Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-06-28 / 26. szám
H szé L G e ré s MARIE KABRHELOVÄ elvtársnővel, a Csehszlovák Nőszövetség KB elnökével A nők életét, gondjait, helyzetét alaposan ismerő, a nőmozgalomban is hosszú évek munkájára visszatekintő ember került Marie Kabrhelová elvtársnő személyében a Csehszlovák Nőszövetség Központi Bizottsága elnökének tisztségébe ez év áprilisában, amikor az országos kongresszus bizalmat szavazott neki. Tudjuk, hogy számos tekintélyes tisztséget töltött már be. 1945-től végez politikai és közéleti tevékenységet. Volt alelnöke a fogyasztási ipar dolgozói szakszervezete központi bizottságának, volt hazánk munka- és szociálisügyi miniszterhelyettese. Legutóbb, 1971-től a Központi Szakszervezeti Tanács főtitkáraként dolgozott. Tagja a CSKP KB központi ellenőrző és revíziós bizottságának, valamint a Békevilág Tanácsának. Olyan nő, tehát, aki korunk, társadalmunk öntudatos asszonyának jelképe, aki hármas szerepkörben; munkájában, közéleti tevékenységében, anyai hivatásában egyaránt helytáll, akinek elvi szilárdságát tisztelik elvtársai, következetes munkáját becsülik munkatársai és gondoskodó szeretetét hálásan viszonozzák hozzátartozói — férje, gyermekei. Szeretnénk megismerni közelebbről is. Szívélyesen fogad, készségesen válaszol a kérdésekre, és kérdez ő is. Érdeklődéssel kérdez, közvetlenül, könnyű neki felelni, mert a lényegről kérdez és ha visszhangot kelt benne, amit hallott, nem hallgatja el gondolatait, érzéseit. Lényegre törő szabatossággal fogalmaz, szavai mögött tapasztalat és meggyőződés. Konkrét tervek és lelkesítő távlatok: — Már fiatal lányként bekapcsolódtam a politikai, közéleti munkába. Első lépéseimet a nőmozgalomban olyan elvtársnők irányították, segítették, mint Julié Prokopová, aki gyakran látogatott hozzánk a jihlavai kerületbe a CSKP KB megbízásából, hogy szervezze a nők között a politikai munkát. Olyan szerencsém volt, hogy hosszú ideig dolgozhattam Anezka Hodinová-Spurná közelében és olyan elvtársnők mellett, mint Karla Pfeifrová. Szeretettel gondolok azokra a textilmunkásnőkre, akik között felnőttem, s akikkel évekig dolgoztam. Hosszú évek tapasztalatából azt a tanulságot szűrtem le, hogy bármilyen felelős, magas tisztséget is kell betöltenie az embernek, legfontosabb, hogy mindig maradjon önmaga, maradjon ember... Ne felejtse el, honnan jött, honnan indult, s legfőképpen, hogy kik bízták meg a felelős munkával, kiért, kikért dolgozik. A nép, a dolgozó emberek, a textllmunkásnők — a nőszövetség tagjainak, az édesanyáknak, a dolgozó nőknek az érdekei; ha konkretizálni akarjuk. Nő hármas szerepben. Olyan tisztségekben, amelyek nemcsak nyolc órán keresztül veszik igénybe az idejét. Részt vesz konferenciákon, nemzetközi tanácskozásokon. Beszámolót készít, tanulmányokkal foglalkozik. De — van két fia is, családja. Igaz, hogy már tizennyolc-huszonkét éves „gyerekek", de mégiscsak gyerekek — és voltak kisiskolások, óvodások is. Hogyan bírta? — Mint a többi dolgozó nő, aki édesanya, nőszövetségi tag, kommunista ... És hadd tegyem hozzá, hogy sajnos, nem volt nagymama, aki segített volna. De beszámoló-készítés közben azért meghallgattam a fiaim problémáit, tanulás mellett megfőztem a vacsorát is ... A szocialista társadalom mai asszonyának gondjait tehát jól ismerem. Velük, bennük élek. Megkaptam fejlődésemhez a társadalmunk nyújtotta nagy lehetőségeket, de átéltem, tapasztaltam azt is, milyen erőfeszítést igényel, ha egy nő politikailag és munkájában is elkötelezett, aktív, és példás családanya is akar lenni egy személyben. Nem könnyű így helytállni, de érdemes, mert jogunk — és kötelességünk. Es tovább kérdez. Hogy vajon a mi olvasóink hogyan néznek erre a hármas szerepre? Mi a legnagyobb gondjuk, legnagyobb örömük? Beszámoltak-e nekünk a kongresszus idején gazdag nőszervezeti tevékenységükről. Mi az, amire kíváncsiak, amiről olvasni szeretnének? Éppen kívánságukkal függ össze az a kérdésünk, amelyre nőszövetségünk országos elnökétől várjuk a választ: Az egységes Csehszlovák Nőszövetség miben látja a