Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-01-16 / 3. szám
HÁZASSÁGI TANÁCSADÓ M indenki . BOLDOG AKAR LENNI... de elsősorban a fiatalok, akik úgy húsz körül el sem tudják képzelni, hogy ne legyenek azok. Ám a legmagabiztosabb fiatal emberre — akár lány, akár fiú — is lecsaphatnak váratlanul olyan problémák, amelyekkel hirtelenjében nem tud megbirkózni, amelyek előtt tanácstalanul megtorpan, s amelyek végül visszavethetik további fejlődésében, esetleg hosszú időre megzavarhatják az emberekkel való kapcsolatait, súlyosabb esetben neurotizálhatják egész egyéniségét. Az ilyen problémák legtöbbnyire érzelmi természetűek; a fiatal legbensőbb világát kuszálják össze. A különböző típusú emberek különbözőképpen reagálnak konfliktushelyzetben. A magába húzódó típus még jobban elzárkózik s magányosan küszködik azzal, ami bántja. Az, aki megtalálta az emberekhez, a környezetéhez vezető utat, igyekszik gondját megosztani másokkal, jó barátokkal, ismerősökkel, ritkábban családtagokkal. Persze, a panaszt mindenki meghallhatja és tanácsot is ad. Ez azonban kétes értékű segítség, mert a jó tanácsok gyakran ellentmondók s így nemegyszer a kisebb bajt nagyobbal tetézik, nem is szólva arról, ha a „jó barát“ dobra veri a dolgot, s a kétségbeesett, tanácstalan, vergődő fiatal ember nevetség tárgyává lesz környezetében. Igen sokrétűek azok a problémák, amelyek az emberré érés éveiben megrohanhatják a fiatalokat. A házasság előtti tanácsadókat az ő érdekükben létesítették. A legtöbb megválaszolatlan kérdéssel, valóban mély kétségekkel akkor találkoznak a fiatalok, amikor a párválasztás problémájával kerülnek szembe, amikor tehát egy kapcsolatot állandósítani akarnak. A természet törvénye szerint az a legmegfelelőbb partner, akinek külső nemi jegyei a legfeltűnőbbek, a legfejlettebbek, mert ez a példány biztosítja a legjobban az erős, egészséges utódokat. Az ember párválasztását azonban — hiszen bizonyos szociális körülmények között, rendezett társadalomban, a civilizáció bizonyos fokán él — számos más döntő tényező befolyásolja: műveltség, jellem, társadalmi és gazdasági helyzet, közkedveltség vagy az ellenkezője és így tovább. Az elképzelt eszménykép megteremtésében is részint ezek a domináló tulajdonságok, részint az elsajátított ismeretek és az élettapasztalatok játszanak szerepet. A párválasztásban aránylag nagyon fontosak az adott társadalmi feltételek. Ezeknek sorába számítjuk a hagyományt, a szokásokat, az erkölcsi magatartásmintát, faji, vagyoni, vallási megkülönböztetést és hasonlókat. Ezeknek évszázados gyökereiből még ma is sarjad korcs hajtás: károsan maradi családi légkör, helytelen, előítéletekkel terhes gyermeknevelés. Az ilyen rossz talajon nevelt gyermekből gátlásos, biztonságát vesztő ember lesz. Az első komoly konfliktushelyzetbe rendszerint éppen a párválasztás során kerül. Arra ugyan nincs recept, hogy „kihez ki illik“, viszont vannak olyan tényezők, amelyeket minden fiatalnak fontolóra kell vennie, s amelyeket össze kell hasonlítania saját tulajdonságaival, mielőtt döntő lépésre szánná el magát. Ezeknek három csoportja van: — fizikai tulajdonságok — egészség, a másodlagos nemi jelleg, szépség, életkor, öröklött tulajdonságok és hajlamok, szexualitás; — pszichikai tulajdonságok — jellemvonások, jellem, intellektus, világnézet, a szülőkhöz való kötődés; — társadalmi tulajdonságok — életstílus, életkörnyezet, társadalmi helyzet, társadalmi állásfoglalás, társadalmi kapcsolatok. Ha az érzelemvilág érvényesül, akkor a partner külső megjelenése, kellemes fellépése, nemi jellege lesz a fontos, ha valakit viszont az értelem vezérel, a másiknál a műveltséget, a jellemet, a gazdasági helyzetet, a közkedveltséget fogja nézni. Ha két ember tartós kapcsolatban akar maradni egymással, akkor annál jobb, mennél közelebb van egymáshoz ez a két szféra, s mennél távolabb van, annál kevesebb a kilátás a kapcsolat megtartására. A kettőt nem lehet semmiképpen sem elválasztani, mert mind a személyiség formálásában, mind a nemi kiválasztásban dialektikus egységet alkotnak és arányuk meghatározza egy-egy kapcsolat harmonikus továbbfejlődését, távlatait vagy végleges felbomlását. Ján Gabura, oki. bölcsész AMI CSALADUNK o--------------o A Barátnő tavalyi, hatodik számában, amelyet olvasóink már bizonyára kézhez kaptak, láthatták, hogy elkezdtük írni a mi családunk történetét. De ígéretünkhöz híven, hetilapunkban, a Nö-ben további részleteket közlünk társszerzőink-olvasóink legjobb hozzászólásaiból. Felhívjuk figyelmüket, hogy az említett Barátnőben megtalálják a következő feladatot, vagyis azokat a kérdéseket, melyekre olvasóinktól választ várunk. Eláruljuk még azt is, hogy a legjobb hozzászólások íróit, hat forduló kiértékelése után, értékes ajándékokkal jutalmazzuk. Az ajándéktárgyak — hasznos háztartási eszközök — jegyzékét hetilapunk februári számában közöljük. * * * Bognár Sándor az AC gépjavító műhelyében dolgozik, felesége, Ilonka az iskolai étkezdében szakácsnő. Matyi fiuk második osztályos, Ildikó óvodás. Munka után anyuka „összeszedi" a gyerekeket, útközben bevásárol és sietnek haza. Apuka ilyenkor már rendszerint otthon van és a kazánházban végzi a fűtési munkálatokat. Nyáron nem jár ilyen pontosan haza, mert ha valamelyik gépet soron kívül meg kell javítani, szívesen túl-MINDEN HÉTEN EGY TANÄCS Ételeink, italaink ízesítésére általában közönséges cukrot, répacukrot használunk. A csecsemő táplálásában régebben féltek a cukor alkalmazásától, mert úgy vélték, könnyen okoz erjedést, és ennek folytán hasmenést. A tapasztalat azonban bebizonyította, hogy ez nagyon ritkán, s inkább csak túlzott cukrozás esetén következik be. Főleg akkor, ha a táplálék egyúttal sok zsírt is tartalmaz. A mostani ismeretek szerint a cukor 5—10 százalékos alkalmazását tartják helyesnek, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a kész tápszer minden decijére számítva 5 gramm (1 kávéskanál vagy 1 kocka) cukrot használunk. Ha többet akarunk használni, akkor már ajánlatos az orvos véleményét kikérni. Persze az orvos azt is ajánlhatja, hogy cukor helyett valamilyen más tápcukrot használjunk a csecsemő ételének ízesítésére. A cukorfogyasztás az egész világon növekvőben van, ugyanakkor sok országban az egészségügyi propaganda is növekszik, hogy csökkentsük a cukor fogyasztását. A gyerekeknek különösen nem ajánlatos sok cukrot adni. Már azért sem, mert káros táplálkozási szokást alakit ki. A sok laktató édesség kiszorít más ételeket. Mint tudjuk, a cukorral nemcsak az étel élvezeti értéke emelkedik, hanem kalóriaértéke is. A közvetlen káros hatása pedig az, hogy elősegíti a fogszuvasodást, ezenkívül az egyoldalú szénhidrát-bevitel Bj-vitamin hiányt Is okozhat. A répacukorral szemben a méz mint könynyen emészthető, jóízű, természetes szénhidrátforrás méltán tarthat igényt a gyermekélelmezésben a mainál sokkal szélesebb körű alkalmazásra. A méz kitűnő hatású. Régebben gyógyszerként is ajánlották, többek között súlyos bélhurutban, vérhasban szenvedő betegeknek. Feldolgozása alig ró munkát az emésztőszervekre, bizonyos vitaminokat is tartalmaz, és hiányos táplálkozás, vagy fertőzéses betegség következtében fellépő acidózis (savtúltengés) ellen Is az egyik legjobb természetes védőszer. I
