Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-05-24 / 21. szám

ш ЧЛ <t > о ■и •< z 2 О о U. MAGADBAN KERESD A HIBÁT I Annyi hasonló esettel találkozunk az életben, hogy csaknem minden munkatársra jutna belőle. S ha már baj van, az Ismert francia közmon­dás alapján keresik a bűnöst: Keresd a nőtI Ha ilyesmi miatt elbocsájta­­nának valakit az üzemből, akkor minden nap mehetne valaki... De az ilyen példán okulva mindenkinek le kell vonnia a tanulságot. A mun­katársak, akik elkövették a hibát, ismerjék azt be, és igyekezzenek át­alakulni, erősebb akaratú, tisztább erkölcsű emberekké. Képzelje csak Csilla, önmagát az illető munkatársa feleségének a helyébe. Hogyan cse­lekedett volna? Nem szükséges, hogy a mások férjét találjuk olyannak, amilyen a mi elképzelésünknek éppen megfelelne, hanem a saját partnerünket neveljük, formáljuk olyanná, amilyenre szükségünk van... A férj is megtette ezzel a házastársi elhidegülés útján az első lépése­ket... A hibát tehát önmagunkban keressük, sohasem a másikban. Egy művelt ember nem alacsonyitja le magát annyira, hogy mértéktelenül iszik, és cselekedeteiért nem vállal józanul felelősséget. Olvasson, tanul­jon szabad idejében I Megváltozik a gondolatvilága, mélyül az érzelmi élete, szilárdul az önfegyelme, ön­tudata. Társadalmunkban teljes egyenjo­gúságot élvezünk a férfiakkal. De vajon helyesen értelmezzük ezt az egyenjogúságot? Leányaink, uno-Miért éppen Csilla a hibás? Egy lány könnyebben beleszerethet egy imponáló, elegáns, jó beszédkészsé­gű férfiba. De bizonyára nem ő kez­deményezett! És a kétgyerekes, „tisztes" családapa? Nem illeti-e őt nagyob felelősség? Csilla ne változ­tasson munkahelyet. Vállalja, hogy helyrehozza a hibás lépést. Nem lesz nehéz, hiszen ő nem is akarta szét­rombolni a családot. Igyekezzen jól dolgozni és a nős kollégákat mint „férfiakat" mellőzni. S. E. Qalanta (Galánta) NEM HALLGATTÁL A JÓ TANACSRAI Kedves Csilla, mint kétgyermekes anya mérlegeltem az esetet és ennek alapján írom e pár sort. Munkahelyeden kedvesek voltak hozzád, valószínűleg azért, mert jó munkaerőnek és munkatársnak bizo­nyultál. Ez egy előlegezett bizalom. Anna idejében figyelmeztetett, hogy „Imre beléd van esve". Nem kellett volna ezt a megjegyzést gúnyoló­dásnak venned, hanem fontolóra kellett volna venni időben, hogyan viselkedj Imrével szemben, és nem lett volna szabad a szikrát éleszt­getned azzal, hogy kifejezésre juttat­tad, neked is tetszik Imre. „Tisztes távolságiban kellett volna tőle ma­radnod, még a születésnapodon is. Hogy kolléganőid is közvetlenek Imréhez, azt a régi munkatársi vi­szony eredményezte. ök a puszit csak kézfogás helyett adták, s nem komolyan. Ha te adod, elpirulsz, mert érzelmek vannak mögötte, amit teljesen nem lehet leplezni. Persze Imre felesége is helytelenül cseleke­dett. Nem kellett volna rögtön a munkahelyre telefonálni, tisztázhatta volna a férjével, esetleg veled is. Ne változtass munkahelyet, esetleg kérd, hogy más kollektívába tegyenek át. káink példaképet találnak-e ben­nünk, vagy rossz példát? Ennek el­döntése mindannyiunktól függ majd! Száraz Anna, Pribeta (Perbete) NINCSENEK JÓ TAPASZTALATAIM Nagyon közel áll hozzám a levél­író esete. Ha nem is ugyanilyen, de hasonló gondokkal küszködtem már én is. Sajnos, én az egyszerűbb utat választottam — munkahelyet