Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-02-01 / 5. szám
MASS*« s^ó Fészekrakás — okosan Amikor két fiatal ember nagyon szereti egymást, eljövendő közös életüket rendszerint lángoló szerelmük rózsaszín szemüvegén keresztül nézik. Nemigen kerül szóba köztük az, hogy hogyan jönnek majd ki a bevételükből, lesz-e hol lakniuk, honnan szerzik meg a pénzt közös háztartásuk alapvető szükségleteinek a beszerzéséhez. Ez egy bizonyos mértékig érthető, mert a mai fiatalok nagy többségükben gondtalanul és derűlátón tekintenek jövőjük elé. Ha egyáltalán takarékoskodnak, úgy a fiatal lányok leginkább egy-egy divatcikk megszerzése miatt verik fogukhoz a garast, vagy esetleg egy külföldi nyaralásra teszik félre a pénzt, a fiúk viszont magnetofonra, motorkerékpárra vagy más hobbyjuk költségeinek fedezésére. Megy is minden, mint a karikacsapás, hiszen a szülők mindig hozzájárulnak egyegy százassal valami nagyobb kiadáshoz. A fiatalok túlnyomó többsége tehát minden nagyobb megtakarított pénzösszeg nélkül lép házasságra, sőt az Állami Népesedési Bizottság felmérése szerint a jegyespárok kétharmadának a házasságkötés pillanatában egy fillér megtakarított pénze sincs, és a segítséget a szülőktől várjuk. Általában úgy van, hogy a fiatalok elhatározzák: „ásó-kapa-nagyharang“, aztán következik az esküvő, amelynek költségeit a szülők fedezik, és aztán — következnek a közönséges hétköznapok. A fiatal házasok csakhamar megállapítják, hogy háztartásukat fel kell szerelniük a legalapvetőbb dolgokkal. Elsősorban a lakás és annak berendezése a legköltségesebb ráfordítás. Persze, ma már előnyös kölcsönöket vehetnek fel, de a fiatal házasoknak figyelembe kell venniük szerény jövedelmüket, nem engedhetik meg maguknak, hogy túlságosan eladósodjanak. Ugyanis szerény jövedelmükkel úgy kell gazdálkodniuk, hogy elsősorban fedezni tudják az alapvető létfenntartási költségeket. Ha a fiataloknak nincs hol lakniuk, ha nincs meg a kellő anyagi fedezet ahhoz, hogy megteremtsék saját otthonukat, úgy ezek a negatív tényezők neurotizálhatják őket, összekuszálhatják kölcsönös kapcsolatukat. Ez pedig azt jelenti, hogy a harmonikus és a boldog házasságról táplált elképzeléseik, illúzióik csakhamar szertefoszlanák. Ezért a mindennemű racionális meggondolást nélkülöző, „lesz, ami lesz“ alapon történő házasságkötés a továbbiak során nem szül jó vért, — a kiábrándulás az extrén, végletes esetekben egykettőre válóperrel végződhet. Viszont természetes az is, hogy kizárólag az anyagi jólét szintén nem indokolhat egyetlen házasságkötést sem. Ebben az esetben a partner megválasztását olyan szempontok indokolhatják, hogy van-e autója, megengedhet-e magának külföldi nyaralást, biztosíthat-e aránylag gondatlanul fényűző életmódot. S ezek mellett a szempontok mellett számításba sem jön a biológiai, pszichikai és jellembeli adottsága. Ezek az emberek, akik ilyenfajta számításból kötnek házasságot, azt hangoztatják, hogy a szerelem majd megjön később magától. Ám keserűen csalódnak, amikor rájönnek, hogy az anyagiak miatt „kifelejtették“ az erős érzelmi összetartozás élményét a partnerrel. Ezek a pusztán anyagi meggondolásból kötött házasságok már a múlthoz tartoznak, de a szándék csökevényei ma se mennek ritkaságszámba. Ma is találkozunk nemegyszer olyan irányt vesztett emberekkel, akik mindenáron „pótlást“ keresnek elrontott házasságuk, a nem hozzájuk illő partner helyett. Sok ilyen házasság végződik válással, mert a két ember kapcsolata sohasem telítődött érzelmi tartalommal. Persze, ez a két véglet, a helyes út középütt van. Nyilvánvaló, hogy a fiataloknak még a házasság megkötése előtt föl kell mérniük eljövendő közös életük gazdasági távlatait, figyelembe kell venni a partner családi körülményeit, életmódját, s annak igényességét, meg kell ismerni a háztartás vezetéséről, a pénzzel való gazdálkodásról vallott nézeteit és mindkettőjüknek tudatosítaniuk kell azt is, hogy házasságkötésük után tulajdonképpen önálló