Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-02-01 / 5. szám
eredménnyel tanul, de azért választhatott volna más szakmát is. ű azonban hajthatatlan. Minden lebeszélés ellenére csak erre az egy helyre jelentkezik, és még azzal sem törődik, hogy erre a munkahelyre többen is pályáznak. Ildikó valóban hajthatatlan. Még második helynek sem kívánt megjelölni semmit. Pedig a papírján az is rajta van: Kiskoromban mindig nevelő szerettem volna lenni ... Keszeli Simonné a háztartásban dolgozik, férje a szövetkezetben. Három gyermekük van. Edit a Nővé Zámky-i (újvári) közgazdasági iskolában másodikos, Margit a Komárno-Hadovee-i (gadóci) mezőgazdasági technikumban elsős. A legkisebb, Szerén, ugyancsak a közgazdasági pályát választotta, úgy látszik, a családban már hagyománya van ennek a hivatásnak. Búcsai Jánosné szintén két gyermeket nevelt fel. A nagyobbik a suranyi (surányl) közgazdasági iskolában végzett, János fia pedig mindenáron automechanikus szeretne lenni. A szülők támogatják ebben, mert látják, hogy Szereti a gépeket, szétszedi és összerakja azőkat, leköti a figyelmét. Búcsainé kis történettel toldja meg a beszélgetést, amely a gyereknek mese lehetne, pedig egykor valóság volt. „Az én férjem pályaválasztása igy történt: Úgy tízéves lehetett, amikor az utcán, játszás közben megszólította egy más faluból érkezett gazda: No, gyerekek, kinek van kedve elszegődni hozzám pásztorfiúnak? Te eljönnél? Hol laktok?... Aztán a gazdo megbeszélte a szülőkkel. Az anyja sirt, hogy elmegy a fia, de kellett a kereső a héttagú csalódban ... Elek Józsefnének több gondja adódott. Két gyermekük ugyan már kirepült az életbe: az első egészségit. Burtanusz Attila: A szülőkkel egészséges, Jó légkörben dolgozunk együtt. Kölcsönösen szükségünk van egymás segítségére, bizalmára. 4., 5., 6. Mi leszek, ha nagy leszek? Foto: Huszár ' ügyi nővér, a második a kereskedelemben dolgozik vezető beosztásban. Elégedettek, jó helyük van. Most azonban az apa súlyos betegsége következtében az anyára hárul a három kisebb gyermek nevelési gondja. A most pályaválasztás előtt álló Évával külön gondjuk lesz: betegsége miatt állandó orvosi felügyeleti alatt áll, állómunkát nem végezhet. Kitüntetett tanuló. A közgazdasági pályán jól tudna érvényesülni és ehhez vonzalma is van. Az iskola bizonyára mindent megtesz (hiszen volt már rá szép példa), hogy egészségi okokból Évát előnyben részesítsék. A szülök bíznak az iskolában, a pedagógus segítségében, ezért, főleg az utóbbi időben gyakran találkoznak, hiszen még mindig akad megbeszélni való, a pályaválasztás még nem lezárt ügy. Az iskola valóban már az alapoktól kezdi a pályaorientációt, — kapcsolódik a beszélgetésbe B a r t an u s z Attila igazgatóhelyettes, a pályaválasztás irányításával megbízott pedagógus. — Kezdetben még szervesen beleszövődik az egyes tantárgyakba, hatodik osztálytól pedig előtérbe kerül a céltudatos pályaválasztás. Gyakorlati ismereteinket az üzemlátogatásokkal bővítjük. Először is kihasználjuk a helyi lehetőségeket: meglátogatjuk a Povazské Strojárne (Vágbeszlercei Gépgyár) gútai részlegét, az épülő bútorgyárat, a Pletatex helyi üzemét, a komárnói hajógyárat. Ezáltal a tanulóink megismerkedhetnek a választott szakmákkal vagy éppen felkelthetjük érdeklődésüket eddig ismeretlen foglalkozások iránt. Persze nehéz minden létező szakmát észben tartani, még kevésbé lehetséges megismerkedni velük. Ezért gyakran nyúlunk a tájékoztatók, a szakkönyvek után. Minden pedagógus, különösen