Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-06-28 / 26. szám
Katona Klári: Álmomban sem reméltem ilyen nagy sikert. Alig akartam elhinni, hogy első lettem, hiszen nem énekelek olyan régen. Gimnazista koromban az iskolai zenekarral énekelgettem és komolyan csak az érettségi után kezdtem foglalkozni a táncdalénekléssel. Azóta már készítettek velem néhány felvételt a bolgár és a lengyel televízióban, vendégszerepeltem már Jugoszláviában és a Szovjetunióban is és most készülök az NDK-ba, meg egy olaszországi turnéra. Életem két legnagyobb eddigi sikere azonban Csehszlovákiához fűződik: most ez az első díj a Lírán, azonkívül egy II. díj a goltwaldovi Intertalent fesztiválon. Ezért szívesen ellátogatok majd gyakrabban is Csehszlovákiába ... Monika Haul Henkler, NDK és Klaus Dieter f A ^ Véra Spinarová, Ludmila Szencsinová, Szovjetunió Karol Duchon: Ilyen rangos fesztiválon részt venni már magában véve is megtiszteltetés egy énekesnek. Továbbjutni, sót — győzni, az még nagyobb öröm. Az első díjat nem is reméltem. Annak idején, mint gitáros kezdtem a zenei pályát, később lettem szólóénekes. Eddigi élményeim: Magyarországon a Made in Hungary zenei rendezvényen vettem részt; az év elejétől a Berinky leány-trióval és Emil Frábik zenekarával dolgozom együtt, Szlovákia körüli turnén jártunk. Szerződésem van Ljubjanába, augusztusra pedig egy nagylemez megjelenését tervezzük. EGY LÁNY az Ingurinál Dzsvari község közelében exkavátor- és talajgyalu-áradat vonul. Szakadatlanul hömpölyög a dömperkaraván: fát, betont, kavicsot szállít. Az erős kezű legények valóságos erdőt telepítettek itt acélhuzalokból, hogy a viharos, félelmetes Inguri több ezer éves vízi útján százhetven méternél magasabb vasbeton hegyet építsenek, és elrekesszék a folyam medrét. Gyönyörű tó keletkezik itt. Az Inguri Vízierőmű nagy lendülettel épül. Az emberek éjjelnappal harcolnak az idő ellen. Tizenkétezer építő — negyven nemzetiségből — éli át a munka közös örömét és osztozik a nehézségekben. A nagy cél, a baráti összefogás teszi oly kellemessé a munka légkörét, de ebben része van a helyi lakosságnak is. Nyina Bulatova, mint annyi más fiatal, aki Grúziába utazott, hogy részt vegyen az Inguri Vízerőmű építésében, első pillanattól érezte ezt a kedvességet, vendégszeretetet. Hamarosan megbarátkozott Dodo Kvaracheliával, akit az itteniek „betonkirálynak“ neveznek. Dodo nyílt szívű, lelkes fiatalember. Szorgalmasan tanította Nyinát a daru kezelésének műhelytitkaira, megosztotta vele tudását, tapasztalatát. Nyina tehetséges tanítványnak bizonyult. De amikor először állt a URH-készülékkel a hatalmas daru előtt, kissé megriadt. Lent pedig már egy pillanat alatt oszlopba sorakoztak a betonnal megrakott teherautók. A sofőrök türelmetlen zúgással várták az utasítást. Nyina ekkor meghallotta Dodo biztatását: — Nyugalom, Nyina! Minden rendben lesz! A lány máris összeszedte magát, és felhangzott a vezényszó: — Leengedni! Csörlőt jobbra, kissé előre! Most így marad! A puttony lassan úszott a levegőben, és egymás után ürültek ki a teherautók. Ez volt az első győzelem, az első nagy öröm. Nyina szorgalmasan dolgozott. Az építkezésen megszerették. 1971 tavaszán belépett a Komszomolba. Munkaköre bővült, megnövekedett a felelőssége is. Az Inguri Vízerőmű építkezésén új erővel bontakozott ki a szocialista munkaverseny: az emberek igyekeznek minél jobban teljesíteni az ötéves terv negyedik,' meghatározó esztende> £ < Z I H< oc < OÉ Ш UJ £ ю Э V OC 0 со У— ОС < гм ЬО D 1 01
