Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-07-19 / 29. szám

NEM NAGY ÜGY?

A Jó munkatársi viszony kialakításának feltételei a fegyelmezettség és az önuralom. Ezektől a tulajdonságoktól függ lényegében az, hogy akár kisebb, akár nagyobb kollektívában milyen légkör uralkodik. Nem egyszerű feladat a jó munkatársi viszonyt kialakítani, s még inkább azt megtartani. Az az ember, aki nem szereti a munkáját, csak a fizetéséért dolgozik, gyakran minden mással foglalkozik, csak a közösség szempontjából hasznos dolgokkal nem nagyon. Az az ember sem lehet jó tagja a közösségnek, aki a munkaidő leteltével beteszi maga után a hivatali ajtót, és nem érdekli semmi, ami a munkatársaival összefüggésben van. Mennyivel örömtelibb olyan helyen dolgozni, ahol a munkatársaknak közös érdekeik vannak, ismerik és kölcsönösen tiszteletben tartják egymás munkáját, örülnek egymás eredményeinek, sikereinek, ahol a munkaidő letelté<ZE

várhatsz egy Ilyen kapcsolattól. Amikor barátnőd tréfásan azt mondta: „szegény felesége kisírhatja majd miattad a szemét", ezt komolyan kellett volna venned, intésnek, figyelmeztetésnek. Mert e megjegyzés mögött az Is rejlik, hogy a felesége mór máskor Is „kisírta a szemét" hasonló okok miatt. Ezt persze a barátnőid is jól tudták, ezért gerinctelenség, irigység, rosszakarat volt bennük, hogy nem védtek meg a közelgő bonyodalom elől. Ez sehogy sem lehet jó munkatársi viszonyI Elítélem azt is, hogy a névnapod megünneplésében a rossz szokást követted te is: konyakospoharak mellett ünnepeltetek. Ezt is meggondolhattad volnál

Jó lenne, ha mukahelyeden a vezetők jobban odafigyelnének a munkatársi kapcsolatok alakulására is, több kényes ügy kifejlődését megakadályozhatnák. A te ügyeddel kapcsolatban pedig az érem mindkét oldalát figyelembe kellene venni, és a jövőt illetően megfontoltan dönteni. Hiszen nem történt végzetesen téves lépés, és még minden rendbe jöhet a munkahelyeden.

Kazán Valéria, Brant (Berencs)

Egy nőnek, aki a munkahelyén egyenértékű munkatársnak érzi magát, valóban tudnia kell, mit engedhet meg magának kollégáival szemben. A kivételes helyzetre nem ok sem születésnap, sem más alkalom. Kár tehát a bővel is jó viszonyban vannak egymással az emberek. Közösségi emberek vagyunk, szükségünk van egymás segítségére, társaságára, tanácsokra, elismerésekre. Tehát a jó munkatársi viszonynak íratlan törvényei vannak, ez nem azonos a paragrafusok áltol megszabott jogokkal és kötelességekkel. Ez a gyakorlati életben azt jelenti, hogy munkánkban, mindennapi életünkben ne csak az értelmünkkel, az eszünkkel legyünk ott, hanem érzelmeinkkel Is, egyszerűen mondva: a szívünkkel. Hajtman Béláné, Stúrovo-Nána (Párkánynána)

É

rdeklődéssel olvasom az olvasók véleményeit, tanácsait Csilla kényes ügyével kapcsolatban. Én nem tanácsot, csak véleményt szeretnék mondani Csillának címezve: Kellemetlen helyzetbe kerültél, de ennek te magad voltál az előidézője. Nem lett volna szabad' Imre udvarlását elfogadni, és főlég alkalmat adni arra, hogy ez a szerelem kifejlődjék. Reálisan kellett volna a dolgok mélyére nézni: mit

rátnőit hibáztatnia. Azt írjo: Anna akárhányszor ráteszi kezét férfi kollégája vállára, Ica szabadságról hazajövet puszit is ad férfi munkatársainak. Természetesen bent a hivatalban, mindenki előtt, mert ez a kollégának szól és nem a férfinak ... Hagyta, hogy kalandba sodródjon, sőt ez eleinte tetszett is neki.

Kérdőjellel van írva: Nem nagy ügy? Úgy néz ki, a maga számára elég naggyá nőtt. Cserélje fel a szerepeket, s gondolja végig, vajon maga miképpen cselekedett volna Imre felesége helyében? Ha ezen előbb törte volna a fejét, most nem kérdezné, hogy nagy ügy-e vagy sem? „Mi lesz holnap?" — kérdezi, de sajnos, kicsit későn. Előbb kellett volna, nem most, amikor már fizetnie kell a könnyelműségért. Ha úgy dönt, hogy munkahelyet változtat, gondolom ez az eset jó lecke volt számára, s többé nem sodródik hasonló kényes és könnyelmű kalandokba. Danczl Johanna

Foto: VÁMOS GABOR

C

Oj

— Nem mentem férjhez, de soha, egy percig nem nélkülöztem az otthon melegét. Négyen vagyunk testvérek. Egy népes családban mindig van miért és kiért izgulni, aggódni,

Minket úgy neveltek a szüléink, hogy gyerekkorunk óta jót, rosszat megosztunk egymással. Mert a rosszat is könnyebb elviselni, ha érzi az ember, hogy nincs egyedül, de a boldogság is teljesebb, ha van kivel megosztani. Én egész életemben a szüleimnek és testvéreimnek éltem, és amit értük tettem, azt többszörösen visszakaptam a kölcsönös megbecsülésben, az egymáshoz való ragaszkodásunkban. Úgy éreztem, én többel tartozom szüleimnek, mint a testvéreim. Mert őket felnevelték, megházasitották és férjhez adták, de én mindvégig velük maradtam, ök ápoltak és gondoskodtak rólam, ők adtak biztatást és értelmet az életemnek. Alig voltam tizenöt éves, amikor súlyosan megbetegedtem. Talán azért javult válságos állapotom, mert nagyon visszavágytam a szülői házba ... Ma is ezzel az érzéssel élek és minden napért hálát adok a sorsnak, hogy még együtt lehetek az édesanyámmal, aki aránylag jó egészségben élte meg a nyolcvanegy esztendőt.

