Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-07-12 / 28. szám
ban a bűzös patak pallóián, a patakban piócák kígyóztak, vagy azt is elképzelte, hogy a falun túlra húzódtak, tüzet raktak a Sarok nevű dűlőn és késő éjszakába nyúlva dalolgattak. Akkor még a padláson aludt, nyaláb tavalyelőtti szalmán, egyik oldaláról a másikra forgolódott, és az elkorhadt deszkák közötti résen az erdőt kémlelte, amely Így este hatalmas feketeséggé változott. Csaknem ugyanabban az időben a lentről közeledő lényre felugrott a kutya, néha fojtott hangokat, szóvagy mondatfoszlányokat lehetett hallani, bizonyára ketten vagy hárman mentek a lénynél, ám mielőtt a ház közelébe kerültek volna, letértek a rétek irányába, úgyhogy a fény mindegyre eltűnt az erdőben. Máskor meg úgy érezte, hogy valaki egészen a palánkhoz jött, ott járt felle, sőt úgy tűnt fel neki, hogy a kutyát is szólongatja Luko, hallgass! Luko, nem hallgatsz el? Felült, hegyezte a fülét, hogy ki lehet az? Néha lement az udvarra is, és egész testében remegve álldogált a konyhaajtóban, azt fontolgatva, hogy ne ébressze-e lel az apját. Dobogó szívvel járta körül a házat a vinnyogó kutyával kisérve. Luko, hallgass! Luko, légy már csendben! Luko! Hallod? nyugtatgatta a kutyát és utána újra felmászott a padlásra. Reggel a tető repedésein beszüremlő napsugár ébresztette tel. Lépegetett le a létrán, Lenhardt az udvar közepén állt, a haja tele volt tollal, a kezében kalapácsot markolt. — Az éjjel járt itt valaki — jegyezte meg sárguló fogai között szűrve a szót. — Miért? Eltűnt a kutyánk. Mii? Valaki ellopta a kutyánkat. Lábát a létra utolsó fokán felejtette. Lenhardtban, aki mindeddig nyugodtnak tűnt, felforrt a méreg. Becsapta maga után a kiskaput és a lóhereföldön át futásnak eredt. — Alexin, kelj fel! Hallod, te utálat? Hol mászkáltál az éjszaka, ha még mindig nem aludtad ki magad? Éjszaka mások udvarán koslatsz, nappal meg henyélsz?! Hallod? Kelj fel, te gazember! — Te megbolondultál — hallatszott a házból Nespal hangja. — Ha nem nyitod ki, szétverem a ka put. Te utálatos! Te alávaló, csaló, gazemberi Mit tettél a kutyámmal? Mit beszélsz? Mit tettél a kutyámmal? — Mit beszélsz? Téged, azt hiszem, tényleg fejbe vágott valakit — Kinyitotta a kaput, döbbenten nézett. Hol van a kutyám? — Hát Lenhardt, én csodálkozom rajtad (A befejező rész a következő számunkban) mint a halál csontkeze szorította a torkát. — Háború! — Háború? Tudom, Lengyelországot elfoglalták a németek, mint már annyiszor. Európa történelmének egyik legsújtottab földje ez. — Nem, a másik, a mindenkié, a világháború. A rádió mondta be tizenegykor: ma, tizenhárom órától Franciaország és Anglia hadiállapotban levőnek tekinti magát Németországgal. — Hadiállapotban levőnek tekinti magát? ' — Ez a szokásos kifejezés, ez a hadüzenet — Háború! Mást nem tudtunk mondani egymásnak; ott álltunk, földbe gyökerezett lábbal a földön, amely vibrált körülöttünk, előttünk a hatalmas kérdőjel, a halál, a pusztulás kövér fellege. A két kislány, szőke az egyik, a másik barna, egymás kezét fogva, fényes szemmel bámult az arcunkba, mintha kérdezni akarnák, mintha mozdulatlanságunkon és hallgatásunkon elcsodálkozva ők is megérezték volna ezt a fuvallatot. (folytatjuk) KULTURÁLIS р||||1’,|||,||рр|я ц 1а] о —I о a ОС О U. > ш Ez év júliusának indusán éppen 70 éve, hogy aránylag igen fiatalon, 44 éves korában meghalt A. P. Csehov, a XIX. század klasszikus orosz irodalmának utolsó nagy egyénisége. A taganrogi születésű Csehov eredetileg orvos volt, akit egyre mélyebben foglalkoztattak az orosz valóság, a társadalmi visszásságok. Az írói hivatást választva ezek hű ábrázolását tűzte ki célul. Mint Gorkij mondta róla: ......meg tudta találni a banalitás penészét ott is, ahol első pillantásra minden rendben volt." Csehov elbeszélései szomorú kicsengésűek és ez a lehangoltság uralkodik még az ún „humoreszkjeiben" is. Mély értelmű írásaiban, novelláiban és drámáiban (amelyek valójában mintha dramatizált elbeszélések lennének) a jól