gazdasági egységet is alkotnak majd. A jegyespárnak ezeket a tényezőket mind-mind mérlegelnie kell, ha nem akadja azt, hogy néhány hónap múlva bekövetkezzék a kiábrándulás. Okosabb elhalasztani az esküvőt mindaddig, amíg a gazdasági ügyekben nem tisztázódik a helyzet, mintsem mindent a véletlenre bízni. (folytatjuk) További részleteket közlünk azokból a hozzászólásokból, javaslatokból, melyeket olvasóink a mi családunk első kérdéscsoportjára válaszként beküldtek. A szerkesztőségünkbe érkezett sok-sok levél azt tükrözi, hogy íróik szeretettel és felelősségtudattal indították el annak a négytagú családnak az életét, amely majd képzeletünkben a szocializmus emberi és erkölcsi normái szerint alakul, formálódik tovább. „Mátra alján, falu szélén, lakik az én öreg néném ...“ önkéntelenül Hajnal Anna kedves verses meséjének kezdő sorai jutnak az ember eszébe, amikor Lakatos Ernőné, kovácsondi Magyarország) olvasónk levelét olvassa. — A Mátra hegység festői környezetében terül el egy kis falu. Itt él a Bognár család. Szép kertes, családi ház, friss levegő. Itt ébred és indul munkába Apuka, aki néhány kilométerrel távolabb, a városban, mint asztalos dolgozik. Bognár Sándor fiatal kora ellenére jó szakmunkás, munkahelyén többször is elismerésben részesült. Dacos kutya reggelijét fogyasztja, amikor Matyi iskolába indul. Bognárné délelőtt tesz-vesz a kertben — nagyapa is segít neki, aki a szomszédban lakik. Ilonka mint eladó, délutáni műszakban dolgozik. Ilyenkor nagymama is átjön vigyázni a gyerekekre, amíg Sándor megérkezik. Vége-hossza sincs a kérdezősködésnek, amikor Apuka megérkezik. Sok olyan érdekes van a városban, amiről Apukának mesélni kell. Mire a csillagok megtöltik az égboltot, Anyuka is hazaindul a munkából. Szaporán szedi a lépteit, hogy még ébren találja két kis csemetéjét...“ Komáromi Júlia Tekovské Luzany-i (nagysallói) olvasónk így mutatja be a Bognár családot: — Egy reggel szemem megakadt a kis Bognár Matyin, amint piros táskájával a hátán iskolába ballagott A kapuban álló nagymama féltő tekintete követte minden lépését, amint áthaladt az úttesten. Meg is kérdeztem id. Bognárnét, milyen iskolába jár a kis Matyi? A magyar iskola első osztályába, de már van szlovák tankönyve is, tanultak belőle egy verset a télről. Örülök annak, hogy ha szorgalmas lesz, mindkét nyelven fog írni meg olvasni is .. . Kik is ezek a Bognárék? Bognár Sándor autószerelő, a városban dolgozik, felesége Ilonka elárusítónő a helyi fogyasztási szövetkezetben. Velük lakik Sándor özvegy édesanyja is, aki ebben az évben ment nyugdíjba. Azelőtt is sokat segített, de most, hogy otthon van, még többet vállal a háztartási munkából. Sándorék szívesen járnak társaságba, szórakozni. Bátran elmehetnek bárhová, a nagymami szívesen el van az unokáival, ők is vele. Bognárné úgy szereti a menyét, mintha a saját lánya volna, de Ilonka is becsüli az anyósát, megad neki minden tiszteletet. De nemcsak ő, a falu lakói is, mert id. Bognárné, mint régi párttag, a társadalmi munkából is kiveszi a részét. Sándor is édesanyja nyomdokaiban halad. Még a katonaságnál felvették a párttagok sorába. Mindenki igyekvő embernek, jó családapának ismeri. A ház körül is mindig fúrfarag valamit, szépíti az otthonukat, magyaráz a kis Matyinak, aki mindig ott lábatlankodik körülötte. Ildikó, a család legapróbb tagja sem tétlenkedik naphosszat. Igaz, MINDEN HÉTEN EGY TANÁCS A korszerű lakásokban egyre kedveltebbek a műbőrrel bevont ülőbútorok. Szépek, és könnyű a karbantartásuk. A por könnyen letörölhető róluk, és tisztítása sem igényel nagyobb megerőltetést. A műbőr-huzatok tisztítására a Kordován tisztítókrémet ajánljuk. A műbőrt azonban először mossuk le langyos vízzel, amelybe néhány csepp iar vagy Univerzal tisztítószert csepegtettünk, tiszta vízzel öblítsük le és töröljük szárazra. Ezután a műbőrt vékonyan puha ruhával bekrémezzük és kifényesítjük. Az így gondozott műanyag garnitúrák sokáig megőrzik szépségüket. V. M.
