Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-01-16 / 3. szám
órózik. Tudja, hogy a vetés, kapálás, aratás határidőhöz kötött munka, Bognár Sándor jó géplakatos. Szereti a szakmáját és így otthon Is állandóan barkácsol valamit. Elkészült már a szép kovácsoltvas kapu, kerítés, sőt a szobákba is készített néhány mutatós dísztárgyat. Mivel mindnyájan házon kívül ebédelnek, Ilonka, amikor hazaérnek, könnyű vacsorát készít s marad ideje még egyet s mást kimosni, kivasalni, takarítani. Este, vacsora után megbeszélik a napi eseményeket, barkácsolnak, kézimunkáznak, olvasgatrfak. Sándor szülei már nem élnek, Ilonka szülei gyakran ellátogatnak hozzájuk. A gyerekek boldogok ilyenkor, mert nagymaminak mindig akad valami a táskájában és nagyapa világszép meséket tartogat a tarsolyában. Mint nyugdíjas, eljárogat őrködni az ÁG udvarába, így sok érdekes történetet tud a kutyájáról, bocikról', malacokról meg a gépekről is mesélni. A hosszú téli estéken megtörni finom illatos dohánnyal a pipáját, fújja a füstkarikákat és közben olyan érdekeseket mond, hogy nemcsak a gyerekek, de a csalód felnőtt tagjai is szívesen hallgatják. * (Részlet Farkas Rózsa, háji olvasónk leveléből.) Bognár Sándor vagyok, harminchárom éves vasúti pályamunkás. Szüléimét még kisgyermek koromban elveszítettem egy közlekedési baleset következtében. Feleségem, Ilonka gondjaira van bízva a háztartás, meg két kisgyermekünk nevelése. Szerencse, hogy a feleségem szülei jó egészségnek örvendenek, mert mindannyian tudatában vagyunk annak, mit jelentenek a családban a nagyszülők. A két unokát szoros érzelmi szálak fűzik a nagyszülőkhöz, szívesen tartózkodnak nálunk, mert ott szórakozást találnak. A Cifrának minden évben van klsborjúja, a Cirmosnak kiscicái és a bernáthegyi Floki is megörvendezteti egy-két kutyakölyökkel Matyit és Ildikót. Játszótárs tehát akad bőven. Szombatonként a kertben szoktam dolgozgatni. Nyesem, oltogatom a fákat, művelem a földet, javítgatom a kerítést. Szeretném, ha csak jófajta és egészséges gyümölcsfáink lennének a kertben, ezért nagy gondot fordítok ápolásukra. A feleségem, Ilonka, kitűnő háziasszony és csodálatosan tud gazdálkodni. Igaz, sokat megspórolunk a háztájiban termett gyümölcsön, zöldségen, meg a tojáson is . . . Szabad időnkben sokat sportolunk, síelünk, korcsolyázunk és még azt is el kell árulnom, hogy az olvasáson kívül legkedvesebb hobbym a horgászás .. , (Részlet dr. Juhász István, Cierna n/Tisou-i (tiszacsernyői) olvasónk leveléből.) A Bognár-család az én elképzelésem szerint városban lakik. A férj, Bognár Sándor gimnáziumi tanár, felesége Ilonka, óvónő... A Bognár család kiegyensúlyozott életet él. Minden lehetőségük megvan arra, hogy két gyermekük jó körülmények között éljen és fejlődjön. Mivel mindketten munkaviszonyban vannak, a háztartással járó munkát is közösen végzik. A férj segít a bevásárlásnál, a vacsorakészítésnél, a takarításnál és a gyermekekkel is nagy türelemmel, szeretettel foglalkozik. Matyi és Ildikó minden este a Tv-Macival együtt jár aludni. Ilyenkor van azután a szülőknek idejük arra, hogy beszélgessenek, kedvteléseikkel foglalkozzanak. Persze, anélkül nincs, hogy valami gond, probléma fel ne ütné a fejét, de ahol a megértés, segítőszándék, és egymás megbecsülése találkozik, ott minden megoldódik, mindent könynyen áthidalnak . (Részlet Pál Zsuzsanna, vlcanyi (farkasdi) olvasónk leveléből.) SZEMÜNK FÉNYE A fiatal mamák többsége azt hiszi, hogy gyermekének bokasüllyedése van, népiesen mondva: lúdtalpas. Ez azonban csak feltételezés. Az első, második évben valóban minden kisgyermeknek olyan a lába, mintha lúdtalpas lenne. Ez azért tűnik így, mert még nem alakult ki a csontos lábboltozat, és a baba talpa puhán kipárnázott. Az állás és a járás csak később fejleszti ki azokat az izmokat, amelyek elősegítik a lábboltozat kialakulását. Hogy milyen egyenes lesz a kisbaba lábszára, bokája, lába, több tényezőtől is függ. Például hogy milyen alkatúnak született, nem angolkóros-e stb. (Angolkóros az a kisgyermek, akinek D-vitamin hiány miatt mészszegények, puhák a csontjai.) Némelyik kisbaba hajlamos az „X lábúságra" vagy arra, hogy befelé forduljon a bokája, pedig soha sem volt angolkóros. Ilyesmi gyakran előfordul a