Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1975-02-13 / 7. szám

letet igyekeznek tüzetesen megismerni. Hiszen nyilvánvaló, hogy „senki nem foghatja át az átfoghatatlant“. A Siskovszkaja és Fjodorova által végzett munkák parányi részeknek tűnnek ebben a sok­színű mozaikban. De a modern tudomány éppen ilyen apró részekből áll össze, amelyeket az egyes tudósok produkálnak. Egybegyűjtve ezek ajándékozzák az embereknek azokat a felfede­zéseket, amelyek lehetővé teszik a világminden­ség titkainak egyre mélyebb megismerését. Tatjána Nazarovát és Rokszána Arszenyevát néha „meteorvadászoknak“ nevezik. Ilyen az ő tudományáguk: ahhoz, hogy megismerhessük a Földön kívüli testeket, igen gondosan meg kell vizsgálni őket laboratóriumban. Ezért tanulmá­nyozzák oly aprólékosan ebben az intézetben — amelyet korunk kimagasló tudósa, Vinogradov akadémikus vezet — a Földünk különböző ré­szein lehullott meteoritokat, az automatikus űr­állomások által hozott hold-talajt. Bolygónk határain túl Nazarova és Raszenyeva azt keresi, amit nem láthatnak az űrhajósok sem: a kozmikus por parányi részecskéit. Ez a por csupán vonalkák formájában ismerhető fel a kozmoszba küldött lemezeken. Tatjána Nazarovának a Vertikál—1 geofizikai rakéta felbocsátása előtt mutattak be. ö ismer­tette a három szocialista ország — a Szovjetunió, Csehszlovákia és Magyarország — tudósai által kidolgozott kísérlet sajátosságait. A Vertikál, mint a neve is mutatja, olyan rakéta, amely a Föld felületére merőlegesen indul, és rövid látogatást tesz a világűrben. Mindössze tíz percig repül az atmoszféra legfelső rétegeiben. Azután az ejtőernyős műszertartály leereszkedik a földre. A Nazarova irányításával 'étrehozott műszer ez idő alatt képes egy kevés izsgálati anyagot gyűjteni, s ennek azután a tudósok meghatározzák az összetételét. Ilyen munkát a Vertikál kísérletek előtt egyetlen laboratóriumban sem végeztek, mert túlságosan bonyolult berendezések kellenek hozzá, és bo­nyolult a kutatási módszer is. De a három szocialista ország tudósainak együttműködése, kölcsönös segítségük, önfeláldozásuk lehetővé tette e páratlan kísérlet elvégzését is. Tatjána Popova, az Interkozmosz programban dolgozó kollégáitól eltérően, nem foglalkozik ilyen alapvető kutatással. Tudományos érdeklő­dése mindig a mai nappal, az öt kontinens embereinek szükségleteivel kapcsolatos. A Szov­jet Hidrometeorológlai Központban futnak össze az adatok az össze meteorológiai állomásokról, a Meteor műholdakról és a többi ország meteoro­lógiai központjaiból is. Ebből az információ­­tömegből kell levezetni a pontos törvényszerűsé­get: milyen időjárás lesz egyik vagy másik kör­zetben Földünkön egy óra múlva, másnap, egy hét vagy egy hónap múlva. Az átfogó kísérletek, amelyekben a világ csaknem valamennyi országában meteorológusok ezrei vesznek részt, megszokott jelenségek ebben a tudományágban. Meteorológusok mennek az Antarktiszra vagy az Északi-sarkra, rakétákat indítanak a Csendes-óceánon, vagy az Északi­sark jégmezőiről, s egész nap őrködnek műsze­reik mellett. Kell lenni olyan embernek is, aki ebből az információ-tengerből kiszűri a legfon­tosabbat, Ez a nehéz, felelősségteljes feladat hárul Tatjána Popovára. ... A tudósok számára a rakéta indítása felejt­hetetlen pillanat. Megjelennek az Interkozmosz program új mű­holdjai. Űj startok várnak