változ­tattam. Nincsenek jó tapasztalataim a munkatársi kapcsolatokat illetően. Sok a kétszínű és irigykedő ember. Többször tapasztaltam, hogy egy új ruha vagy egy százassal magasabb prémium miatt jó kollégák ellensé­gekké váltak. De azt nem irigylik, ha valaki szombaton is dolgozik, erejét megfeszítve küzd valamiért... Csilla kolléganői is ilyenek: szemébe ked­vesek, háta mögött kajánul várnak valami érdekes, „izgalmas" ügyre. Tanácsot adni egyik sem tudott a tapasztalatlan lánynak. És legközelebb gondolkodj mielőtt cselekszel I Ferencz Béláné, Husiná OKOSAN HASZNÁLD KI A SZABAD IDÖDI Én is fiatalon kezdtem dolgozni. Sok fiatal lány és persze férfi között. De mi, ahogy emlékszem, nem ad­tunk alkalmat a férfiaknak, hogy akár egy mozdulatunkat is félre­érthessék. Mert mit várhat egy lány a családos apától? A férfitól, akinek felesége, gyerekei vannak? S ezen­kívül kényelmes lakása, berendezése, autója. Esetleg jókora korkülönbség is lehet köztetek ... Csak kalandot várhat, és te biztosan nem ezt akartad. Szerintem jobb lenne, ha áthelyeztetnéd magad, s az új mun­kahelyeden okosabban használd ki a szabad idődet. Kapcsolódj be az ifjúsági szervezet munkájába, ver­senyekbe, olvass, sportolj, kézimun­kázz! Dórák Erzsébet, Veliká nad Ipíom (Vilke) §(DÍS JS11§======== Bözsi minden nap korán kel. Évek óta hajnali négykor cseng az ébresztőóra, és az idők folyamán sokféle kép tárul kinyíló szeme elé. A leggyakrabban üres lakás veszi körül, ahonnét szinte jólesik elmenekülni a munkahelyre, tár­sai közé. Máskor kezét gyorsan az ébresztőórára teszi, elállítja a csengőt, mert itthon van valaki a családból és nem akarja hogy idő előtt felébredjen. Szeme szeretettel simogatja az alvó arcot, és jóleső érzéssel indul munka­helyére, mert van otthon valaki, aki munka után hazavárja. Akit nyugodtan hagyott a lakásban, mert már nem történhet baja, hiszen kinőtt a gyermek­sorból, és most átmenetileg élvezi az otthon melegét. Az otthon melege. Meleg-e az az ott­hon, ahol a családanya napokon és éjszakákon át egyedül jár-kel? Lehet-e meleg egy asszonyszív számára, akii csak az álmos csend ölel^körül. Falak és mozdulatlan bútorok, mert a család szétszéledt. Érzik-e melegét a gyerekek, akik csak napokra jönnek haza a csa­ládi körbe. Aztán ismét hetekig-hónapo­­kig tartó távoliét következik. Felváltva röppennek haza, és újra ki. Nagy ritka­ság, hogy az egész család együtt van. Mindnyájan érzik, hogy ezt az áldoza­tot meg kell hozniuk jövőjük érdekében. Talán — a tanulmányi idő után — mindnyájan újra együtt lesznek. Regge­lente együtt futnak majd a munka­helyükre és este mind haza. Bözsi gépiesen tesz-vesz az üres la­kásban, és az életén, az életükön gondolkodik. Milyen jó, hogy délutánon­ként csupán néhány óra ideje jut a tépelődésre. Igyekszik korán lefeküdni, hogy a hajnali ébresztő friss erőben találja. Ha nem járna munkába, talán búskomorságba esne. Lám, már el sem tudja képzelni, hogy ne járjon munká­ba. Egy évtized alatt megváltozott az élete, A szülői ház, a gyermekkor már csak édesbús emlék. A család mindig együtt volt, mert abban az időben úgy tartot­ták rendjén valónak. A legidősebb fiú a gazdaságban, földeken, az istállóban dolgozott. A lányok is segítettek a me­zőgazdasági munkában. A nyarak tik­kasztó hőségben végzett verejtékes munkával teltek. A telek hoztak