Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-05-24 / 21. szám
Mennyire megváltozott itt minden! Az egykori mezítlábas gyerekek sokgyermekes apák lettek és most házat építenek. Benépesítik a Füstölővölgyet, boldogan, gondtalanul akarnak élni. Az életrevaló, higany-mozgékonyságú siheder a fárasztó munkanap után kitekint a kávéházból a Füstölővölgy felé és azt mormolja: — Adjatok neki vizet, nekem pedig földet, mert megnősülök, és elhagyom ezt a vidéket. A Loraget pedig azt zúgja neki válaszul: — Hová akarsz elmenni, virágom, magzatom? És a Füstölővölgy kérleli: — Ne menj el. Add nekem a kezed melegét. Ne menj. Nézd, erre vezetik a folyó vizét, vége szakad a szomjazásnak. Maradj itt. Ha a pisztráng buja tánc közepette elhagyja a Tatan-hegy alatti rejtekhelyét és elkóborol a Vorotan vizébe, soha többé nem tér vissza. Zavaros a zuhogó Vorotan vize, amikor a tavaszi áradás dagasztja. Jól vigyázz, szép halacska A Loraget partján télidőben is találsz virágot. Tudom, hol keressek téli virágot. Hányszor szedtem hófehér nárciszt Aszth számára. Mindig a kebléhez szorította De az már rég volt. Állok az új lakótelep új utcáján. Aszth elállta az utamat. — Ha itt akarsz maradni, válassz magadnak házhelyet. De csak, ha а к a r s z... Kár, hogy nincs a kezében csalán, amivel megpaskolna, s úgy perzselne, mint akkor régen a Fogolyforrásnál. Belenézek fényesen izzó szemébe: — Háború volt, Aszth A nedves izzás kialszik a szemében. — A Fogoly forrás éppen az új lakótelep közepén lesz — mondja gondolataiba mélyedve. — Ha akarsz, válassz házhelyet a forrás mellett. De azonnal kell határoznod, különben késő lesz. Késő . . . Várok. Lehet, hogy megkér: „Ugye nem mész el? .. De Aszth hallgat. Nem messze villognak az alagút fényei, ott lent, igen a Cicernavank. Életem elémult harang, Rombadőlt templom, Ahova vándor már be nem téved. ( folytatjuk) raj, és hat-nyolc méternyire követtek bennünket. Ha futásnak eredünk, vagy akárcsak meggyorsítjuk lépteinket, biztosan nekünk esnek, mi azonban komótoson, talán túl lassan is, sétáltunk, és csevegtünk — legalábbis úgy tettünk — erről meg arról. A valóságban egyikünk mondott valamit, a másik meg valami mást, anélkül, hogy a mondatok értelmes beszélgetéssé kapcsolódtak volna. Valami hasonló történt velem egy évvel ezelőtt, Szardíniában: a vándortanszék vezetője, d'lglesias, Bonadonna barátom és én, beléptünk eqy nagy karámba, ahol egy tehéncsorda legelt. Egyszercsak, mikor a karám közepén jártunk, a bika, egy hat-hét mázsás fenevad, kivált a csordából, és a sarkunkba szegődött. Leszegett fejjel időről időre ijesztően felbődült, néhány lépésnyire követett bennünket, olyanokat fújt, hogy a sarkunkon éreztük tüzes leheletét. A Broletto magasságában, ahol a bíróság épülete volt, Porzio Giovanola megállt, és az utca másik oldalára mutatott, a Dóm térre, ahol E. M. Gray képviselő állt, minket nézett, és mosolyogva szemlélte a hajtóvadászatot. (folytatjuk) KULTURÁLIS ИДИЙИПИИ ÉVFORDULÓ JETER JILEMNICKY 1901-1949 Kelet-Csehországban született, mozdonyvezető fiaként. Édesanyja tanította a könyv szeretetére. Már egészen fiatalon feltámadt benne az érdeklődés a cseh munkásosztály iránt, cikkeket ír baloldali lapokba. Később útja Szlovákiába vezeti. Kysuca vidékén tanít, ahol közvetlenül tapasztalhatja a nép nagy nyomorát. A Proletárka, Hlas l'udu, Pravda chudoby c. lapokba ír a szociális kérdésekről. 