Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-05-31 / 22. szám
J3 "Ъ •о> > £ 2 *>»-Ж «л >м О > О о. sunkban még négy térítésmentes véradás és 100 környezetszépítésben ledolgozandó 100 brigádóra is szerepel. Elnézem a gépeknél dolgozó asszonyokat, nem nagyon érnek rá beszélgetni. Egyik géptói a másikig sietnek, megigazítják a gyorsan futó hajszáldrótokat, amelyeket ördögi ügyességgel rézszállal fonnak össze, hogy a gépek segítségével kábel legyen belőlük. Kábelek. Mi már csak televízióantennák, villanyzsinórok, villanyvezetékek formájában találkozunk velük. Naponta kézbe fogjuk, nélkülözhetetlenek otthonunkban, készítőik azonban névtelenek számunkra. Most megismerkedtünk néhány dolgozóval a Kabló gyár munkásai közül. Egy asszonybrigáddal, amelynek munkájára, elért sikereire érdemes felfigyelnünk. De vajon mi ösztönzi őket erre a nagyon szép és példás összefogásra? — Valamennyien asszonyok vagyunk, sorsunk többé-kevésbé egyforma. Régen dolgozunk együtt, összeszoktunk. Most, hogy gyermekeink felnőttek, valahogy nagyobb szükségünk van a közösségre, egymásra. És közösen jobban megy minden munka. Amikor üzemi tanfolyamra lehetett jelentkezni, egymaga talán nem végezte volna el senki közülünk a három szakmunkára képesítő üzemi iskolát, de valamennyien jelentkeztünk. Most már a másik műhelyben is tudunk segíteni, ha szükség van rá. A közösség nagy hajtóerő, mi pedig szabad időnkben is gyakran látogatjuk egymást. Névnapokon, születésnapokon együtt van mindig, méghozzá férjestől, az egész „Brigád-család“. Mária Blazeková, Mária Schillengerová, Lídia Tumová visszasietnek a gépek mellé. A gép nem áll, nincs idő a beszélgetésre. A brigád naplója azonban sok mindent elárul: kirándulások, pezinoki szüret, unokák születése... A naplóba pedig nemsokára új bejegyzés kerül: Mária Pappová 50. születésnapja, amit természetesen szintén közösen fognak ünnepelni. Helena Vallóvá vonata fél ötkor indul, Pezinokra. Ma nem szeretné lekésni, mert az üzemi büféből mélyhűtött gombócot visz vacsorára . . . JjiZ RITMUSA Modern zene, tánczene, ritmus, melódia és szemre is tetszetős gyakorlatok. Az ifjúság ritmusa. Karcsú lányok készülődnek az 1975-ös spartakiádra. Az ő gyakorlatuk elnevezése „A fiatalság ritmusa“. Valóban az. „Minek gyakorlatozzunk annyit, úgy sem lesz spartakiád" — mondták egy kissé duzzogva о Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) lányok tavaly, mikor náluk jártunk a 73-as évi testnevelési ünnepségekre való felkészülés hajrájakor. Akkoriban valóban úgy látszott, hogy az 1975-ös spartakiádot nem rendezik meg. A zárófejezet, a Moldva-parti randevú, amelyen részt vesz az egész ország gyakorlatozóinak színe-java, veszélyben forgott. Akkoriban még feltúrt utcákat láthattak az Arany Prágába látogatók. Homokhegyeket, feneketlen gödröket. Karel Pláteník, a testnevelési ünnepségek és a spartakiád szlovákiai „főfelelőse" is egy kissé tanácstalanul válaszolt érdeklődésünkre: „Prága teljesen fel van ásva, építik a metrót, kétséges, vajon az 1975-ös spartakiádig befejezik-e a munkát. Ha nem, a spartakiád elmarad." S lám, mégis, az idén kiadták a jelszót: készüljetek, a jövő évben megrendezzük az országos spartakiádot, testnevelési mozgalmunk nagy seregszemléjét, és a prágai randevú is sorra kerüli Kiadták a jelszót, országszerte megkezdődött a szervezés. Egyelőre persze még csak intézkedések formájában, de már tornázó lányokat is láttunk, sőt le is fényképeztük őket. Ezek a felvételek már a spartakiádra való felkészülést örökítik meg. Kellemesen sütött a nap, de azért még megborzongatta a bőrt a hűvösebb grönlandi üdvözlet. „Gyertek ki lányok az épület elé" — invitálta növendékeit mégis Eva Hoffstödterová tanárnő, aki egyébként „A fiatalság ritmusa" cimű gyakorlat szerzője. Nem kellett noszogatni a lányokat. Kedvelik a modern tánczenés gyakorlatot. Mozgásukon is látszik, örömüket lelik benne. Egyik-másiknak még tornacipője sem volt, csak úgy harisnyáján jött ki a hűvös gyepre. Hogy fáztak-e? Szó sincs rólal Melegítette őket a ritmus, a mozgás. Edzett, sportra, táncra termett mai, modem lányok. Lelkesen, igyekezettel gyakorolnak. Néha még