Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-06-28 / 26. szám
cv. СО СД ш Lassan járj, tovább érszl Többször ii elolvastam Csilla panaszos levelét, s most szeretnék véleményemmel a védelmére kelni. Kedves Csilla, érzékeny lelkű ember vajy, s nem mindegy, hogy munkatársaid hogyan vélekednek rólad. Ez rendjén is van. Csakhogy a sok jó ember között olyanok is akadnak, akik akár egyetlen rossz lépésed miatt is elitéinek, befeketítenek. Ahelyett, hogy segítenének, nagy ügyet csinálnak az esetből... Ne feledd, hogy a te ügyed, nem egyedülálló eset. S nem is újkeletű. Mert így volt ez az én fiatalságom idején is, annak pedig már harminc éve ... Emlékszem, amikor fiatalon munkába léptem, egyszerű, meghúzódó természetű lány voltam. Hamupipőke — ahogy akkor az ilyeneket nevezték. En nem tehettem meg, hogy beüljek egy cukrászdába vagy büfébe kávéra, konyakra (már csak anyagilag sémi). Pedig már akkor is divatban volt ez a munkahelyi szokás. Lassan kollégáim megszokták félszeg természetem, a férfi kollégák pedig nem sokat foglalkoztak velem. Es mégis eljött az igazi I Igaz, volt osztálytársnőim közül sokan nagyobb karriert futottak be, mint én, de hát én az életet nem futóversenynek veszem. Az én természetemnek a „lassan járj, tovább érszl" közmondás felel meg. Nem állítom, hogy határtalanul boldog voltam, de a kis örömöknek is örülni kelll Imre viselkedését egyetlen mondatában ítélem el: Egy lánynak tudnia kell, hogy meddig mehet és isjr. lehet az első lépés a nagy ügy felé Édesanyád helyett szólok hozzád, hiszen leveledből ítélve fiatal vagy, s nem kérted ki az ő véleményét. Sajnos, manapság az édesanya az utolsó, akinek véleményét kikéri a lánya ... Pedig ő is azt mondta volna, amit én; ha bizalmas lettél volna hozzá. Az anya megbízik a gyermekében, aki viszont ezt a bizalmat csúnyán kihasználja, és csak akkor értékeli igazán, amikor már baj van. Nem nagy ügy? — kérdezed. Ki hogy vesziI De egy bizonyos: lehet az első lépés egy nagy ügy felé! Most már tőled függ, mit jegyezel meg a hozzád intézett levelek tartalmából, hogy fogadod meg a tanácsokat. Kár, hogy az ilyen rossz útra tért munkatársi kapcsolatok elrontják a barátságot, a jó viszonyt egy-egy kollektívában! Nagyon okosan tennék a munkahelyeden, ha ezt a „lovagot" rendre utasítanák, és megtanítanák hogyan kell viselkedni tapasztalatlan, fiatal lányok körében. Annyi bizonyos, hogy meg kell ismerni a munkatársainkat, tudnunk kell, kikkel szemben lehetünk bizalmasak, s kik előtt tárhatjuk fel legbensőbb gondolatainkat. Ugye, most már nem is olyan a férj-ideálod, mint a megfutamodott Imre volt? ... Szerintem változtass munkahelyet, okulj a történtekből, és kerüld az olyan társaságot, ahol szeszes italt fogyasztanak. Széppé teheted a fiatalságodat, a szabad idődet, csak találd meg az utat a többi fiatalhoz, az ifjúsági szervezethez, ahol hasznos dolgokkal foglalhatod el magad. És ott keress magadnak barátot, szerelmet. Koreny Margit, Slavosovce Foto: SUSIL WEERARATHNA mit engedhet meg magának! — Hát miért csak egy lánynak kell azt tudnia? Valóban sok fiatal lány van, aki ebből nem csinálna nagy ügyet. Aki gondolkodás nélkül ráteszi kezét férfi kollégája vállára, puszit ad neki, ha visszatér a szabadságról... De éppen ilyen emberek miatt kell a munkatársi viszonyt naponta mérlegre tennünk: vajon egyenesen állnak-e a serpenyők? Es szerintem vitathatatlan, hogy el kell érnünk: a kávézás helyett ne legyen konyakozás, barátság helyett ne legyen szerelem. S hogy változtass-e munkahelyet? Ez egyedül tőled függ! De ott is lesznek majd férfiak, és ott is be kell tartanod a szabályt: ne mások boldogtalansága árán akarj boldog lenni I őzv. Kovács Gyuládé, Kosice Az irigység rossz tanácsadói írod, hogy két munkatársnőd ellened fordult, amikor segítségre lett volna szükséged. Szerintem irigyelték, hogy a férfi munkatársaid kedvesek voltak hozzád, és az irigység rossz tanácsokat súgott