Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-12-20 / 51-52. szám

menstruációja, nem jelenti azt, hogy nincs a változás korában. Ez min* denkinél más-más formában jelentkezik. Vannak, akik éjjeleken át nem tudnak aludni, mások viszont fokozottabban idegesek. Azt tanácsoljuk, keresse fel a nőgyógyászt, mondja el bizalmasan panaszát. Az orvos majd előírja a megfelelő gyógyszert.

F i g y e I e m I

Tizenöt éves olvasónk szeretne 15—17 éves fiatalokkal levelezni. Szereti a tánczenét és a sportot. Címe: Érsek Gabriella, 930 33 Horny Bar 98, okr. Dunajská Streda.

* * *

Tizenkét éves diáklány szeretne hasonló korú fiatalokkal magyar nyelven levelezni. Szalvétát, bélyeget és csokoládépapírt gyűjt. Címe: Magyar Lídia, 079 01 vei ké Kapusany, Dukelská 68, okr. Trebisov.

* * *

Két testvér, a 9 éves Jóska és a 16 éves Ilona, szeretne hasonló korú fiatalokkal magyar, orosz, szlovák vagy német nyelven levelezni. Jóska szereti a sportot, jelvényeket és régi énzeket gyűjt. Hobbyja a rajzolás, ona szintén szereti a sportot, kedveli a tánczenét. Címük: Riz Jozef és Elena Rizová, 049 64 Sirk, okres Roznava.

* * *

Tizenhárom éves kislány szeretne hasonló korú külföldi fiatalokkal levelezni. Legkedvesebb tantárgya a zene, a természetrajz és a torna. Énekesek és színészek képeit gyűjti. Címe: Megyeri Katalin, 985 57 Holisa 119, okr. Lucenec.

barna hajú fiú vagyok. Szakiskolát végeztem, mint mester dolgozom.

Társaság hiányában ezúton szeretnék becsületes, szolid lánnyal megismerkedni, aki szeretetre, boldogságra vágyik, úgy mint én. Kedvelem a természetet, szeretek olvasni, szórakozni.

Komoly, szerény lány levelét „őszinte találkozás“ jeligére várom.

* * *

Huszonkilenc éves, 160 cm magas, szolid, békés természetű, középiskolai végzettségű, hivatalban dolgozó lány vagyok. Ezúton szeretnék korban hozzám illő, minden káros szenvedélytől mentes, jólelkű, intelligens, barna, nőtlen férfival megismerkedni, aki megértő, hű élettársam lenne. Fényképes levelek előnyben. Kalandorok kíméljenek.

Csakis becsületes, jószándékú férfi levelét „Szereti Chopin-t?“ jeligére várom.

* * *

Huszonegy éves, 173 cm magas lány vagyok. Társaság hiányában ezúton szeretnék 180 cm magas, vidámságot és társaságot kedvelő fiatalemberrel, 28 éves korig megismerkedni.

Komoly, becsületes, szintén boldogságra vágyó férfi levelét „Várjatok még őszirózsák“ jeligére várom.

* * *

Huszonnégy éves, 165 cm magas, barna, elvált asszony vagyok. Egyéves kislányom van. Az életben nagyon csalódtam, ezért ezúton szeretnék becsületes, minden káros szenvedélytől mentes fiatalemberrel megismerkedni — 25 — 35 éves öorig —, aki boldog családi életre vágyik.

Komoly, becsületes férfi levelét „Rómeó“ jeligére várom.

* * *

158 cm magas, érettségizett, vidám természetű lány vagyok. Szeretem a természetet és nagyon szeretek olvasni. Minden érdekel, ami nemes és szép. Hivatalban dolgozom, jól szituált vagyok. Reménykedek a nagy szerelemben, ami engem idáig elkerült.

Ezúton szeretnék becsületes, megértő férfivel 33 — 36 éves korig megismerkedni, aki szintén szeretetre, boldogságra vágyik.

Komoly, jóhiszemű férfi levelét „Tímea“ jeligére várom.

Lány tekintete az ablakon át kitévedt a szabadba. A szürkésfehér égből lassan, méltóságteljesen, nagy pelyhekben hullani kezdett a hó.

— Csodálatos — mondta elragadtatva. Á hóesés is hozzátartozik a karácsony hangulatához. De mindezt csak akkor vagy képes érzékelni, ha nem zokog a bensődben az árvaság, az egyedüllét, Nyolcéves voltam, amikor az édesanyám meghalt. Apámat nem is ismertem, üzemi baleset áldozata lett, anyukám helyette is szeretett engem. Talán az életénél is jobban... És alig kóstoltam bele a szeretetbe, ő is meghalt ... Szerencsés korban születtem, amikor az árvákat nem hagyják el. Az állam felnevelt, semmiben sem szenvedtem hiányt. De az édesanyámat nem pótolhatta senki...