kövérebb babáknál. De — az angolkórtól függetlenül — vannak nem vele született „X-lábú“ és befelé „csámpázó“ járásra hajlamos kisgyerekek is. Ez főleg a nagyon mozgékony, izmos testalkatúaknái tapasztalható. Az én kislányommal is voltam orvosnál, amikor járni kezdett, mert nyugtalanított, hogy görbék a lábai. Az orvos azonban megnyugtatott, ne csináljak gondot belőle, kétéves korára ezt kinövi. Ügy is történt. Két és fél éves korára olyan egyenesek lettek a lábai, hogy egyenesebbeket már nem is kívánhattam volna. Mindamellett, ha rendszeresen járunk a gyermekkel orvosi ellenőrzésre, az orvos időnként kérés nélkül is megnézi a kisbaba bokáját és lábát is. Es ha valami rendellenességet fedez fel, ortopédiai szakvizsgálatra küldi, gyógycipőt (betétet) rendel. Ha angolkór gyanúja merülne fel, röntgenfelvételt készíttet a gyermek lábáról. — zs — Szükséges-e a szexuális nevelést már az óvodában kezdeni? — Talán sokan elcsodálkoznak a kérdésen és mosolyogva jegyzik meg — már az óvodában is? — Igen, már az iskola előtti korban szükség van a nemi felvilágosításra, a szexuális nevelésre. Tudjuk, hogy a gyermek megismerési folyamata és érdeklődési vágya az óvodás korban kezdődik, sőt még előtte. S ez az érdeklődés nem utolsósorban a gyermek saját testére és ebben a nemi szervekre irányul. Tapasztalható ez főleg olyan gyermeknél, akinek nincs testvére, vagy ha van is vele egynemű. Előfordul, hogy ha a gyermek másnemű gyermeket meglát ruha nélkül, elcsodálkozik, érdeklődve nézi társát. Ilyenkor nagyon fontos, hogy nyílt feleletet adjunk a gyermeknek, ne mondjunk valótlan dolgokat. Sajnos még ma is előfordul, hogy a szülők fölöslegesnek tartják óvodás korú gyermekük magyarázatot váró kér-A NÖ KÉRDEZ-v® az óvónő válaszol dését megválaszolni, és kézlegyintéssel, ledorongoló vagy helytelen válasszal elutasítják, megpirongatják gyermeküket, mondván, szégyelld magad, ez nem tartozik rád, kicsi vagy még ehhez. Helytelen hozzáállás, mert ahogy a gyermeket érdekli, hogy miért van éjszaka sötét és nappal világos, miért zöld a rét és fehér a hó stb., ugyanúgy érdekli, hogyan születik a gyermek, hogyan lett ő. Ugyanúgy érdekli a különbség a fiú és a lány között. Az a szülő és nevelő jár el helyesen, aki a gyermek értelmi szintjének megfelelő választ ad, és ezzel kielégíti érdeklődését. Ránk, nevelőkre hárul az a feladat, hogy amit a szülők elmulasztanak, az óvodában beiktassuk a gyermekek nevelési programjába. Addig, amíg a gyermek érdeklődik egy bizonyos testrész iránt és a megfelelő válaszadás után megnyugszik, természetes folyamatról van szó. Ha viszont a megfelelő felvilágosítás után a gyermek továbbra is és nagymértékben foglalkozik saját testével és nemi szervével, itt már rendellenesség áll fenn és orvosi tanácsra van szükség. A gyermek a nap nagyobbik részét az óvodában tölti el, a munkába járó anyuka többnyire csak késő délután, illetve este találkozik a gyermekével, s ilyenkor már nehezen vesz észre gyermekénél bármiféle rossz vagy ferde szokást, hajlamot. Viszont a nevelő, akinek módjában áll egész nap a gyermekekkel lenni, a legkisebb rendellenességet is idejében észreveheti. Előfordul, hogy némely gyermek a pihenés alatt nemiszervével játszik, sőt súlyosabb esetben önkielégülést végez. Ilyenkor a gyermeket felesleges korholni és megszégyeníteni, elég, ha eltereljük a figyelmét azzal, hogy egy játékbabát fektetünk mellé. Továbbá azon kell lenni, hogy minél előbb elaludjon és az ébredés után rögtön felkeljen, hogy ne jusson ideje a káros játékra. Súlyosabb esetben bizalmasan figyelmeztetjük a szülőt, hogy forduljon gyermekével pszichológushoz — ebben nincs semmi megvetni és szégyellni való. Az idejében történő gyógykezelés segít a nemkívánatos, kóros tüneteken. Nem egy esetben a kellő testi higiénia betartásának elhanyagolása okozza a gyermek rendellenes viselkedését. Bizony gyakran előfordul, hogy a felsőruhát szinte naponta cserélik a gyerekeken, de az alsónemű csak a hét végén kerül le róluk. Erre és hasonló dolgokra nagyon kell ügyelni, és a gyermekeket arra szoktatni, hogy a testi tisztaság elsődleges legyen. A szülők pedig gyakran adjanak gyermeküknek tiszta fehérneműt, így idejében elkerülhetnek néhány későbbi kellemetlenséget. TAKÁCS ILONA