1922-ben belép a CSKP- ba A húszas évek végén két évig a Szovjetunióban él. Regényeiben — Győzelmes bukás, Cukor, Töretlen föld stb. — realista módon ábrázolja a nép életét, együttérzőn, líraion, olykor népies humorral. A Garammenti krónikában az SZNF résztvevőinek, hőseinek állít emléket. BALETT HACSATURJAN BALETTJÉNEK FELÚJÍTÁSA A SZLOVÁK NEMZETI színházban A. I. Hacsaturjan, a ma már világhírű szovjet-örmény zeneszerző Gajane c. balettje nem először szerepel a bratislavai Szlovák Nemzeti Színház műsorán, mostani bemutatója azonban új librettójával friss élményt nyújt a közönségnek. Friss élményt már azért is, mert koreográfusa a már három éve a szlovák fővárosban vendégművészként tevékenykedő Frunze Mehakovics Jelanjan, az örmény Szovjet Szocialista Köztársaság nemzeti művésze. Ján Kákos, a Szlovák Nemzeti Színház igazgatójának és Boris Slováknak, a balettrészleg vezetőjének közreműködésével olyan tartalmi módosításokat hajtottak végre a Gajanén, mely erősen kidomborítja az örmény, azerbajdzsan, kurd, valamint a Szovjetunió többi népének testvéri egymásra találását. Hacsaturjan zenéje, amelyben a dallam sodró ritmusa kínálja a koreográfiái ötleteket, elgyönyörködteti a nézőt. Jelanjan koreográfus és önkéntesen segédkező felesége, Ludmila Viktorovna Jelanjanova, nemzeti művész bőségesen kiaknázták mind a feszült drámaiságú, mind a vidám, könnyed hangulatú zenei motívumokat, a számunkra egzotikus uzundara, soloho és gopak táncok varázsát, és a bratislavai balettegyüttest maximális teljesítményre ösztönözték. Az előadáson így magas színvonalú szólótáncoknak és pás de deux-knek lehettünk tanúi a címszereplő Gajane (G. Demovicová), Aisa (II. Dobál'ová), a kedves, temperamentumos Nune (H. Hazuchová), és ugyancsak első szereposztású partnereik: David (J. Hal'ama kiváló művész), Izmail (P. Dúbravík) és Karan (J. Dolinsky) által. A kurd férfiak szédítő iramú kardtánca és más, szépen sikerült kar-jelenetek is spontán nyíltszíni tapsot kaptak. L. GALY OLGA KEDVES GYEREKEK I Az utóbbi hetekben a szokottnál is több levelet kaptunk tőletek, amelyekben arról számoltatok be, hogyan ünnepeltétek meg pionírszervezetünk ezüstjubileumát. De olyan levelet is kaptunk (többnyire a krónikásoktól), amelyekben a pionírszervezet fennállásának huszonöt évéből kértek képeket, hogy felhasználhassátok a krónikába, a faliújságokra. A mostani és a következő számunkban felelevenítjük néhány képpel azokat a jelentős eseményeket, amelyekre szívesen emlékeztünk vissza.. A vörös nyakkendős pionírok barátokat keresnek a szocialista tábor országaiban. Leveleznek, ismerkednek, jelvényeket cserélnek, barátságot kötnek, kölcsönösen megismerik egymást - -Sohasem felejtjük el a hősök emlékét, akiknek szabadságunkat, békés, boldog gyermekkorunkat köszönhetjük. A hála virágait szerte az országban minden év ünnepnapjain elhelyezzük a szovjet katonák sírján. A NÖ KÖNYVESPOLCÁRA A Madách Lap- és Könyvkiadó legújabb kiadványaiból: Móricz Zsigmond: Úri muri Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma, Új Zrinyiász Kováts Miklós: Magyar színjátszás és drámairodalom Csehszlovákiában Zrinyi Miklós: Szigeti veszedelem Németh László: Negyven év, Horváthné meghal, Gyász Borisz Vasziljev: A hajnalok itt csendesek, A legutolsó nap Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád A pionirszervezet népes tábora 1951- ben pionírújságot kap, és még ebben az évben a CSKP bratislavai városi konferenciájának határozata értelmében pionírházat is kap a szervezet. Ugyancsak nagy öröm, és sok felejthetetlen élmény forrásai a nyaranként megrendezett pionírtáborok. Az ország szebbnél szebb vidékein ütik fel tarka sátraikat a nyári szünetet ott töltő pionírok. Praha — 1949. április 24. A cseh és szlovák ifjúsági szervezetet egyesítő konferencia pillanatképe. Ezen a napon alakult meg az ifjúsági szervezet keretében a pionirszervezet. A konferencia elfogadta az alapszabályzatot, a pionírköszöntést, jelvényt és jelszót. "ГТтТгмн í 4 ВИКТОР САВНЧ V ííWftatm
