Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-07-05 / 27. szám

ragozásból annak a vámvizsgálat­nak, amit az elektroszkóp kísérlete jelent, Pierfe helyesli a tervet és vele együtt keresi az eres, kemény, vagy laza, idomtalan darabokat. Marie gondolata egyszérű — egyszerű, mint lóngész meglátása! A munka küszöbénél, ahol most áll, kutatók százai hónapokra, ta­lán évekre megtorpannak. Ha vé­gigmenve az ismert vegyi testeken, felfedezik a tórium sugárzását — amint őzt Marie tette —, minden bizonnyal tanácstalanul állottak volna a titokzatos radioaktivitás előtt. Marie is felveti a kérdést és meglepődik. Előre tudja, vagy inkább azt hi­szi, hogy tudja, milyen eredménye lesz az ásványok vizsgálatának. Az urániumot vagy tóriumot nem tar­talmazó minták teljesen inaktív jelleget mutatnak majd. A többiek, amelyek urániumot vagy tóriumot rejtenek magukban, radioaktívak lesznek. A tények beigazolják sejtéseit. Marie félreteszi az inaktív ásvá­nyokat, a többiekkel kezd foglal­kozni, s megméri radioaktivitásu­kat. Itt drámai meglepetés követ­kezik: ez a radioaktivitás jelenté­kenyen erősebb, mint a vizsgált anyagok uránium- vagy tóriumtar­talmánál fogva azt szabályosan várni lehetett volna! „Valószínűleg hiba van a kísér­letben", gondolja a fiatalasszony, mert a váratlan jelenség láttán a tudós első mozdulata a kételke­dés. Nyugodtan megismétli a méré­seket mindig ugyanazokon az ás­ványokon. Tízszer, húszszor. Végül is kénytelen meghajolni az eviden­cia előtt: az ásványokban találha­tó uránium- és tóriummenyiség távolról sem magyarázza meg az általa tapasztalt rendkívüli sugár­zást. Honnan ered ez a rendkívüli, az átlagot erősen meghaladó radio­aktivitás? Csak egy megoldás le­hetséges: az ásványok, kis mennyi­ségben, az urániumnál és a tó­riumnál sokkal erősebb radioaktív elemeket tartalmaznak! De milyen elemet? Hiszen előző kísérleteiben Marie az összes is­mert vegyi elemet megvizsgálta. A kérdésre Marie a szellemóriá­sok biztos logikájával és merészsé­gével válaszol. Merész hipotézist állít fel: az ásványok radioaktív anyagot tartalmaznak, amely egy­úttal egy, a mai napig ismeretlen kémiai elem — egy új test! Egy új test! Lenyűgöző és gaz­dag hipotézis — de csak hipoté­zis. Ez ideig az erősen radioaktív lényeg csak Marie és Pierre kép­zeletében létezik. De ott erősen meggyökerezett! Annyira, hogy a zárkózott fiatalasszony egy napon felkeresi Broniát és visszafojtott izgalommal szavaiban így szól hozzá: — Tudod, Bronia, a sugárzás, amelyet nem tudtam magamnak megmagyarázni, egy ismeretlen vegyi elemtől ered ... Az elem itt van, most csak meg kell találni! Csodálatos pillanat egy csodála­tos életben. A laikusok színpadi be­állításban képzelik el a kutatót és a felfedezését, de ez az elképzelés teljesen hamis. „A felfedezés pil­lanata" sok esetben nem is léte­zik: a tudós munkája túlságosan törékeny ahhoz, hogy fáradságos küzdelme folyamán a siker tudata hirtelen törjön fel, mint a villám és fényével elvakítsa. Marie, mi­közben készülékei előtt dolgozott, talán nem érezte a diadal hirtelen mámorát. A mámor több napra terjedő, s nagyszerű eredménnyel kecsegtető lázas munka felett le­begett. De a* a pillanat izgató le­hetett, amikor Marie, miután szi­gorú okoskodással beigazolta, hogy egy ismeretlen anyag nyo­mán van, nővérének, szövetségesé­nek bevallja a titkot! KULTURÁLIS ranmmmmiKiini ÉVFORDULÓ GEORGE SAND francia írónő, valódi nevén Aurore Dupin, 170 évvel ezelőtt, 1804 júliusában született. Tizen­nyolc éves korában íérjhezment Dudevant báró­hoz és két gyermeket szült. Egy napon azonban bevallotta a férjének, hogy szerelmes lett egy ismert regényíróba, akinek hatására maga is írni szándékozik és tollát a női egyenjogúság szol­gálatába állítja. Ezért is vette fel a George Sand férfi-írói álnevet, sőt férfiruhában is járt. Regényeiben a felszabadított szenvedély jogait hirdette. Egyébként nem volt a Tart pour Tart (a művészet a művészetért) elvének híve, sőt, azt ostobának tartotta. „Művészet a szépért, a jóért, az igazért: ez kell nekem!" — mondta. Ezt az igazságot mindenesetre a maga módján értel­mezte, hiszen regényeit többnyire új szerelmeinek hatása alatt irta. így lett például szocialista is, amikor beleszeretett Saint-Simon szocialista filo­zófus egyik tanítványába. Tény, hogy a kommün idején is fellángolt a szabadság és egyenlőség eszméiért és elhatározta, hogy irodalmi munkás­ságát ezentúl a NÉP-nek szenteli. 1831-ben jelent meg Indiana című regénye. Egy ideig gyengéd szálak fűzték Alfred de Mus­set íróhoz, de mikor az Író Fehér rigó c. novellá­jában kigúnyolja a „nőírókat“ és ebben nyilván­valóan George Sand-ra célzott, az írónő erre 1839-ben Elle et lui (ö és ő — vagyis a nő és a férfi) című könyvével válaszolt. 