kongresszus utáni időszak legfontosabb feladatait? — A kongresszus már körvonalazta ezeket. A fejlett szocialista társadalom követelményeinek megfelelően igényes tennivalók várnak ránk. Elsősorban még hatékonyabb, még elkötelezettebb munkára kell serkentenünk a nőket. A szocialista munkaverseny legjobb módszerei segítségével, a dolgozók alkotóképességeinek kibontakoztatásával kell növelnünk a munka termelékenységét. Nagy évfordulókra készülünk. Az SZNF, majd felszabadulásunk 30. évfordulóját ünnepeljük. Az emlékezés, az ünnepek jelentőségének felmérése újabb lendületet adhat ahhoz, hogy társadalmunk számára új értékeket hozzunk létre. Politikai-nevelő munkánk számára a CSKP KB plenáris üléseinek határozatai adnak vezérfonalat. A nők eszmei-politikai nevelése, a felnövekvő nemzedékek iránti felelősségtudatuk elmélyítése, felkészítésük a tudományos-műszaki forradalomban való helytállásra — ez az, amivel alaposan, a jövő iránti felelősséggel kell foglalkoznunk. Vegyük csak a legutóbbi példát: a tudományosműszaki forradalomban a nők szerepét. Állandó tanulás, elmélyült alkotó munka nélkül nem lehet megbirkózni e hatalmas feladatokkal, lépést tartani a tudományos-műszaki fejlődéssel. Ránk vár a munka, hogy szorgalmazzuk azoknak a lehetőségeknek a megteremtését, amelyek segítségével kibontakoztathatják képességeiket. Erre vonatkozó javaslatainkat a hatodik ötéves terv előkészítéséhez be fogjuk nyújtani. Olvasóink érdeklődése egyre inkább a nők nemzetközi éve előkészítése felé fordul. Mi az, amit Varsóból az NDNSZ üléséről hazatérve ezzel kapcsolatban olvasóinknak mondani kíván? Többször hangsúlyoztuk már, hogy számunkra a jövő esztendő a nagy jubileumok éve lesz. Hazánk felszabadulásának 30. évfordulóját, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség megalakulásának 30. évfordulóját ünnepeljük 1975-ben. A jövő esztendőben kerül sor a nők világkongresszusára, valamint az NDNSZ kongreszszusára is... Még alaposabban meg akarjuk ismertetni nőszövetségünk tagjait a kapitalista, a gyarmati, a faji, a fasiszta elnyomás ellen küzdő, egyenjogúságukért harcoló nők és haladó nőszervezetek munkájával, a Szovjet Nőtanács tevékenységének jelentőségével a világ békemozgalmában, azoknak a lelkesítő példáknak az erejével, amelyet a szocialista országok asszonyainak élete, helyzete jelent a világ még elnyomott, az emberibb élet útját kereső asszonyai számára. Ebben kell nőszövetségünk lapjainak, a Vlastának, a Slovenkának és a Nő-nek segítenie. Természetesen nekünk Is gondoskodnunk kell arról, hogy minden jelentős eseményről, a nemzetközi nőmozgalom híreiről tájékoztassuk szerkesztőségeinket. Szeretnénk még szorosabbra fűzni a nemzeti szervezetek kapcsolatait, elmélyíteni tagjaink szocialista hazaflságát, baráti kapcsolatainkat a testvéri szocialista országok asszonyaival, a Szovjetunió népeivel. E mozgalmas időszak rendkívül gazdag tevékenységével együtt kell hogy éljen egész tagságunk, ehhez várunk lapjainktól is még nagyobb segítséget. Hogy még közvetlenebbül tájékoztathassuk tagjainkat, a nőszövetség lapjainak főszerkesztőit is meghívjuk a Csehszlovák Nőszővetség legfontosabb elnökségi és plenáris üléseire. Mit üzen elnök elvtársnő olvasóinak, a nőszövetség magyar nemzetiségű tagjainak? Szeretnék köszönetét mondani magyar nemzetiségű polgártársainknak, nőszövetségi tagjainknak, lapunk olvasóinak azért a lelkes munkáért, amit a nőszövetségben végeznek, amellyel szerkesztőségünk lapszerkesztését is segítik. Kezdeményezőkészségük, jó ötleteik, okos javaslataik nemcsak saját érdekeiket szolgálják, hanem egész köztársaságunk jólétét, fejlődését elősegítik. Biztosíthatom nőszövetségünk magyar nemzetiségű tagjait arról, hogy a Csehszlovák Nőszövetség úgy fejleszti tovább tevékenységét, hogy szervezetünket valóban a sajátjukénak érezhessék. További igényes munkájukhoz sok sikert, családjuknak békességet, boldogságot kívánok. A Nő szerkesztőségének pedig ígérem, hogyha Bratislavába megyek, első utam a szerkesztőségbe vezet! Olvasóink és szerkesztőségünk nevében köszöni: HARASZTIMÉSZÁROS ERZSÉBET