elvétik a mozdulatot, de a ritmus már bennük van, mit számit, ha olykor-olykor a bal kéz helyett a jobb lendül a magasba? „Fog ez még jobban is menni" — bizakodik a tanárnő. Egyelőre ő az egyedüli, aki hibátlanul tudja a gyakorlatot, és a ritmusa is kitűnő. Újabb bizonyíték: az ifjúság ritmusának nem a kor a legfőbb alapkövetelménye. „A zene az remek" — mondja az egyik lány. A fontos, hogy a lányoknak tetszők a gyakorlat. Kedvvel csinálják. Hogy mi is ez valójában? Torna? Tánc? Gyakorlat? Ez is, az is, amaz is. Torna és gyakorlat modern tánczenére. A dzsesszgimnasztika alapelemei érvényesülnek a gyakorlatban. A mozgáselemek fokozatosan erősödnek, ismétlődnek, ezért könnyű megjegyezni őket, de éppen azért kell pontosan végrehajtani, mert csak akkor szépek, ha egyszerre, harmonikusan végzik. Még egy kérdés: „Örültök, hogy mégis meglesz a spartakiád és részt vehettek benne?“ , A válaszra nem kell várni. Csaknem egyszerre mondják a lányok : örülünk! os VARGA MAGDA A járási kijózanító állomás épülete. Tévedésről szó sincs! Jobboldalt egy vendéglő bejárata látható, baloldalt pedig a kijózanító két ablaka. A folyosó egyúttal a vendéglő raktárhelyiségéül is szolgál. pontosabb legyek, nem is helyet, csak két kicsiny, sötét, szegényesen berendezett szobácskát. Az egyik felvételi irodául szolgál, itt van a szolgálatos ápoló ágya is. A másik, hasonlóan sötét, levegőtlen és dohos helyiségben két ágy és egy „ketrec" van, amelybe a dühöngőket teszik. Egyébként példás rend és tisztaság van mindkét helyiségben, de nem nehéz elképzelni, hogy micsoda erőfeszítések árán. A háromtagú személyzet (lludovít Oslanec, Alexander Spano és Lukác Cenger) felváltva teljesít szolgálatot. Mindegyiküknek volt már valamilyen kellemetlensége a kijózanító hiányos felszerelése miatt. — Egyik fiatal törzsvendégünk volt itt az éjjel — mondja Alexander Spano. — Amikor behozták, hányadéból és vizelettől bűzlött, csupa mocsok volt a ruhája. Levetkőztettem és ágyba dugtam, azután kijöttem ide, hogy beírjam az adatait a felvételi könyvbe. Ez alatt a rövid idő alatt mind a három ágy tiszta ágyneműjét összepiszkította, s végül, kihasználta a pillanatot, amikor eltávolítottam a szennyes ágyneműt, és megszökött. — A kollégámat a múltkor megtámadta az egyik részeg. Itt dulakodtak az ajtóban, a berendezésben is kárt tettek. A nyomok még látszanak. — Az a legnagyobb baj, hogy a vécé messze van, kint a folyosó végén. Ez nemcsak szökésre ad alkalmat, hanem arra is, hogy a paciens, aki képtelen uralkodni ingerein, végigpiszkítja az odavezető utat. Bizonyára látta kint a folyosó falai mellett tornyosuló üveggel teli ládákat. Mi sem könnyebb, mint felkapni egy sörösüveget és fejbeverni vele az ápolót. Legalább egy olyan mosdónk volna itt bent, aminek tágabb a lefolyócsöve. Rettenetes munka bűzlő hányadékot tisztítani az eldugult mosdókagylóból. Nők is vannak a kijózanításra szorulók között? — Sajnos igen. Éppen március 8-án hoztak be egy fiatal asszonykát, egyenesen a nőnapi ünnepségről. Látszott rajta, hogy nem rendszeres alkoholfogyasztó. Leírhatatlan állapotban volt szegény. Vannak „vetkőző" részegeink is, akiket közbotrányt okozó rohamaik miatt kell ideszállítani. Végigfutok a bejegyzettek névsorán. Vannak egyszeri és vannak gyakran ismétlődő nevek. Ott áll mindegyik mellett a születés évszáma is. Az ápoltak zöme 20 és 30 év körüli férfi. Készítünk egy kis statisztikát is: 1970-ben 105, 1971-ben 76, 1972-ben 93, 1973-ban 160 és 1974. április 10-ig 67 személy kerüit ide. Az utóbbi adatból arra következtethetünk, hogy ebben az évben a kijózanító alaposan „túlteljesíti a tervet". S ugyanakkor szó volt róla, hogy az állomást megszüntetik. Tény, hogy a helyzet tarthatatlan, a körülmények szinte embertelen erőfeszítéseket követelnek a személyzettől, de nagy hiba volna bezárni, vagy az innen kb. 40 km távolságra eső lekéri elmegyógyintézetbe helyezni. Azt hiszem, egy kis leleményességgel és jóakarattal meg lehetne oldani a járási kijózanító állomás kérdését is. Ellenőrző utunk további állomásairól, s az elmegyógyászatról való beszélgetésemről riportom harmadik részében adok majd számot. MIKOLA ANIKÓ