Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-02-13 / 7. szám
letet igyekeznek tüzetesen megismerni. Hiszen nyilvánvaló, hogy „senki nem foghatja át az átfoghatatlant“. A Siskovszkaja és Fjodorova által végzett munkák parányi részeknek tűnnek ebben a sokszínű mozaikban. De a modern tudomány éppen ilyen apró részekből áll össze, amelyeket az egyes tudósok produkálnak. Egybegyűjtve ezek ajándékozzák az embereknek azokat a felfedezéseket, amelyek lehetővé teszik a világmindenség titkainak egyre mélyebb megismerését. Tatjána Nazarovát és Rokszána Arszenyevát néha „meteorvadászoknak“ nevezik. Ilyen az ő tudományáguk: ahhoz, hogy megismerhessük a Földön kívüli testeket, igen gondosan meg kell vizsgálni őket laboratóriumban. Ezért tanulmányozzák oly aprólékosan ebben az intézetben — amelyet korunk kimagasló tudósa, Vinogradov akadémikus vezet — a Földünk különböző részein lehullott meteoritokat, az automatikus űrállomások által hozott hold-talajt. Bolygónk határain túl Nazarova és Raszenyeva azt keresi, amit nem láthatnak az űrhajósok sem: a kozmikus por parányi részecskéit. Ez a por csupán vonalkák formájában ismerhető fel a kozmoszba küldött lemezeken. Tatjána Nazarovának a Vertikál—1 geofizikai rakéta felbocsátása előtt mutattak be. ö ismertette a három szocialista ország — a Szovjetunió, Csehszlovákia és Magyarország — tudósai által kidolgozott kísérlet sajátosságait. A Vertikál, mint a neve is mutatja, olyan rakéta, amely a Föld felületére merőlegesen indul, és rövid látogatást tesz a világűrben. Mindössze tíz percig repül az atmoszféra legfelső rétegeiben. Azután az ejtőernyős műszertartály leereszkedik a földre. A Nazarova irányításával 'étrehozott műszer ez idő alatt képes egy kevés izsgálati anyagot gyűjteni, s ennek azután a tudósok meghatározzák az összetételét. Ilyen munkát a Vertikál kísérletek előtt egyetlen laboratóriumban sem végeztek, mert túlságosan bonyolult berendezések kellenek hozzá, és bonyolult a kutatási módszer is. De a három szocialista ország tudósainak együttműködése, kölcsönös segítségük, önfeláldozásuk lehetővé tette e páratlan kísérlet elvégzését is. Tatjána Popova, az Interkozmosz programban dolgozó kollégáitól eltérően, nem foglalkozik ilyen alapvető kutatással. Tudományos érdeklődése mindig a mai nappal, az öt kontinens embereinek szükségleteivel kapcsolatos. A Szovjet Hidrometeorológlai Központban futnak össze az adatok az össze meteorológiai állomásokról, a Meteor műholdakról és a többi ország meteorológiai központjaiból is. Ebből az információtömegből kell levezetni a pontos törvényszerűséget: milyen időjárás lesz egyik vagy másik körzetben Földünkön egy óra múlva, másnap, egy hét vagy egy hónap múlva. Az átfogó kísérletek, amelyekben a világ csaknem valamennyi országában meteorológusok ezrei vesznek részt, megszokott jelenségek ebben a tudományágban. Meteorológusok mennek az Antarktiszra vagy az Északi-sarkra, rakétákat indítanak a Csendes-óceánon, vagy az Északisark jégmezőiről, s egész nap őrködnek műszereik mellett. Kell lenni olyan embernek is, aki ebből az információ-tengerből kiszűri a legfontosabbat, Ez a nehéz, felelősségteljes feladat hárul Tatjána Popovára. ... A tudósok számára a rakéta indítása felejthetetlen pillanat. Megjelennek az Interkozmosz program új