Kis szünetet tartott. Rámosolygott a Férfira.

— Aztán jöttél te. Amikor először találkoztunk, én már tudtam, hogy szeretni foglak ... Pedig akkor még sok mindent nem tudtam rólad. Azt sem tudtam például, hogy te is anyátlan, apátián árva vagy. Amikor ezt megtudtam, akkor kezdtetek igazán szeretni. Mert a magam sorsából tudtam, hogy akinek senkije sincs, annak van a legnagyobb szüksége a szeretetre . ..

Elhallgatott. Ismét a hópelyhek táncát figyelte, melyek már vékony fehér takarót vontak a földre.

— Kicsit talán érzelgős vagyok. Nem tudom mi, talán ez a varázslatos karácsonyi hangulat az oka ...

A Férfi kis ideig némán nézte a Lányt, aztán kissé pózolva, harsánnyá fokozott jókedvvel szólalt meg:

— Most pedig, szép kedvesem, világszép menyasszonyom, következzenek a karácsonyi meglepetések!

Titokzatosan, mint egy bűvész, a zakója zsebébe nyúlt és apró dobozt halászott elő belőle.

— íme, az első számú meglepetés! — mondta hangosan. A Lány kinyitotta a kis dobozt és telsikoltott az örömtől:

— Briliáns fülbevaló! Gyönyörűi Igazán drága vagy! — bújt hozzá a Férfihoz és apró csókokkal halmozta el.

— Egy-két percnyi türelmet kérek, hölgyeim — pózolt a Férfi tovább és kiszaladt. Röviddel ezután elegáns, vadonatúj, csontszínü Zsiguli állt meg a ház előtt. A Férfi szállt ki belőle és vidáman integetett az ablakon át az ámuldozó Lánynak.

— íme, a kettes számú megleoetés! — kiáltotta. Kicseréltem a régi Skodámat. Tavasszal ezzel megyünk nászúira ...

A Lány arca kipirult az örömtől és jókedvűen nézett a tovasuhanó autó után, melyet a Férfi visszavitt a garázsba.

Miután visszajött, az ebédlőbe tessékelte a Lányt.

— Nemokára terítünk... — mondta vidáman.

— De hiszen azt mondtad, hogy vendéglőben vacsorázunk — jegyezte meg a Lány.

— Nos, ez a hármas számú meglepetés, a karácsonyi vacsora — folytatta a Férfi és mintha titkos jelt adott volna, az előszobában felberregett a csengő.

Az idős szomszédasszony állt az ajtó előtt.

— A vacsora elkészült. Tálalhatok, főmérnök úr?

Pompás vacsora volt. A Lány nem győzte dicsérni, miközben a szeme sarkából letörölt egy-egy könnycseppet.

— Bocsáss meg — szipogta, — az édesanyám jutott megint eszembe. Utoljára az ő életében ettem végig ilyen hagyományos karácsonyi vacsorát, ö is mindig káposztalevest készített szárított gombával, rántott halat, mákosgubát, mézet, ostyát, almát, diót... De a te asztalod sokkal gazdagabb. Hiszen itt rántott csirke, meg hidegsült is van, és ez a rengeteg édesség, meg gyümölcs...

A Férfi elégedetten nézett körül.

— Elvégre a menyasszonyomat nem vendégelhetem meg akárhogy — mondta kedveskedőn és a gyümölcsöstálról, a banánok, 'narancsok, körték, fügék és nagyszemű szőlőfürtök közül kihalászott egy szép piros almát.

Vacsora után pezsgőt bontott.

— Ha nem ízlik, parancsolj valami

mást — mutatott a nyitott bárszekrény felé, ahol tarka összevisszaságban sorakoztak az italok.

Leoltották a villanyt, csak a karácsonyfa villanygyertyái világították be sejtelmes ragyogással a szobát.

A Lány belehunyorgott az apró színes fényekbe és meghatódva mondta:

— Szép, szép.. .

Percekig ültek némán a karácsonyfa előtt, aztán a Lány bekapcsolta a rádiót.

— A nevelőotthonban, ahol évekig éltem, megszoktuk, hogy karácsonyeste, amikor nagyon árváknak éreztük magunkat, végigpásztáztunk az éter hullámain, amíg sikerült elcsípnünk valami ünnepi muzsikát — mondta halkan.

Orgonamuzsika csendült fel.

— Bach — súgta a Lány és a Férfi elgondolkozva rábólintott.

