Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-06-05 / 21-22. szám
hogy lesz abból hat is.. • Mert ha mór megvan a bronzérem, szeretnék minél előbb az ezüst-, majd az aranyérmet is megszerezni. Ehhez pedig jó eredményt kell felmutatni! — S ha nem lenne önök előtt ez a cél, akkor nem érnék el ezt a tojáshozamot? — teszem fel a fogas kérdést. — Lehet, hogy enélkül is elérnénk, de éppen a szocialista munkabrigád cím a biztosíték arra, hogy elérjük. Mert ez ösztönöz, lelkesít és egyben kötelez is a jó, felelősségteljesebb munkára — mondja a brigádvezető. — Nagyon igyekszünk, de sokszor a hibánkon kívül következik be a baj. Például a takarmánykeverőben elsózzák a tápot, vagy nem érkezik meg pontos időben a keverék, s minőségileg is kifogásolható. Ez aztán rövid időn belül megmutatkozik a tojáshozamban. Aztán mi ugyancsak igyekezhetünk, hogy ezt valamilyen úton-módon helyrehozzuk — fűzi hozzá Oroszlán Erzsébet. A brigád tagjai tavaly háromezer rózsatövet ültettek ki a gazdasági udvaron. Kapálják, öntözik, jó szívvel ápolják a rózsákat, hogy munkakörnyezetük minél szebb, vonzóbb, otthonosabb legyen. Mert számukra ez nem csak „munkahely", ahol el kell tölteni a nap bizonyos részét — nekik ez a második otthonuk, ahol jól érzik magukat, ahol életük értelmének egy részét megtalálják. A brigádtagok között sok szó esik a A pavilonból szalagon érkezik a tojás, Kázmér Rozália gyakorlott mozdulattal szedi le a szalagról. Lukács Rozália, Súth Mária és középen Fekete Mária a csirkéket gondozzák Fekete Mária, a szocialista munkabrigád vezetője A ketrecekbe zárt tojókat is ellenőrizni kell. A képen Jámbor Ferencné és Bálik Sándorné munka közben „ÍOjASGYÁRBAN" helyi nőszervezet munkájáról is. Csaknem mindnyájan nőszövetségi tagok. Fekete Mária vezetőségi tag, ő a nőszövetség járási elnökségének is tagja és a nőszövetség központi bizottságának plénum-tagja. Ez lehetőséget ad arra, hogy a problémákat nemcsak helyi, de járási, sőt országos viszonylatban is megvitathassa. A szervezet összejövetelein az óvoda helyzetéről vitatkoznak a legtöbbet. Kevés itt a férőhely, nincs a fiatal anyáknak hol elhelyezniük a gyermekeiket, s ezért munkát sem vállalhatnak. A szövetkezet már felkínálta a segítségét, kétszázezer korona értékben vállalta a szállítási és gépi munkák elvégzését. Sajnos, ezzel sem jutottak előbbre, mert nem kaptok megfelelő tervrajzokat, s így még a legnagyobb igyekezet mellett is várni kell az új óvodára ... — Az üzlethálózat sem kielégítő. Az áruház építésével nehezen jutnak előre. Szükség lenne félkészáru üzletre is, és a fiatalság már nagyon vár egy tejbüfé megnyitására — sorolják az asszonyok. Ipolynyék központi község, de szolgáltatás hálózatát még nem fejlesztették ki ennek megfelelően. Négy község lakossága jár ide bevásárolni, a gyerekek naponta utaznak ide iskolába, s nincs egy olyan hely, ahol üdítőital mellett 'lehetne eltölteni a szabad időt, a várakozást az autóbuszra. A nőszervezet keresi a lehetőségeket, megkísérelnek legalább tanáccsal, erkölcsi támogatással segíteni. Lehet, hogy egy jó ötlet nyomán sikerül erre is megoldást találni ... Amíg az asszonyok a csirkékkel foglalatoskodnak és a tojásokat csomagolják, sokszor eszükbe jut a múlt; a kezdeti nehézségek. Most tiszta környezetben, önműködő gépekkel dolgoznak. Nem hiányzik a jól felszerelt szociális helyiség sem. Szövetkezetük huszonötéves fennállása alatt olyan feltételeket teremtett számukra, amelyeket csak jó munkával, igyekezettel és tudásuk legjavával lehet meghálálni. S amint ezt a tizennyolctagú szocialista munkabrigád eredménye mutatja — ebben a „tojásgyárban" ez nem is hiányzik. H. ZSEBIK SAROLTA 7