műholdjai. Űj startok várnak ránk. A rakéták és a műholdak űrrepüléséhez sok ország asszonyainak és leányainak tudományos munkája is szükséges. V. GUBAREV Halomnyi fénykép között válogatunk, olyanok is a kezünkbe kerülnek, amelyeknek ma már történelmi értékük van, mert a szlovák színházi élet fejlődését dokumentálják. Nehéz elhinni, hogy ez a rengeteg különböző fénykép egy színésznőt ábrázol: Hana Melickovát, a Szlovák Nemzeti Színház tagját, nemzeti művészt. Vajon hány szerep, hány nőalak kelt életre a színpadon a most 75. születésnapját ünneplő művésznő előadásában? A könnyed francia vígjátékok után következtek a világirodalom nagy drámái, HANA MELIÍKOVA olyan hősnők életrekeltése, mint Anna Karenina, lady Macbeth, Ibsen nőalakjai, majd a filmszerepek s végül a tv-jótékok mai asszonyalakjai. összesen vagy 600 szerep — a művésznő maga sem tudja pontosan, annál is Inkább, mivel rádiójátékokban is igen sokszor szerepelt. Emlékeiből inkább egy-egy darab felejthetetlen atmoszférája bukkan felszínre, mint pontos felsorolása valamenynyi szerepének. A művésznő az újabb fényképek egyikénél hosszabban elidőzik. — Ez a legkedvesebb szerepem — mondja. — Lenin édesanyja Popov színdarabjában. Csodaszép szerep volt — teszi hozzá sóhajtva. S arra is sóhajtva emlékszik vissza, ami hosszú pályafutásának talán egyetlen fájó pontja: — A Csehovdrámák ... az ő nőalakjainak megformálása valahogy mindig beteljesületlen kívánság maradt csupán .. . Végtelen szeretettel beszél azonban kisebb szerepeiről. A művésznő szerint egy főszerep megformálásához a művésznek sokkal több ideje, sokkal nagyobb tere van, mint a kis szerepekhez. — Tulajdonképpen ezekhez kell igazán nagy művészet és sok tapasztalat, hogy az ilyen kisebb művészi skálán is tökéleteset lehessen nyújtani. — Különben egy-egy szerepen mindig van javítani való egészen addig, míg le nem kerül a műsorról. Az ember mindig felfedez egy új lehetőséget, mindig meggazdagíthatja az alakot egy új mozdulattal, hangárnyalattal, valami „aprósággal". Ezért szeretem jobban a színházat, mint a filmet. Hana Melicková már pályájubileuma ja kezdetén összeforrott a színházzal. Külön engedéllyel két szakon folytatta tanulmányait a prágai konzervatóriumon: a zenei és a drámai szakon. Amikor tanulmányait befejezte, zongoratanárnőként kezdett dolgozni, de 1926-ban megérkezett a bratislavai Nemzeti Színház meghívására — ekkor indult el vágyai és álmai beteljesedése felé. A Nemzeti Színháznál már kezdettől nagy szerepeket kapott, melyeket lelkesen formált meg. Rajongása, alázatos szeretető a színház Iráni azóta sem csökkent, — Az átalakulás, átlényegülés képessége, amelyet a színész magában hordoz, csodálatos dolog. De mindig résen kell lenni, nehogy a szerep elnyelje a színész lényét, hogy elveszítse benne önmagát. A mértéket tudni kell. . . Hana Melicková művészetével és lényével bizton uralja a színpadot és a hőn szeretett közönséget. S a nézők közül csak talán néhányon gondolnak arra, hogy egy-egy szerep megformálása milyen aprólékos, milyen elmélyült, Igényes munkát követel c nagy művésznőtől. Hogy a szívélyesség tényleg szívélyesség legyen, hogy a rossz va lóban rossz legyen, hogy a embereket egyformán tudja megnevettetni vagy megríkat ni. Hana Meliőkovának ez is, az Is mindig sikerült. Anno Grossmannová