pedig az osztályfőnökök, Tóth Istvánná és Hencz József sokat törődnek azzal, hogy minden tanuló olyan helyre kerüljön, ahol képességei kibontakozhatnak, érdeklődési köre vonzza hozzá, és a szülők is elégedettek' legyenek. A szülőkkel különben egészséges, jó légkörben dolgozunk együtt, ök sokat segíthetnek a pályaválasztás nehéz kérdésében gyakorlatilag is. A gyárban, üzemben, hivatalban dolgozó édesanya, édesapa néha elvihetné gyermekét saját munkahelyére, megismertethetné őt munkakörnyezetével, saját és munkatársai foglalkozásával. Beszélgethetnének egyéni elképzeléseikről, munkájukról. Felhívhatnák gyermekük figyelmét egy-egy szakma hasznosságára, szépségére. Mi arra törekszünk, hogy a munkára nevelés tantárgyunk valóban a munka megszerelésének eszköze legyen. Nemrégiben a komárnói hajógyárból kértek bennünket, engedélyezzük, hogy ezeket az órákat egy-egy mester vezesse, úgy, ahogy az ipari tanulókkal foglalkoznak. Az ötlet kitűnő, örömmel fogadjuk és biztosra vesszük, hogy ennek is a pályaválasztásban, az életre nevelésben vesszük nagy hasznát. Márpedig az iskola az életre nevel. Ebben a szerepben az iskola persze nem monopólium. Szervesen beletartozik az iskolán kívüli nevelési intézmények egész sora: a pionírszervezet, az iskolai klubok, a napközi otthonok, diákotthonok, nyeivi- és művészeti népiskolák, pionirházak. Ez utóbbi kétségkívül szép eredménnyel büszkélkedhet. A szakkörökben elsősorban a gyermekek szükségletéből indulnak ki, vagyis az autonóm nevelés kerül előtérbe. Ennek ugyancsak nagy jelentősége van a pólyaválasztásban. — A pionírház munkája szorosan összefügg a pályaválasztással, — mondja Mészáros Ferenc, a gútai pionirház igazgatója. — Főleg a technikai szakköreinkben tesznek szert jártasságra a gyerekek. Eleinte csak érdeklődnek egy-egy szakkör munkája iránt, majd kedvtelésüket lelik benne, s nem egy esetben az itt szerzett ismeretek döntően beleszólnak a pályaválasztás kérdésébe. A modellezés során például a tanulók megismerkedhetnek a különféle szakmai fogásokkal, a munka tárgyával, munkaeszközökkel, a szakmunkák elemeivel, rokonfoglalkozásokkal. Egy példa a sok közül: a csónak-készítés kedvelt foglalatosság nálunk, már tradíciója van. Egy csónak készítése közben a gyerekek megismerkednek a műszaki rajz elemzésével, a fa, a fém megmunkálásával, a mázolással, kárpitozással, az asztalosmunkával. A műszaki pályák többnyire a fiúkat vonzzák, habár az utóbbi időben a lányok is érdeklődést tanúsítanak irántuk. Főleg most, hogy Gútán bútorgyár épül. A csiszoló-, esztergályos-, marós-, lakkozó- és lakatosszakmában a nők is helytállnak. A pionírház munkája is úgy lenne a legeredményesebb, ha a szakkörök munkáját szakemberek vezetnék. Lényeges, hogy egyre több élet- és szakmai tapasztalattal rendelkező vezetőt nyerjünk meg körvezetőnek, mert ebben most még szűkölködünk. A mi pionirházunknak eddig is jó hire volt. Most még külön öröm számunkra, hogy az új nevelési évet még megfelelőbb, korszerűbb körülmények között kezdhetjük meg, ami ha nem is máról holnapra, de biztosan meghozza gyümölcsét a nevelésben. Mint ahogy említettük, a pályaválasztás még nem lezárt ügy. A beszélgetést ugyan berekesztettük, hogy most már mi is felfedező útra induljunk... A közeljövőben részt veszünk néhány üzemlátogatáson, bepillantunk egy-egy szakma fortélyaiba, a hivatás szépségeibe. Aki még nem döntött hivatása felől, a következő hetekben tartson velünk, válasszunk együtt hivatástl MEGYERI ANDREA
