán viselte a gazdagítani akarás jegyeit; A kiemelkedő állomások kezdetben vidéken: a Gömörben és Bodrogközben megtartott forró hangulatú bemutatók, a színházhoz alig szokott közönség találkozása Goldonival (Két úr szolgája) és Ibsennel (Kísértetek). A stabilizálódás időszaka Osztrovszkij, Costeau, és újra Goldoni, majd a kortárs hazoi és szocialista szerzőkkel is jelezhető sokszinübbéváló művészi paletta