ismert középosztály kicsinyességét, szolgolelkűségét és tragikumba fulladó tespedtségét ábrázolja. Olvasóit állásfoglalásra készteti, ezért irodalmi munkásságát már a korszerűbb orosz- és világirodalom előhírnökének tekinthetjük. Prózai írásai közül a legismertebbek A hivatalnok halála, az Ellenségek, A kutyás hölgy, a Gödörben, a Menyasszony; drámái közül a Sirály, a Ványa bácsi, a Három nővér, a Cseresznyéskert stb., amelyeket időtálló gondolati magvuk és lélektani mélységük miatt a Szovjetunióban és szerte a világon, így hazánkban is szüntelenül a legnagyobb elismeréssel olvasnak, illetőleg játszanak. —Igo— A NÖ KÖNYVESPOLCÁRA Kodolányi János: Julianus barát A Madách Könyvkiadó gondozásában, az MKBK tagilletményeként jelent meg Kodolányi János már-már zseniálisnak mondható történelmi regénye Julianus barátról, a magyar történelem s egyben a középkori kereszténység nagy alakjáról. Mint ismeretes, Julianus még a tatárjárás előtt IV. Béla király uralkodásának kezdetén indult el hosszú útjára, hogy megtérítse s az új hazába vezesse az Ázsiában maradt magyar törzseket. A monumentális mű szuggesztív erővel idézi elénk a középkori Magyarországot, a kereszténység elragadóan naiv, gyermeteg báját, de ugyanakkor visszásságait is, és nem utolsó történelmi szerepét. A regény hőse mind szellemiségben, mind jellemvonásaiban magasan a kor átlagembere fölé emelkedik. Végső fokon abban a korban csak emberfölötti hittel, szívóssággal, akaraterővel, s a küldetés fontosságának tudatában lehetett képes arra, hogy Magyarországból végigmenjen az Ázsia szívébe vezető nagy-nagy úton, s hogy meg is találja Magna Hungáriát. Kodolányi János a regény második részét közvetlenül a második világháború kitörése előtt fejezte be Helsinkiben. A regénynek ez a része így mélyebb értelmet kap, még inkább tükrözi írójának politikai és történelmi érzékét. Kodolányi így ír regénye befejezéséről: „Csak az orosz szövetség menthetne meg ... Akinek értelme van: megérti, hogyan, miért és hová vándoroltam én Julianus társaságában, miből, miért kívántam menekülni, és hová mutattam reszkető ujjál azoknak, akik majd Julianus barát történetét, hitének, vágyainak hajtórugóit, küzdelmeinek tartalmát és értelmét keresik." —gé— LEV TOLSZTOJ A tarka tyúkocska Apókának, anyókának volt egy tarka tyúkocskája. To jött a tyúk egy tojáskát: kopogóst, szépet, simát, tarkát elrejtette a tojást nyárfa kerek odvába, el a láda sarkába. Egérke fut arra, hozzáér a farka oda a tojáskai Fájlalta az anyóka, az apóka siratta, kapufélfa kacagta, szállni kezdtek a tyúkok, nyikorogni a kapuk, KEDVES GYEREKEK! a szémóldomb füstölögni, a kerítés dülöngélni, megmozdult a gerenda. A tyúkocska azt mondja: — Apó, anyó, ne sírjatok, tyúkók, a földre szálljatok, te kapu, ne nyikorogj, szemétdomb ne füstölögj, egyenesen állj, palánk, gerenda, ne szakadj ránk tojok új tojást: kopogóst, szépet, simát, tarkátI Nem akármilyent, de aranytojástI Vége a tanévnek, már javában pihentek, nyaraltok valahol. Egyre kevesebbet gondoltok az iskolára, a tankönyvekre, a házi feladatokra, a reggeli felkelésre, a napközi otthonra ... S ha mégis, inkább a vidám, felejthetetlen élmények jutnak eszetekbe, amelyeken még utólag is derülni lehet. ajd fogunk otthon egy kukacot és nagyítóval nézegethetted. ŐRIÁS K\GY0' L KORONA 8FJARAT Ezt tettük mi is. Összegyűjtöttünk néhány kis történetet, amelyet év közben hallottunk — rólatok — s most, év végén csokorba fogva közzétesszük, hogy felidézzük a tovatűnt derűs perceket. Be/epli iért szereti a kutya a csontot? i — Mert azt kapja leggyakrabban. A) л M agyapa ébredj, ell\ T feleíte«ed bevenni az altatót! ehol semmi sár és.,. De van, csak keresni kell! iért piros a füst? — Mert paradicsomlevest főznek. REJTVÉNYÜNK helyett kéréssel fordulunk hozzátok: Rajzoljátok le legérdekesebb szünidei élményeteket, azt a vidám kalandot, amelyre még sokáig emlékezni fogtok. Leveleiteket, rajzaitokat a következő címre várjuk: Nő szerkesatősége, 801 00 Bratislava, Prazská 5. Gyermekeknek.