ránk. A rakéták és a műholdak űrrepüléséhez sok ország asszonyainak és leányainak tudományos munkája is szükséges. V. GUBAREV Halomnyi fénykép között válogatunk, olyanok is a kezünkbe kerülnek, amelyeknek ma már történel­mi értékük van, mert a szlo­vák színházi élet fejlődését dokumentálják. Nehéz elhin­ni, hogy ez a rengeteg külön­böző fénykép egy színésznőt ábrázol: Hana Melickovát, a Szlovák Nemzeti Színház tagját, nemzeti művészt. Va­jon hány szerep, hány nőalak kelt életre a színpadon a most 75. születésnapját ün­neplő művésznő előadásá­ban? A könnyed francia víg­játékok után következtek a világirodalom nagy drámái, HANA MELIÍKOVA olyan hősnők életrekeltése, mint Anna Karenina, lady Macbeth, Ibsen nőalakjai, majd a filmszerepek s végül a tv-jótékok mai asszonyalak­jai. összesen vagy 600 szerep — a művésznő maga sem tudja pontosan, annál is In­kább, mivel rádiójátékokban is igen sokszor szerepelt. Em­lékeiből inkább egy-egy da­rab felejthetetlen atmoszférá­ja bukkan felszínre, mint pontos felsorolása valameny­­nyi szerepének. A művésznő az újabb fény­képek egyikénél hosszabban elidőzik. — Ez a legkedve­sebb szerepem — mondja. — Lenin édesanyja Popov színdarabjában. Csodaszép szerep volt — teszi hozzá só­hajtva. S arra is sóhajtva emlékszik vissza, ami hosszú pályafutásának talán egyet­len fájó pontja: — A Csehov­­drámák ... az ő nőalakjainak megformálása valahogy min­dig beteljesületlen kívánság maradt csupán .. . Végtelen szeretettel beszél azonban ki­sebb szerepeiről. A művésznő szerint egy főszerep megfor­málásához a művésznek sok­kal több ideje, sokkal na­gyobb tere van, mint a kis szerepekhez. — Tulajdonkép­pen ezekhez kell igazán nagy művészet és sok tapasztalat, hogy az ilyen kisebb művészi skálán is tökéleteset lehessen nyújtani. — Különben egy-egy szere­pen mindig van javítani való egészen addig, míg le nem kerül a műsorról. Az ember mindig felfedez egy új lehető­séget, mindig meggazdagít­hatja az alakot egy új moz­dulattal, hangárnyalattal, va­lami „aprósággal". Ezért sze­retem jobban a színházat, mint a filmet. Hana Melicková már pályá­jubileuma ja kezdetén összeforrott a színházzal. Külön engedéllyel két szakon folytatta tanulmá­nyait a prágai konzervatóriu­mon: a zenei és a drámai szakon. Amikor tanulmányait befejezte, zongoratanárnőként kezdett dolgozni, de 1926-ban megérkezett a bratislavai Nemzeti Színház meghívására — ekkor indult el vágyai és álmai beteljesedése felé. A Nemzeti Színháznál már kez­dettől nagy szerepeket ka­pott, melyeket lelkesen for­mált meg. Rajongása, aláza­tos szeretető a színház Iráni azóta sem csökkent, — Az átalakulás, átlénye­­gülés képessége, amelyet a színész magában hordoz, cso­dálatos dolog. De mindig ré­sen kell lenni, nehogy a sze­rep elnyelje a színész lényét, hogy elveszítse benne önma­gát. A mértéket tudni kell. . . Hana Melicková művésze­tével és lényével bizton ural­ja a színpadot és a hőn sze­retett közönséget. S a nézők közül csak talán néhányon gondolnak arra, hogy egy-egy szerep megformálása milyen aprólékos, milyen elmélyült, Igényes munkát követel c nagy művésznőtől. Hogy a szívélyesség tényleg szívélyes­ség legyen, hogy a rossz va lóban rossz legyen, hogy a embereket egyformán tudja megnevettetni vagy megríkat ni. Hana Meliőkovának ez is, az Is mindig sikerült. Anno Grossmannová

Next

/
Oldalképek
Tartalom