Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-11-22 / 47. szám

RÁCS NÉLKÜLI Sosem jártam gyermekpszichiátriai intézet­ben, ezért óvakodtam attól, hogy előre képet és fogalmat alkossak róla. Ilyen­kor váratlan csalódások érhetik az embert. Az autóbuszból kiszállva egy kis csapat — szülők és gyermekek vegyesen — indult velem együtt az őszi pompájában izzó liget felé, amely körülfogja az épületet. És attól fogva, hogy a kapun belép­tem, egészen az utolsó itt töltött percekig olyan légkörben éreztem magam, amelynek hangulatát csak egy számomra nagyon rokonszenves költő, Bella Ahmadulina egyik gyönyörű versének sza­vaival tudnám hűen visszaadni: Oly megfogható gyöngédség ez, látható jegyekkel tele. Alakot, testet ölt, hogy érezd, tárgyakba költözik bele. Ezt a gyengédséget árasztotta az intézet lég­köre, ez sugárzott az orvosok, ápolónők, és gyógy­pedagógusok szeméből. Tudatos és ösztönös gyön­gédség volt ez egyszerre: szeretettel körülvenni ezt a sok-sok lelki- és idegbeteg gyermeket, pó­tolni mindazt, amit otthon, a családban, szűkebb vagy tágabb környezetükben nélkülöztek. Gyó­gyító szeretettel és gyengédséggel enyhíteni fájó sebeiket. (ABLAKOK Az intézet főorvosa, MUDr. Ladislav HaSko végigkísér az épületen. Villanásnyi képek rög­ződnek emlékezetembe. A legkisebbek (3—6 évesek) hálószobája. Ebéd utáni szendergésükből ébredeznek, vagy már éppen öltözködnek. Az ápolónő egy apró fiűcska cipőjét fűzi éppen. A többi korosztály hálószobái: rend, tisztaság, hófehér ágyak. Étterem, napközi, társalgó: a falakon napsu­garat, fákat, állatokat, gondtalanul játszadozó gyermekeket idéző freskó derűs színei. Egy szép tágas, világos terem, törpe-bútorok­kal, parányi konyhával, sok-sok játékkal — ez az óvoda. Végig a folyosón falba épített üvegszekrények, amelyekben az ügyes kezű gyerekek repülőgép- és hajómodelljei, kézimunkái kapnak helyet. A műhely: szép kivitelű faliszőnyegek, állat­figurák, kerémiatárgyak, gipszből formázott kis­plasztikák. A gyermek ösztönös művészetének kifejezői. A sarokban kemence, a kerámia ége­tésére. A folyosón tornaruhás fiúkkal találkozunk, nekik most gyógytornájuk lesz. A főorvos néven szólítja őket, egyiknek megsimítja az arcát, a másiktól megkérdezi, hogy érzi magát. Egy tíz év körüli fiúcska felkiált: száz évig fogunk élni! Amikor tovább lépünk, olyat tudok meg róla, amitől abbahagyom a mosolygást. Orvosi fogadószoba: Negyven év körüli férfi és nő. Nyilván házastársak, valamelyik gyerek szü­lei. Az orvos valamit magyaráz nekik, ők lehaj­tott fejjel hallgatják. Az épület előtt rendezett park, odébb völgybe futó rét, még távolabb kis erdő. Eszményi tábo­rozó hely. HÁROM ÉVTIZED A Kerületi Elmegyógyintézet 1941 decemberé­ben fogadta be először — a felnőtteken kívül — az ápolásra szoruló gyerekeket, ekkor nyílt meg ugyanis az intézet pedopszichiátriai részlege, amely legnagyobb százalékban epilepsziás, vala­mint oligofrén és korai agybénulásos esetekkel foglalkozott. Az akkori 25 ágyas részleg azóta 76 ágyra gyarapodott, s ma már inkább a pszi­­chogén (lelki eredetű) megbetegedések esetei kerültek túlsúlyba, mint a neurózis, az encepha­­lopáthia, a személyiség disszharmonikus fejlődé­se, s a toxikománia. Évente mintegy 3—400 gyermek kap itt bentlakásos kezelést, és ezren fölül van a bejárók száma. 1967—1972 között hirtelen megjelent a kábítószeres megbetegedé­sek száma (illő vegyi anyagok élvezete). Volt olyan év, hogy az összes többi diagnózis 30 %-át tette ki. Ez az arány szerencsére csökkent. A serdülókorúak között azonban szép számmal akadnak alkoholisták, akiket mielőtt gyógyítani kezdenének, előbb szabályos elvonókúrának kell alávetni. Az intézet területén egy háromosztályos alap­fokú kilencéves iskola működik öt pedagógussal, egy defektológussal és két nevelővel. A főorvoson és a két szekundáns orvoson kívül huszonhárom ápolónővér és egy pszichológus foglalkozik a gye­rekekkel. ш _i Ш b— tu > —I Ш Li_ Z Z < z <✓> to О О

Next

/
Oldalképek
Tartalom