Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-05-31 / 22. szám
I V' NEM NAGY OGY? Sokan nemcsak annak nevezik, de valóban második otthonuknak is tartják munkahelyüket. Egy kicsit családtagoknak tekintik munkatársaikat, távoli vagy közeli rokonoknak azokat, akikkel hasznos együttműködésben töltik a пор egyharmadát — ami kizárólag csak megfelelő munkatársi kapcsolat kialakításával lehetséges. Sokan .. . Adódnak viszont problémák is, sőt, felszínre kerülhet a munkatársi kapcsolat írott vagy íratlan törvényeinek olyan félremagyarázása (vagy épp figyelmen kívül hagyása) is, mint V. Csilla esetében. Számos olvasónk értékes hozzászólásával már segitőkészséget tanúsított; de hogyan vélekedik erről egy munkaközösség? Ez esetben a szó о Dunajskó Streda-i (dunaszerdahelyi) járás egyik legjobb szocialista munkabrigádjáé: a calovói (megyeri) MILEX n. v. tejgyár szárítóbrigádjáé. Lakatos Ilona: — Mi is a jó munkatársi kapcsolat pillére? Meggyőződésem szerint az őszinteség és az ebből eredő igaz mérlegelés: ki mit érdemel, először a „mit" hangsúlyozva, aztán a „kit". Már az iskolapadból kilépve mindenki tudja, mit vár az élettől, viszont szükségszerű ennek a természetes következménye is: annak a tudatosítása, hogy mit kell ezért tennie, és főleg, hogy hogyan. Bodrogi István: — Hogyan... Nem elég csak az elképzelés, erő is kell a megvalósításához. Nem mondom a fiatalok rovására, de az első megtorpanás általában 3 akkor történik, amikor különösebb — kedvező vagy rosszindulatú — jelleget adnak az egyes, nem állítom, hogy minden esetben helyénvaló megnyilvánulásnak. A munkatársakról így kialakított jellemrajz általában maradandó és az első ellenkező előjelű hatásnál bizony meginog a fiatal, és vagy nem tud hinni az elkövetkezőkben az őszinte munkatársi kapcsolatban, egyáltalán, az ideálisnak elképzelt munkatársban, így az elkövetkezőkben az már csak számbeli taggá redukálódik. Abrahám Katalin: — Nemtörődömmé válik. Feltételezhető, igaz, de ez csak egy példa a sok feltevés közül. Viszont, ha valaki szilárd jellemmel és objektív látással hagyja el a családi otthont, nem történhet ilyen jellegű változás. Mit értek szilárd jellem alatt? A nagybetűs élet valódi felfogását, nemcsak az elképzelések alkotta virógkeretes munkaidőt csupa mosolygó és bókoló munkatársakkal. Itt elsődleges szerepet a szülők töltenek be, akik már a gyermekkortól kezdve, valóban az életre nevelik gyermeküket. Szerintem innen ered Csilla problémája. Culázsi Árpád: — Vonatkozik ez Imrére is. Mert csak az tud teljes mértékben helytállni a munkatársi követelményekben, aki hazulról hozott szilárd alapra építi meggyőződése szerint az erkölcsét. Hogyan viselkedjen fiatalabb, idősebb kollégáival, — mit várhat mástól és mit adhat. Lakatos Ilona: — ... egy puszi. Igaz, nem mind egyforma, de lehetett olyan ártatlan mint a mi raktárunkban számtalanszor elcsattanó baráti puszik egyike. Cséfalvay Béla: — Barátság. Mik a barátság jelei a munkatársi közegben és egyáltalán, nélkülözhető-e? Halasi Katalin: — Nélkülözhetetlen. Csakhogy: jellege különböző. A munkaközösségre vonatkozó barátság ismertetőjele a tegeződés, ami azt hiszem, közelebb hozza egymáshoz az embereket, munkatársak között pedig feloldja a tapasztalatcsere néha talán kényelmetlen légkörét, egy kicsit családias légkört teremt a munkahelyen is. Persze, a tegeződés lehetőségét a munkaközösség kor szerinti rétegeződése határozza meg. Mi is ilyen értelemben vett barátunknak tartjuk Lády mamát, de mivel ő a legidősebb közöttünk, ezért is hívjuk és érezzük őt mamánknak — viszont biztos vagyok abban, hogy mindnyájan kellemetlenül éreznénk magunkat, ha felajánlaná a tegeződést. És talán ugyanilyen kellemetlen lenne, ha mi, egy generációbeliek magáznánk egymást. Lády Irén: — Valóban nem igénylem a tegeződést. Biztosan konzervatívnak tartanak emiatt, de az a meggyőződésem, hogy sokat enged meg a te szó. Néha helytelenül értelmezik funkcióját és sokszor e szó a munkatársak közötti magánjellegű problémák kiindulópontja is. Habdák Béla: — meg ugye a pletykások. Az ilyen jelenség sose vet jó fényt a munkaközösségre. A problémákat mindig kollektiven a gyűléseken kell megvitatni, mert törvényszerű, hogy a vezető, akár brigád- vagy üzemvezető, még a kezdet kezdetén vegyen ezekről tudomást. Mi is most fogjuk megvitatni egy tizennyolc éves lány magatartását, aki többszörös figyelmeztetés után továbbra is visszaél mindnyájunk bizalmával. Át kell mennie más részlegre dolgozni. Cséfalvay Béla: — Viszont az ellenkező esetet is elképzelhetőnek tartjuk. Ha valaki érdemtelenül rágalmazta volna őt, mint brigádvezető, eljárást indítottam volna a rágalmazó ellen — akár a mi közösségünkből való, akár nem. Mert a jó munkatársi kapcsolat lényege a kölcsönös megismerés és igazságszeretet. Ezzel szorosan összefügg mind a közösség, mind a vezető igazságszeretete. Mitől jó egy munkaközösség, hogyan alakul ki az a munkahelyi légkör, munkatársi viszony, amelyben az emberek jól érzik magukat, áthidalják, megoldják az időnként fölmerülő gondokat, nézeteltéréseket, tisztázzák a félreértéseket. Mi szükséges, ahhoz, hogy a munkahely ne idegenítse el, hanem közelebb hozza egymáshoz az embereket, hogy ne „fúrják", bántsák, hanem segítsék egymást. Elég-e ehhez a jó szándék? Ilyen jó munkaközösség jobb emberekből tevődik-e össze, mint az idegesítő, rossz munkahely közössége, ahonnan mindenki menekülni szeretne? A „fekete bárányt", a problémás munkatársat meg lehet-e nevelni, vagy el kell más munkahelyre küldeni? Élhetnek-e egy munkaközösségben úgy egymás mellett az emberek, hogy „semmi közük egymáshoz", hogy nem szólnak bele a másik dolgába akkor sem, ha már fejükre ég a ház? Mindez fölvetődött a beszélgetés, az ankét ürügyén, s erre váriuk Csilla levele nyomán nemcsak egyének, hanem munkaközösségek, munkabrigádok, kollektívák véleményét is. Valahogy úgy, ahogyan azt a tejfeldolgozó üzem dolgozói megfogalmazták, saját példájukkal megválaszolták. A legjobb válaszokat közöljük és honoráljuk. 1. Molnár Kati: Féltékenység, vajon én az leszek-e? 2. Lády mama, akit senki sem tegez. 3. Valóban nem nagy ügy? MAROSY ÉVA 1 о jO I a I N I v* 3 Iх i ö . о UL Annyit már tudtunk, hogy a Komárnói Járási Nemzeti Bizottság beváltotta ígéretét: A Schlár-házaspárnak tíz hónapon belül kényelmes, összkomfortos állami lakást juttatott. A család Nesvadyról (Naszvadról) Komáromba költözött új, kényelmes otthonába. Könnyű volt őket megtalálni. Hiszen az emberek nem feledkeztek meg a Schlár-családról. Két évvel ezelőtt, amikor a fiatal, huszonegy éves mama a második gyermeküket várta, nagy esemény történt, egyszerre három fia szü-
