Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1975-02-13 / 7. szám

„A „MD2“ (Nemzetközi Nőnap) n. v. Bratislava, Páriőkova 18 felvesz tizenöt évüket betöltött lányokat és nőket a textiliparba. Kereseti lehetőség az érvényes előírások szerint.

Szállást és ellátást az üzem munkásszállója és étkezdéje biztosít.

Jelentkezzenek az üzem személyzeti osztályán.“

A napilapok, újságok hasábjain gyakran találkozunk ezzel a munkaerőtoborzó felhívással, amelyet — közismert nevén a cérnagyár, az MD2-üzem tesz időről időre közzé.

Szűkszavú felhivás ez. Nem sorol fel mindent, amit a dolgozóknak nyújt, és hiányzik belőle annak a biztonságot adó érzésnek a felvillantása is, amelyet egy nagymúltú, de jövőt tervező üzem dolgozójának lenni jelenthet... Dehát ezt csak az. érzi, tudja, aki már itt dolgozik. És hatalmába keriti, körülveszi azt is, aki úgyszólván véletlenül került ide:

— Gimnáziumban érettségiztem és szerettem volna tovább tanulni. Az egyetemi felvételim ugyan sikerült, de helyhiány miatt mégsem vettek fel. Hallottam, hogy a cérnagyár munkásokat keres, és szívesen segíti dolgozóit a továbbtanulásban. Így lettem a gyár dolgozója, majd az üzem segítségével a közgazdasági egyetem külkereskedelmi szakának távtanulója. Amikor az első évet elvégeztem, az üzem vezetősége ismét segített. Jobb munkakörbe helyeztek, jelenleg a számvevőségben, egy műszakban dolgozom. Munkámat igyekszem jól végezni, de szabad időm minden percét leköti a tanulás. A munkásszállás kényelmes és olcsó, az üzemi konyhán is jutányosán ébédelhetünk. Reggelit és vacsorát magam készítek. Szobatársnőim most délutáni műszakosok, igy kihasználom az egyedüllétet a tanulásra — mondja Jarka Ginisová, a Nemzetközi Nőnap cérnagyár dolgozója.

— Tehát csak azért jött ide dolgozni, hogy tovább tanulhasson?

—* Három év hosszú idő, nem csak nekem, hanem az üzem fejlődésében is. Ha szükség lesz rám. olyan beosztásban, ahol az üzem hasznára dolgozhatok és magam is elégedett leszek, akkor természetesen itt maradok.

És a többi művelődő dolgozó? Kérdezzünk meg valaki mást is:

Marika Moravská a kilencéves iskola elvégzése után az üzem kétéves iparitanuló-iskolájában szerezte meg a fonónői szakmunkáslevelet. A fonodában dolgozott, de állandóan élt benne a továbbtanulás vágya. Jelenleg a textilipari szakközépiskola tanulója, ahol két év múlva érettségizik. Ezekután a textilipar minden ágában szakképzett dolgozó lesz. Az üzem az 6 számára is előlegezte a magasabb beosztást a munkahelyén. Jelenleg az orsózó részleg normafelelőse. Mi az 6 elképzelése a jövőt illetően?

gondolnak..

— Évről évre emelkedik a termelés mennyisége és javul a minősége. Az utolsó tíz év alatt 66 százalékkal növekedett a nyerstermelés — mondja Pavol Pavlik igazgató

— A továbbtanulást választottam. A textilipar előtt nagy jövő áll, és egyre nagyobb szükség lesz a szakmailag képzett dolgozókra. A gyárban a félautomata és automata gépek már olyan munkafolyamatokat is elvégeznek, amelyekhez azelőtt sok munkáskézre volt szükség. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy ezeken a gépeken kevesebb munkaerővel nagyobb teljesitményt lehet elérni, de a gépek kezelése több és nagyobb szaktudást igényel. Persze sokáig szükség lesz még betanított és segédmunkásokra is, de a jövőben már az ő munkájuk is igényesebb lesz. A mi üzemünkben szívesen veszik, segítik azokat a dolgozókat, akik fejlődni, tanulni akarnak. Itt mindenkinek van lehetősége a továbbtanulásra, de azt hiszem, most még kevesen élnek ezzel. Persze nekünk könnyebb, a családos anyáknak már nagyobb önfeláldozást jelent munka után beülni az iskolapadba.

A textilipari szakközépiskola padjaiban már a tanítás kezdetét várják a tanulók. Tíz nő és két férfi. Fiatal családanyák is vannak köztük. Ök úgy érzik, hogy nem maradhatnak el a kor követelményeitől, még akkor sem, ha eddigi tudásuk nem késztetné őket az iskola padjaiba. Tanulnak, hogy szakképzettségükről is kapjanak bizonyítványt, és hogy alaposabb legyen a felkészültségük. Mert nemcsak a mára, a jövőre is gondolni kell.