1843-ban jelent meg Consuelo c. regénye, amely Chopin-hez, a Párizsban élő nagy lengyel zeneköltőhöz fűződő viharos szerelmének története. 1848-tól az írónő Falusi regények című müvén dolgozott. George Sand a maga korában a nők szellemi értékeire felfigyeltető irodalmi egyéniség volt. ÍVJ agy László nevű kedves olvasónk Velky ’ Krtís-ről (Nagykürtösről) levelében arra hívta fel figyelmünket, hogy lapunk, ez év május 31-i számában, a „Partizánok anyja" című cikk­ben említett Sklabina (Szklabonya) község nem azonos nagy írónk, Mikszáth Kálmán szülőfalu­jával. Olvasónknak igaza van, Szlovákiában va­lóban két Szklabonya nevű falu található, az egyik a martini, a másik pedig a nagykürtösi járásban. Mikszáth Kálmán — akinek szülőháza felvételünkön látható — a nagykürtösi járásban levő Szklabonyán született. A NÖ KÖNYVESPOLCÁRA Első regényének, az Isten veled, Colombus­­nak megjelenése óta PHILIP ROTH-ot a mai amerikai irodalom vezéralakjai között tartjuk számon. PEDIG MILYEN JÓ KISLÁNY VOLT cimű regénye Lucy Nelson életútját rajzolja meg, az igazság kutatásának csak a valóban nagy Írókra jellemző szenvedélyességével. Szenvedé­lyesség jellemzi főhősét is, aki a jó és a rossz állandó szembesítésének gyötrő, már-már elvakult vágyától sarkallva kísérli meg helyreütni a világ képzelt rendjét, megjavítani vagy egyszerűen félresöpörni a rosszat, és — kerüljön bármibe — megvalósítani az elképzelése szerinti jót. Környe­zete egy ideig csak tűri Lucy Nelson túlfűtött, világjavító akarásait, de végül saját fegyverét fordítja a magányos lázadó ellen. Philip Roth mély részvéttel, egyszersmind kö­nyörtelen tárgyilagossággal ábrázolja a „jó kis­lánynak" induló Lucy meghasonlását a világgal, családjával, önmagával. A könyv a bratislavai Madách és a budapesti Európa Könyvkiadó közös gondozásában jelent meg. HOGYAN KERESETT TÁRSÁT A KUTYA (Mongol népmese) Azt mesélik, hogy a kutya va­lamikor réges-régen magánoson élt az erdőben. Egy napon meg­unta az egyedüllétet — elindult, hogy társat keressen magának, akivel együtt lakhatna. De olyan társat akart, aki midenkinél erő­sebb a világon, és nem lél senki­től. Azt hitte a kutya, hogy a farkas a legerősebb. Felkereste hát, és azt mondta neki: — Hallod-e, farkas! Éljünk eztán együtt I — Jól van, én nem bánom — felelte a farkas. Attól fogva együtt éltek. A kutya egyszer csörtetést hal­lott az erdőben, és ugatni kez­dett. Ne ugass, kutya — csön­­desitette a farkas —, mert ide­jön a medve, és mindkettőnket széttép. Ahá — gondolta a kutya —, úgy látszik, a medve a legerő­sebb a világon, mert a farkas is fél tőle! Otthagyta hát a farkast, és el­indult az erdőbe, hogy megke­resse a medvét. Meg is találta, és azt mondta neki: — Hallod-e, medve! Éljünk eztán együtt! Jól van, éljünk — állott rá a medve. A kutya egy éjszaka megint neszt hallott az erdőben. Hangos ugatásba kezdett. Megijedt a medve, és rámordult: — Hallgass, te kutya, mert meghallja az oroszlán, idejön, és felfal téged is, engem isi Hát nem a medve a legerő­sebb, ha fél az oroszlántólI — gondolta a kutya. — Úgy látszik, az oroszlán a legerősebb a vilá­gon! Futott az oroszlánhoz, így szólt hozzá: Ián! Éljünk eztán együtt, orosz-Nem bánom, legyen úgy felelte az oroszlán. Attól fogva együtt éltek. Nem sok idő telt el, a kutya egy éjszaka megint REJTVÉNYÜNK: Kedves Gyerekek! A vízszintes sorok helyes megfejtése eredményeképpen a függőleges „a" sorban egy kedvelt sportág nevét kapjátok. Megfejtései­teket a következő cimre várjuk: Nő szerkesztősége, 801 00 Bratislava, Praiská S. Gyermekeknek. Vízszintes: 1. Szárnyas állat 2. Tartó, áru szállítására 3. Gabonafajta 4. Romániai város 5. Női név 6. Magyarországi város 7. Szavazatgyűjtő láda (ék. f.) 8. Vén 9. Földet túrna 10. Betűvetés Beküldte: Lőrincz László, Branc 10 (Berencs). ugatni kezdett. Az oroszlán csen­desíteni kezdte: — Ne ugass, kutya: idejön az ember, ránk fogja a rettenetes vasat, és megöl mindkettőnkén Ügy látszik, nem is az oroszlán a legerősebb — gondolta a ku­tya. — Hanem az ember. Azzal elfutott, hogy megkeres­se az embert. Amikor rátalált, azt mondta neki: — Hallod-e, emberi Éljünk eztán együttl Ráállott az ember, és kunyhó­jába vezette a kutyát. A kutya egy éjjel zajt hallott, és ugatni kezdett. Az ember felébredt. Nemhogy csöndesitette volna a kutyát, de rákiáltott: — Hangosabban ugass, ku­tyám! Hangosabban! A kutya akkor látta, hogy az ember nem fél semmitől, és ő a legerősebb a világon. Azóta az emberrel él, és hűségesen szol­gálja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom