Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-05-31 / 22. szám

letett: András, Zoltán és Csaba. Akkor a rokonok, ismerősök és államunk különféle intézményei­nek, szerveinek képviselői együtt örültek a három egészséges pici babának. Osztoztak a fiatal szü­lők örömében, és gondjaiban is, hiszen sok anyagi támogatásban részesítették őket... Mi is lencsevégre kaptuk akkor a „hetedhét falura szóló“ névadó ünnepséget, és az eltelt két év alatt már levelek is érkeztek hoz­zánk olvasóinktól: mi van a Schlár-családdal ? Teljesen megváltozott a csa­ládi életünk, — kezdi a mama, — amióta Andráska, Zolti és Csaba megszületett. A nagyszülők fáj­lalják, hogy elköltöztünk Nasz­­vadról, mert a sok gond ellenére is örültek a gyerekeknek. Itt a városban, azonban sok tekintet­ben kényelmesebb az életünk, s ami a legfontosabb: megfelelő lakást kaptunk. Andrea, az első gyermekünk most hároméves, a napokban kezd óvodába járni. Az ikrek kétévesek, csaknem az egész napomat elfoglalják. Aránylag pontos rend szerint élünk, más­képp nem is lehetne. Hat órakor kelek, és sorjában felöltöztetem, megetetem a gyerekeket. Mire el­készülök, nyolc-kilenc óra is van. A délelőtti foglalkozásom a mosás. Mindennap nagymosás. Igaz, gép­pel, de az is sok időt vesz igénybe. A mosás után pedig kezdődhet az ebédfőzés. Szabad időm csak dél­után van, de ez is a gyerekeké. Két óra körül sétára indulunk, és amíg tehetjük, kint vagyunk a le-Huszár Tibor felvételei vegőn. öt óra körül, mire haza­jövünk, a munkából hazatérő fér­jem elkészíti a gyerekek vacsorá­ját, és ettől kezdve közösen vég­zünk minden tennivalót. A férjem fürdeti a kicsiket, én törlőm és öltöztetem őket. Estefelé újra csend van, ilyenkor egy kicsit be­szélgetünk, tervezgetjük a holna­pokat. — Bevallom, néha fáradt va­gyok, de ha alvó, szép gyerme­keimre nézek, büszkeséget érzek Van is miért! A szőke hajú, kék szemű ikrek szépen fejlett, egész­séges, eleven gyerekek. Mindenki megnézi őket, ha sétára indulnak. Ismerik őket a lakótelepen. Ezért találtunk el hozzájuk könnyen. Erre laknák, kicsit tovább... Mindennap látom őket az ablak­ból ... — mondták többen is. A lakótömb házmestere pedig egé­szen az ajtóig kísért bennünket, mert azokat a gyerekeket igazán meg kell látogatni M. A. ifftI az igazsághoz Az ember világnézetének fejlő­dése elválaszthatatlan a társadal­mi haladástól. Elsősorban fiatal korban fontos, hogy milyen be­nyomások, hatások érik a fejlődő gyermek lelkivilágát. Ezért fel­becsülhetetlen érték a jó irányú segítség, amit gyermekeink tőlünk kapnak. Mi, az idősebb generáció tagjai, súlyos tapasztalatok árán jutot­tunk el az igazságig. Az én világnézeti meggyőződé­sem sem volt ösztönös. Világnéze­tem a háború után alakult ki vég­leg. Akkor, amikor a háborús bor­zalmakon lényegében túl voltunk, s amikor egy jobb, emberibb tár­sadalom alapjait raktuk le. Egy új érzéssel találkoztam akkor. Azzal az érzéssel, amit a bizalom szó jelképez. Ez a bizalom nyitot­ta meg előttem az igazsághoz ve­zető út kapuját. Sokan leírták már, hogy ez az út nem volt könnyű, nem volt mindig egy­értelműen sima. Téves nézetekkel, félreértésekkel, nehézségekkel ne­künk is meg kellett küzdenünk. Én azonban ezekre a vívódásokra is úgy emlékszem vissza, mint szükséges történésekre, amelyek nélkül talán nem alakult volna ilyen mély meggyőződéssé világ­nézetem. És az ilyen nehéz áron szerzett meggyőződés törvénysze­rűen csak az igazság oldalán lehet. Én tisztelem is azokat az embe­reket, akik tudásuk legjavát adják a társadalmi haladásért, az embe­riség egyetemes fejlődéséért. Ilyen jellem pedig csak művelt, sok­oldalúan fejlett, kommunista er­kölcsű ember lehet. Olyan, aki a tudománnyal van felvértezve, aki­nek a világról alkotott nézetei tudományosan megalapozottak, olyan ember, akit nem lehet meg­téveszteni, fejlődésében megtor­pantam sötét babonákkal, egyszer elfogadott és öröknek hitt dog­mákkal, előítéletekkel, vallásból eredő félelemmel. Hiszem, hogy én, aki ezt az utat megjártam, segítségére lehetek a gyermekeimnek annyira, hogy ők kikerüljék a buktatókat, a fölös­leges kitérőket. Szeretném gyer­mekeimet úgy nevelni, hogy az ész, az ember alkotta értékeket becsüljék, a szellem tisztaságát és szabadságát tiszteljék, és életcél­jukat a közösség, az emberiség haladásának szolgálatába állítsák. SZÁRAZ MÁRIA, Stúrovo- Nána (Párkánynána)

Next

/
Oldalképek
Tartalom