nekik. Helytelennek tartom, hogy mindenért csak téged hibáztatnak. A munkahelyedről ezért nem dobhatnak ki. Ha ott akarod hagyni a munkahelyedet emiatt, az csak tőled függ, mint ahogy az is, hogy ezentúl hogyan viszonyulsz majd munkatársaidhoz. Akár itt maradsz, akár elmész, gondold meg ezután hogyan fogsz viselkedni a munkahelyeden. A magad és a munkatársaid érdekében! Sóki Gyuláné, Stúrovo-Nána (Párkánynána) „Lakodalom van a mi utcánkban...' .. . igazi falusi lakodalom. Olyan, mint harmincegy évvel ezelőtt a szülőké volt. összejöttek a testvérek, nagybácsik és nagynénik, sógorok és komák, közeli és távoli rokonok, alsó és felső szomszédok. Több mint hatvan ember a vőlegény részéről, s ugyanennyi a menyasszonyéról. Az évtizedeken át fennmaradt lakodalmi szokásokat is hűen betartották A vendégeket a lakodalom előtt kél héttel személyesen hívták meg. A levesbe való csigatészta készítésére egy héttel előbb került sor. Ez olyan „előlakodalom" — minden családból eljön a gazdasszony egy szakajtó liszttel és négy tojással. Ebből készítik aztán a csigatésztát, mely az igazi lakodalom elmaradhatatlan kelléke. A lakodalom előtti napon Kovácséknál nagy volt a sürgés-forgás. Szeletelték a húst, töltötték a káposztát, sütötték a jobbnál-jobb süteményeket. S amikor a lakodalom reggelén a szakácsnők bevezettek az éléskamrába — szinte egy cukrászműhelyben találtam magam. Mert ennyi ínycsiklandozó finomság, torta-remekmű még egy nagy forgalmú cukrószműhelynek is dicséretére válna. Csak bámultam a szebbnél szebb tortákat, süteményeket, s nem akartam elhinni, hogy ezt mind ezek a falusi asszonyok készítették. Kételkedésem csak akkor szűnt meg, amikor elmagyarázták, hogy amit itt látok az a téli cukrásztanfolyam eredménye. Ott tanulták meg, hogyan kell elővarázsolni ezeket a csodás készítményeket... Egy másik helyiségben a vőlegény az ajándékokat hozó vendégeket fogadja. Mert itt az a szokás, hogy reggel minden meghívott csalódtól valaki elhozza a fiatal házaspárnak szánt ajándékot; egy tyúkot, egy demizson bort, tortát, süteményt és valamilyen maradandó ajándékot, összegyűlt itt már sok minden, edények, tányérok, evőeszközök, poharak, vázák és dísztárgyak, s a legkülönbözőbb villamos háztartási gépek. Nem kezdik hát üres kézzel közös életüket ... Dél felé útnak indult a két vőfély, hogy verses köszöntővel még egyszer meghívja a vendégsereget, s tizenkét órakor megkezdődött az igazi lakodalom ... Külsőségekben a régi szokások szerint, de lényegében véve egészen más lakodalom volt ez, mint harmincegy évvel ezelőtt a szülőké. Én, te, ő és a többiek Egy elintézett levéltől már napok óta nem tudok megválni, holott a választ már rég elvitte a posta. Egy mondata tart fogva, amire úgy érzem, külön kell válaszolnom. így hangzik: „Tudjuk, hogy rendszerünk túlságosan elnéző..." E néhány szó eszembe juttatja a hasonló megjegyzéseket is. S akik mondják, valamennyien egy-egy negatív jelenséget summáznak ezzel, haszonhajhászást, hanyagságot, korrupciót, garázdálkodást, protekciót, sógorságot-komaságot, bürokratizmust. Szó, ami szó, van benne valami. Valóban sok mindennel szemben elnézőek vagyunk, sok mindent lehet, ha mindent nem is szabad. Például: „szabad" borravalót adni annak a dolgozónak, aki az elvégzett munkájáért úgyis megkapja a rendes fizetését, túlteljesítményéért a prémiumát. Szabad lefizetni a hentest, trafikost, az orvost, a tvszerelőt, a házkezelőséget, az elárusitónőt és még rengeteg más embert, akik ugyancsak rendesen fizetett alkalmazottak. Es „szabad" lógni, a rendes munkaidő alatt a fusimunkát is elvégezni . .. Veszedelmesen rossz dolgok ezek, rút kitüremlések a haladás útján. Artók és mérgezők, mert ha valaki megkérdezi, hogy ki a hibás, könnyű az egyszerű főnévvel válaszolni: a rendszer. Es hozzátenni: mert túlságosan elnéző . .. Pedig a tárgyilagos válasz a személynévmás lenne: én, te, ő, mi, ti, ők. Mert nem a rendszer, a társada-