né­hány hónap pihenést, kályhaduruzsoló melegben könnyű elfoglaltságot. Aztán jött a háború. Elvitte a legidő­sebb fivért, nem is adta vissza. A meg­csonkult család végezte mindennapi dolgát. Fájó szívvel emlékeztek az el­veszettre, és a megmaradónak még görcsösebben kapaszkodtak egymásba, hogy mindig együtt legyenek. Д háború utón megváltozott az ^ élet A sok nehézség után mindig szebb és jobb napok virradtak az emberekre. A fiatalok merészebbek lettek, szerencsét próbáltak. A család fogalma változáson ment át. A szerény körülményekbe belenyugvó, összebújó családok fogyatkozóban voltak. A nők munkavállalásával szemben is egyre inkább megszűnt az idegenkedés. Bözsi és nővére ekkor ment férjhez. Általános emberi fogalmak szerint révbe jutottak. A szülői ház példamutatása szerint alapozták meg családi életüket. A férj dolgozik, a feleség a háztartást vezeti és neveli a gyermekeket. Bözsi­nek három lánya született. Rövid idő­közönként követték egymást, és anyjuk minden energiájával a nevelésükön buzgólkodott. Abban az időben még EGY LEVÉL NYOMÁBAN.. Valójában nem is egy, hanem egy tucat levél van a kezemben. Kérvények­­válaszok; panaszok — ügyintézésben járatlan emberek, paragrafusok — gon­dolhatnánk az első pillanatban. S bár a sokasodó akták mindegyike alapos mérlegelés után került az elintézett ügyiratok közé, úgy érzem, ez az eset érdemel még néhány szót. .. A panaszos, Cs. A. és felesége ottho­nukban logodnak. Egyszerű, falusi csa­ládi ház, régies bútorokkal. A házban és a ház körül rend, tisztaság van. Az udvaron a ruhaszárító köteleken pelen­kákat, kisebb-nagyobb gyermekruhákat szárit a szét. A konyhába lépve megakad a sze­mem az ablakban tartott orvosságos dobozokon. A fiatalasszony észreveszi és máris a dolgok közepébe vág: — Valóban beteg vagyok. Mint ahogy a kérvényeimben is Írtam. Azóta, amió­ta ezt a legkisebbet, Anikót megszültem. A kétéves Anikó anyja ruhájába ka­paszkodik és el sem engedi azt, míg idegent lát a házban ... — Ikrek voltak, — folytatja az asz­­szony. — Az egyik meghalt. Gondolhat­ja... Előtte is voltak már harántfek­vésű, nehéz szüléseim. — Mennyi összesen? — Hat. Egyikkel sem volt könnyű. Megbetegedtem az idegeimmel, és nincs aki segítsen. Csak a gyerekeimre támaszkodhatok, a férjem dolgozik. Úgy gondoltam, Ági lányom, aki lassan kimarad az iskolából, segíthet. Úgy sem fog tovább tanulni, nehezen megy neki a tanulás, meg az egészségi állapota sem engedi... Nem tudtam, hogy meg­vonhatják tőlem az Anikóra kapott gyermekgondozási segélyt, ha Ágit néha itthon tartom ... Most ugyan újra meg­ítélték, de szeretném elintézni, hogy visszamenőleg kapjam meg a hátralé­kot ... A mostovái (kürti) kilencéves alap­iskola igazgatósága kétségkívül a gyer­mek érdekében cselekszik, amikor az iskolai rendszabályok, és az ide vonat­kozó törvények értelmében intézkedést javasol a felsőbb szerveknél. Horsicza Ferenc iskolaigazgató előtt ismeretes az ügy: Ha az átlagot nézzük, nem pa­naszkodhatunk, hogy iskolánkban ma­gas a hiányzások száma. Ennek ellenére nálunk is van néhány család, akik nem tesznek eleget szülői kötelességüknek. Főleg olyan esetekről van szó, amikor a szülő meggondolatlanul, felelőtlenül és ebből következik, hogy jogtalanul otthon tartja gyermekét. Ez alól a kő-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom