Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-02-01 / 5. szám

eredménnyel tanul, de azért választhatott volna más szakmát is. ű azonban hajthatatlan. Minden lebe­szélés ellenére csak erre az egy helyre jelentkezik, és még azzal sem törődik, hogy erre a munkahelyre többen is pályáznak. Ildikó valóban hajthatatlan. Még második helynek sem kívánt megjelölni semmit. Pedig a papírján az is rajta van: Kiskoromban mindig nevelő szerettem vol­na lenni ... Keszeli Simonné a háztartásban dolgozik, férje a szövetkezetben. Három gyermekük van. Edit a Nővé Zámky-i (újvári) közgazdasági iskolában másodikos, Margit a Komárno-Hadovee-i (gadóci) mezőgazda­­sági technikumban elsős. A legkisebb, Szerén, ugyan­csak a közgazdasági pályát választotta, úgy látszik, a családban már hagyománya van ennek a hivatás­nak. Búcsai Jánosné szintén két gyermeket nevelt fel. A nagyobbik a suranyi (surányl) közgazdasági iskolá­ban végzett, János fia pedig mindenáron automecha­­nikus szeretne lenni. A szülők támogatják ebben, mert látják, hogy Szereti a gépeket, szétszedi és összerakja azőkat, leköti a figyelmét. Búcsainé kis történettel toldja meg a beszélgetést, amely a gyereknek mese lehetne, pedig egykor való­ság volt. „Az én férjem pályaválasztása igy történt: Úgy tízéves lehetett, amikor az utcán, játszás közben megszólította egy más faluból érkezett gazda: No, gyerekek, kinek van kedve elszegődni hozzám pásztor­fiúnak? Te eljönnél? Hol laktok?... Aztán a gazdo megbeszélte a szülőkkel. Az anyja sirt, hogy elmegy a fia, de kellett a kereső a héttagú csalódban ... Elek Józsefnének több gondja adódott. Két gyerme­kük ugyan már kirepült az életbe: az első egészség­it. Burtanusz Attila: A szü­lőkkel egészséges, Jó légkörben dolgozunk együtt. Kölcsönösen szükségünk van egymás segítségére, bizalmára. 4., 5., 6. Mi leszek, ha nagy leszek? Foto: Huszár ' ügyi nővér, a második a kereskedelemben dolgozik vezető beosztásban. Elégedettek, jó helyük van. Most azonban az apa súlyos betegsége következtében az anyára hárul a három kisebb gyermek nevelési gond­ja. A most pályaválasztás előtt álló Évával külön gondjuk lesz: betegsége miatt állandó orvosi felügye­leti alatt áll, állómunkát nem végezhet. Kitüntetett tanuló. A közgazdasági pályán jól tudna érvényesülni és ehhez vonzalma is van. Az iskola bizonyára min­dent megtesz (hiszen volt már rá szép példa), hogy egészségi okokból Évát előnyben részesítsék. A szülök bíznak az iskolában, a pedagógus segít­ségében, ezért, főleg az utóbbi időben gyakran talál­koznak, hiszen még mindig akad megbeszélni való, a pályaválasztás még nem lezárt ügy. Az iskola valóban már az alapoktól kezdi a pálya­­orientációt, — kapcsolódik a beszélgetésbe B a r t a­­n u s z Attila igazgatóhelyettes, a pályaválasztás irá­nyításával megbízott pedagógus. — Kezdetben még szervesen beleszövődik az egyes tantárgyakba, hato­dik osztálytól pedig előtérbe kerül a céltudatos pálya­­választás. Gyakorlati ismereteinket az üzemlátogatá­sokkal bővítjük. Először is kihasználjuk a helyi lehető­ségeket: meglátogatjuk a Povazské Strojárne (Vág­­beszlercei Gépgyár) gútai részlegét, az épülő bútor­gyárat, a Pletatex helyi üzemét, a komárnói hajógyá­rat. Ezáltal a tanulóink megismerkedhetnek a válasz­tott szakmákkal vagy éppen felkelthetjük érdeklődésü­ket eddig ismeretlen foglalkozások iránt. Persze nehéz minden létező szakmát észben tartani, még kevésbé lehetséges megismerkedni velük. Ezért gyakran nyú­lunk a tájékoztatók, a szakkönyvek után. Minden pedagógus, különösen pedig az osztályfőnökök, Tóth Istvánná és Hencz József sokat törődnek azzal, hogy minden tanuló olyan helyre kerüljön, ahol képességei kibontakozhatnak, érdeklődési köre vonzza hozzá, és a szülők is elégedettek' legyenek. A szülőkkel külön­ben egészséges, jó légkörben dolgozunk együtt, ök sokat segíthetnek a pályaválasztás nehéz kérdésében gyakorlatilag is. A gyárban, üzemben, hivatalban dolgozó édesanya, édesapa néha elvihetné gyerme­két saját munkahelyére, megismertethetné őt munka­­környezetével, saját és munkatársai foglalkozásával. Beszélgethetnének egyéni elképzeléseikről, munkájuk­ról. Felhívhatnák gyermekük figyelmét egy-egy szak­ma hasznosságára, szépségére. Mi arra törekszünk, hogy a munkára nevelés tantárgyunk valóban a mun­ka megszerelésének eszköze legyen. Nemrégiben a komárnói hajógyárból kértek bennünket, engedélyez­zük, hogy ezeket az órákat egy-egy mester vezesse, úgy, ahogy az ipari tanulókkal foglalkoznak. Az ötlet kitűnő, örömmel fogadjuk és biztosra vesszük, hogy ennek is a pályaválasztásban, az életre nevelésben vesszük nagy hasznát. Márpedig az iskola az életre nevel. Ebben a szerepben az iskola persze nem mono­pólium. Szervesen beletartozik az iskolán kívüli neve­lési intézmények egész sora: a pionírszervezet, az isko­lai klubok, a napközi otthonok, diákotthonok, nyeivi- és művészeti népiskolák, pionirházak. Ez utóbbi két­ségkívül szép eredménnyel büszkélkedhet. A szak­körökben elsősorban a gyermekek szükségletéből in­dulnak ki, vagyis az autonóm nevelés kerül előtérbe. Ennek ugyancsak nagy jelentősége van a pólya­választásban. — A pionírház munkája szorosan összefügg a pá­lyaválasztással, — mondja Mészáros Ferenc, a gútai pionirház igazgatója. — Főleg a technikai szak­köreinkben tesznek szert jártasságra a gyerekek. Eleinte csak érdeklődnek egy-egy szakkör munkája iránt, majd kedvtelésüket lelik benne, s nem egy esetben az itt szerzett ismeretek döntően beleszólnak a pályaválasztás kérdésébe. A modellezés során például a tanulók megismerkedhetnek a különféle szakmai fogásokkal, a munka tárgyával, munkaeszkö­zökkel, a szakmunkák elemeivel, rokonfoglalkozások­kal. Egy példa a sok közül: a csónak-készítés kedvelt foglalatosság nálunk, már tradíciója van. Egy csónak készítése közben a gyerekek megismerkednek a mű­szaki rajz elemzésével, a fa, a fém megmunkálásá­val, a mázolással, kárpitozással, az asztalosmunkával. A műszaki pályák többnyire a fiúkat vonzzák, habár az utóbbi időben a lányok is érdeklődést tanúsítanak irántuk. Főleg most, hogy Gútán bútorgyár épül. A csiszoló-, esztergályos-, marós-, lakkozó- és lakatos­szakmában a nők is helytállnak. A pionírház munkája is úgy lenne a legeredménye­sebb, ha a szakkörök munkáját szakemberek vezet­nék. Lényeges, hogy egyre több élet- és szakmai tapasztalattal rendelkező vezetőt nyerjünk meg kör­vezetőnek, mert ebben most még szűkölködünk. A mi pionirházunknak eddig is jó hire volt. Most még külön öröm számunkra, hogy az új nevelési évet még meg­felelőbb, korszerűbb körülmények között kezdhetjük meg, ami ha nem is máról holnapra, de biztosan meghozza gyümölcsét a nevelésben. Mint ahogy említettük, a pályaválasztás még nem lezárt ügy. A beszélgetést ugyan berekesztettük, hogy most már mi is felfede­ző útra induljunk... A közeljövőben részt veszünk néhány üzemlátogatáson, bepillan­tunk egy-egy szakma fortélyaiba, a hivatás szépségeibe. Aki még nem döntött hivatása felől, a következő hetekben tartson velünk, válasszunk együtt hivatástl MEGYERI ANDREA

Next

/
Oldalképek
Tartalom