Belefeledkeztek a zenehallgatásba. A Lány az ablakhoz állt. Künn az utcán már zöldes fénnyel ragyogtak a neonlámpák és sugaraik fénykévéjében jól volt látható a hópelyhek bohókás kavargása. Az utca népte/en volt, csendes. Azután lassú léptek alatt roppant a frissen hullott hó.

— Jön valaki — szólalt meg a Lány. Errefelé tart... Mintha a házszámot kémlelné. Idős néni.,. Vastag, meleg fekete kendő van a fején ...

A Férfi összerezzent. Ideges mozdulattal cigarettára gyújtott. A Lány mindebből semmit sem látott. Tovább bámult ki az ablakon. A Férfi egyszerre úgy érezte, hogy idegesíti őt az orgonamuzsika. Elzárta a rádiót.

— Ne haragudj — hebegte —, megfájdult a fejem ...

Csengettek. A Férfi ismét összerezzent. Aztán kisietett az előszobába. A Lány utána szaladt. A Férfi türelmetlen mozdulattal visszatessékelte az ebédlőbe.

— Ne fáradj. Bizonyára valami kéregetö... Ilyenkor, karácsonyeste még járnak ilyenek..,.

Tétova mozdulattal nyitott ajtót.

Töpörödött öreg anyókával találta magát szemben, aki éppen a havat rázogatta le a kendőjéről. A Férfi megkönnyebbülten lélegzett fel. Valahol már láttam ezt az öregasszonyt, de hol? — villant át agyán a gondolat, de még mielőtt válaszolhatott volna magának, a kis öregasszony megszólalt:

— Jó estét, főmérnök úr, kellemes ünnepeket kívánok!

— Jó estét! Tessék beljebbl — mondta zavartan a Férfi, de az öregasszony nem mozdult.

— Nem viszem be a havat, sietek is.

A nővérem, aki magányos nő, mint én, meghívott, hát eljöttem hozzá az ünnepekre. Talán emlékszik rám a főmérnök úr. Én az aggotthonban lakom, együtt a kedves édesanyjával. Tőle hoztam üzenetet a főmérnök úrnak ...

A Férfi ismét idegessé vált. Észre sem vette, hogy a Lány utána jött és ott áll mögötte. Jól hallotta az öregasszony minden szavát, aki folytatta:

— Gondoltam, nem mondom el, de mégis szóvá teszem. Nagyon sirt az édesanyja, főmérnök úr, mikor eljöttem és arra kért, szóljak be, látogassa meg az ünnepek alatt. És hogy ne tessék félni, nem vár 6 semmilyen ajándékot, csak látni szeretné az egyetlen fiát, hiszen tavasz óta nem tetszett őt meglátogatni. Tessék hozzá elmenni, főmérnök úr...

A Férfi nagyon rosszul érezte magát. A vére az agyára tódult, zúgott a feje. Nem Is érzékelte, mikor távozott el a kis öregasszony, hogyan csukódott be az előszoba ajtaja. Csak állt szánnivalóan, nyomorultul, gyáván ... *

Amikor megfordult, a Lányt látta az egyik öblös fotelben, amint a fotel korfájára hajolva sirdogál.

A Férfi megpróbálta összeszedni magát. Tétova léptekkel a Lány felé indult és nagyon meggyőzően szerette volna mondani:

— Ne értsd félre a dolgot, tévedés volt..,

De csak gyötrelmes dadogás jött ki az ajkán. A Lány felállt. Az arcán még végiggurult néhány könnycsepp, de erőt vett magán. Szenvtelen arccal nézte a Férfit, tekintete nem árult el sem megvetést, sem gyűlöletet, sem sajnálkozást. Idegenül nézett körül a pazarul berendezett lakásban. A díszes karácsonyfa, a roskadásig terített asztal, az intim fénnyel megvilágított bárszekrény mintha megelevenedtek volna és torz fintorokat vágva nyelvet öltögettek volna feléje. Gépiesen kapcsolta ki füléből a briliáns fülbevalót, könnyed mozdulattal lehúzta az ujjúról a jeggyűrűt és szótlanul a hatalmas ebédlőasztal szélére tette.

Felvette a kabátját, sapkáját, még egy utolsó pillantást vetett a Férfira, aztán nehéz, fáradt léptekkel elment. Csikorogva csapódott be utána az előszoba ajtaja. A Férfi még hallotta, amint a Lány léptei alatt ropog a hó az utcán, aztán a léptek zaja Is elhalt, és egyszerre gyilkos csend lett. Csak nagysokára ugatott fel valahol a város szélén egy rosszkedvű kutya.

SÁGI TÓTH TIBOR