Bús Júlia szavait az őszinte ragaszkodás, a szülőt megillető mélységes tisztelet, megbecsülés és szeretet érzése fűtötte, amikor a kis családi házban Diakovcén (Deákiban) mindezt elmondotta nekem.

A kényelmes fotelban ülő édesanya

kezében megremegett a tű, nem szólt, mert nem tudta visszatartani a könnyeit. De a lánya, mit sem látott mindebből. Lehajtott fejjel üli a varrógép mellett, érzékeny ujjaival ügyesen tapogatta végig a megtűzdeli ruhaanyagot. Aki nézi, és nem tudja el sem hinné, hogy Júlia néni már nem ismeri fel a ruhaanyag színét, s hogy annak kiszabására sem képes már egyedül. Édesanyja ül mellette, amikor a szabásmintát az anyagra tűzdeli, ő követi tekintetével, hogy a megromlott látást megfelelően pótolja-e a több évtizedes gyakorlat, ha ollót vesz a kezébe. Az egyik szemére már semmit nem lát, a másikra alig valamit. Látóidegbénulásra kezelik. Nemrégen még a legjobb varrónő hírében állt a faluban, de ebben az esztendőben már nem kért iparengedélyt. Köztudomású, hogy közel ötszáz helybeli leánynak varrta meg a menyasszonyi ruhát. Most egy kismama-ruha került a gépre, mert Bús nagymama most várja a kilencedik dédunokáját. Az csak természetes, hogy a család női tagjainak Júlia néni varr ja meg az alkalmi ruhákat, nadrágkosztümöket. A fiatalok cserébe megfőzik az ebédet, kitakarítanak, kimosnak.

Bús nagymama két unokája a faluba ment férjhez, már gyerekük is van, de nem múlik el egy nap, hogy a fiatalok be ne ugorjának körülnézni miben segíthetnének, Mert a segítség nagyon is elkel itt, ebben a kis lakásban. A nagymama egyre gyöngébb, a nap nagyobb részét már a karosszékben ülve tölti el, újságot olvas a lányának, mert mindkettőjüket érdekli, hogy mi történik a világban. Legalább nyolc újságot, heti képeslapot vásárolnak, a hazaiak mellett nem hiányzik a Delta, az Élet és Tudomány sem.

Bús Júliát sok megpróbáltatás érte és mindezek ellenére is, hihetetlen életkedvvel mozog, tesz-vesz,

— Az élet értelme a munka — mondotta —, és aki dolgozik, sohasem érzi feleslegesnek magát. Méí akkor sem, ha egyedül már nem mozdulhat ki az emberek közé. So(jD ZEMÜNK Г3) FÉNYE

Egy fiatal mama elkeseredve panaszolta: olyan önző a kisfiam, játékait a világért sem adja oda senkinek, de a másik gyerekét elveszi.

A másfél, két-, két és fél éves gyerek hajlamos arra, hogy elvegye a másik játékát. Kevés kisgyerek adja oda puszta jószívűségből, amije van. Vagy makacsul ragaszkodik hozzá, vagy odaadja ugyan, de csak a megfélemlítés hatására. Az édesanyák, ezt tapasztalva, sokszor megrémülnek a gyermek „önzésétől".

Ha a két év körüli gyermek elveszi a többiek játékát, ez még korántsem jelenti azt, hogy erőszakos felnőtt lesz. Még túl kicsi ahhoz, hogy tekintettel legyen másokra. Előbb-utóbb úgyis összeütközésbe kerül a nagyobb gyerekekkel is, akik megvédik a jogaikat. De ha egy gyengébb gyerekkel szemben erőszakoskodik és félelemben tartja,

észrevétlenül vigyük el a közeléből éj próbáljuk az érdeklődését valami mással lekötni. Jobb, ha nem szégyenítjük meg, ez dacosságot válthat ki benne és csak még erőszakosabbá teszi.

Ha hároméves korban vagy később, a gyerek továbbra is erőszakos, és nem tud a közösségbe beilleszkedni, akkor már fel kell figyelnünk erre a jelenségre. Hasznos, ha kikérjük egy gyermekpszichológus tanácsát.

Kétéves korában még nem érti meg miről van szó. A jószívűséget később tanulja meg fokozatosan, amint értelmi képessége fejlődik és megszokja más gyermekek társaságát. Ha kényszerítjük, hogy odaadja a kedvenc autóját egy másik gyereknek, amikor 6 is azzal szeretne játszani, akkor azt az érzést keltjük benne, hogy az egész világ — nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is — összefognak ellene. Ettől csak irigyebb lesz, nem pedig jószívűbbl Ha a gyermek eléri a három év körüli kort, amikor közös játékra képes, akkor nevelő célzattal segíthetünk például ezzel: „Először Pisti húzza a kocsit és Kati ül bele, azután Kati húzza Pistit". így szórakozás lesz, nem pedig kellemetlen kötelesség. - zs