Bonyolult kérdés a munkaerőgazdálkodás, úgy tervezni a távlatokat, hogy az üzem fejlődését, a dolgozók érdekeit egyaránt szem előtt tartsák. Hogyan sikerült ez az üzemnek, erre az illetékesektől kértünk választ: Mária Pribylincová a

Nemzetközi Nőnap Cérna és Gyapotfonal gyár személyzeti osztályának vezetője:

— Társadalmunk igényei, a fejlődés egyre magasabbra állított mércéje minden üzemtől megköveteli, hogy jól képzett szakemberekkel termeljen. A mi üzemünk 46 dolgozója, köztük 38 nő, tanul felső és középfokon, hogy szaktudásával majd az üzem, a termelés további fejlődését biztosítsa. Sok a szakmailag képzett dolgozó. Tizenöt éves kortól alkalmazunk fiúkat és lányokat, mert a kilencéves alapiskola elvégzésekor legtöbbjük még nincs tizenhat éves. Iparitanuló-iskolánkban két év alatt fonónői szakmunkás bizonyítványt' szereznek a tanulók.

Jelenleg 225-en tanulnak az üzem korszerű, internátusi ellátást is biztosító iparitanuló-iskolájában. Számukat ebben az évben 340-re szeretnénk emelni. Ez jelentős befektetést kíván az üzemtől. Egy iparitanuló két évig tartó szakképzése 15 ezer koronába kerül. Ha hűséges dolgozója marad a gyárnak, akkor megéri a befektetés. Hogy érezzék a kedvezmények ellenében kötelességüket az üzemmel szemben, tanulóinkkal szerződést kötünk, hogy az iskola elvégzése után három évig az üzemben maradnak. Olyan esetben pedig, ha a szakképzett munkás a három év eltelte előtt akarja elhagyni a gyárat, akkor ennek az összegnek a meghatározott részét vissza kell fizetnie. Ha más üzembe megy dolgozni, akkor ez az üzem téríti meg a szakképesítési költséget.

Tizenhat éven aluli dolgozóink kötelesek elvégezni az üzem féléves munkaiskoláját. Ez azt jelenti, hogy a dolgozó minden hét egy-egy

Szabó Ilona egy műszakban dolgozik, munka után a közgazdasági középiskola tanulója

TERVEK, CÉLOK

Járásokat, falvakat járva arról győződhetünk meg, hogy asszonyaink, nőfunkcionáriusaink külön lelkesedéssel készülnek az 1975-ös esztendőre, amely a jelentős események, a jubileumok, a kongresszusok és a nők nemzetközi éve. Vagyis bőven lesz munkánk.

Mária Baéková elvtársnőt, a Szlovákiai Nőszövetség nitrai járási bizottságának titkárnőjét azért kerestem fel, hogy elbeszélgessek vele az ezévi tennivalókról.

— Még az elmúlt év októberében kidolgoztuk a terveket. Január már mögöttünk ván, és elégedetten mondhatom, hogy máris szép eredményt értünk el. Így például arra kértük fel az üzemi és helyi szervezeteket, hogy felszabadulásunk 30. évfordulójának tiszteletére varrjanak jelszavas szalagokat. Ahány falu, annyi féle hímzett szalagot kaptunk. A legszebbet azonban a branéiak (berencsiek) készítették. Az ajándékokat március nyolcadikén adjuk át a

Pintér Gizella átadja Baéková elvtársnőnek a branci (berencsi) asszonyok ajándékát.

Csehszlovák Szovjet Barátsági Szövetség járási bizottságának. A városunk felszabadulása 30. évfordulójának tiszteletére rendezett ünnepségen kiállítják, végül a béke és barátság stafétájával küldjük el a Szovjetunióba.

Jó visszhangra talált a női lapokban közzétett olvasómozgalom is. Járásunkban harmincnégy szervezet kapcsolódott be az olvasómozgalomba.

— Milyen akciókat szerveznek a nők nemzetközi évében?

— Sok mindent. Előadásokat, beszélgetéseket rendezünk arról, hogyan élnek a nők a kapitalista társadalomban, hogyan nevelik a gyermekeiket, mennyire vágynak ezután és elérhetetlen számukra az, ami nálunk és a többi szocialista országban már természetes. Megismertetjük asszonyainkat a testvéri szocialista országok dolgozó nőinek eredményeivel. De beszélünk arról is,