Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-05-24 / 21. szám
Balia József mester, a bakelit alkatrészeket megmunkáló műhely vezetője kedves szavú, mozgékony ember, s ha nem is mondták, de látom rajta, hogy jókedvével, megértésével — hiszen jómaga is családos ember — műhelyében jó, felhőtlen légkört tud teremteni. Mi a helyzet a kismamákkal, Bállá mester? — Jönnek, bizony szakadatlant jönnek, és úgy hiszem, hogy a kezdeti egy-két napot leszámítva, meg is vannak elégedve nálunk. A munka könnyű, ülve lehet végezni. Tulajdonképpen 1970 óta vagyok itt műhelyvezető, azóta istápolóm a kismamákat. Havonta úgy 8—10-en fordulnak meg itt, kit a vasműhelyből, kit az anyagmozgatástól, kit a préselőbői helyeztek át — magyarázza. — Nem mondom, azért van olyan kismama is, aki nem szívesen jön ide, de hogy arra a rövidke időre megszokjon, abban segítségére vannak a többiek, főleg a műhelytanács, a nőszervezet, vagy a SZISZ tagjai. Ezek a „berzenkedők" nagyon ritkák s csaknem minden' esetben attól félnek, hogy a fizetés kevesebb. De aztán maguk is egykettőre rájönnek, hogy fölöslegesen aggályoskodtak. Csontos Gizella, nasvadi (naszvadi) fiatalasszony igazolja a mester szavait: — Én a szomszédos présmühelyből kerültem ide a harmadik hónapban — mondja. — Ott háromműszakos a munka, meg hát nehezebb is, mert állva kell végezni. Itt viszont egy műszakban dolgozunk. És a munka igazán könnyű: osztályozás, csiszolás és hasonlók. Nem félt a kevesebb fizetéstől? — Dehogyis. Hiszen a különbözetet rendesen megkapom. A préselőben az átlagos fizetésem havonta 1500—1600 korona volt, itt úgy 1100 körül mozog. A különbözet tehát átlagosan 400 koronát tesz ki, amit rendesen megkapok. — Mit gondol, jobb az ilyen áthelyezés, vagy inkább maradna mindenki a régi, megszokott helyén és ott kerülne előnyösebb helyzetbe? — Nem, nem. így mindenképpen jobb. Az eredeti munkahelyen a kedvezményekkel csökkenne a fizetése, aztán a munkakollektíva is így, vagy úgy kárát látná. Hogy úgy mondjam, mindkét fél részére határozottan jobb így. Hát igen, így igaz. így van rendjén, mert ebben az esetben a természet törvényeihez alkalmazkodnak az ember alkotta törvények. A szocialista társadalomban a terhesgondozás azonban még az elmondottaknál is továbbment. Kiterjed azokra a nőkre is, akik ún. szociális esetek. Ebbe a „kategóriába" tartoznak azok a nők, akik — mondjuk meg őszintén — kétes elemek. Nincsenek 2 1. A bölcsődékben egészséges, higiénikus környezetben vigyázzák az újszülöttek fejlődését , 2. ... az anyukák mégis szívesen élnek a meghosszabbított szülési szabadság lehetőségével. 3. Csontos Gizella (baloldalt): — Az egyműszakos ülőmunka igazán nem fárasztó. 4. Bállá mester a kismamák „istápolója" IGOR GROSSMANN FELVÉTELEI munkaviszonyban, prostituáltak, élősködők, vagy kihágásért, bűncselekményért törvényesen elitéltek. A terhesgondozás minden törvénye, intézkedése teljes mértékben rájuk is vonatkozik, legalábbis mindaddig, amíg gyermeküket nem szülték meg. Hazánkban egyetlen kismamának sem kell elmondania kétségek és bizonytalanság közepette: „Mi lesz veled, emberke?" Mert számunkra, a mi fejlett társadalmunk számára minden egyes gyermek léte és élete — valóságos, teljes és egyenértékű. Hiszen a végső cél a szocialista családvédelem alapján egy olyan nemzedék felnevelése, amelyik népünk, nemzetünk, államunk éjetét fizikai és pszichikai egészségének, erejének birtokában továbbviszi a szülők által megkezdett szép és napfényes úton. LANG ÉVA ágai: a fafaragás, a hímzés, szövés, fazekasság. a népviselet, a bútormúvesség, vesszőfonás stb. Mindezeknek a termékeit ma már — szerencsére újra — korszerűen, sokoldalúan alkalmazzák a lakások ízléses berendezéséhez is. A népi díszítőművészeti alkotásoknak a múlt század közepén meghatározott helyük volt a paraszti lakáskultúrában. A festett, faragott bútorok mellett a fehérre meszelt falon helyezték el a tékákat, tükröket, itt a „tisztaszobában“ kaptak helyet a szőttes párnák, hímzett lepedővégek, a pingált cseréptányérok, korsók, de a faragott vagy festett munkaeszközök, a rokkák és guzsalyok, egyes vidékeken a szövőszékek is. A századfordulón fellendült a népi díszítőelemek iránti érdeklődés, sokan terveztettek népies stílusú bútort, de csak kevesen voltak, akik számára ez többet jelentett egyszerű divatnál. Ahol valóban megbecsülték a népművészetet, ott azt más művészeti tárgyakkal egyenértékűen használati vagy díszítő jellegük szerint illesztették be a környezetbe. Mi ennek a magatartásnak vagyunk a támogatói, azt szeretnénk, ha a lelkesen kézimunkázó, a népi díszítőművészettel foglalkozó olvasóink ezt a hagyományt folytatnák, ha nem valami romantikus-giccses irányzatnak akarnának olcsó reklámot csinálni, hanem segítenének új ötletekkel és tartalommal, új formai megoldásokkal feléleszteni az igazi népi kultúra egy részét. A népi iparművészeti alkotások funkciójukban egyre közelebb kerülnek az iparművészethez és a mai lakásban annak termékeivel egyenrangú szerepet tölthetnek be. Korszerű lakásberendezés azonban csak akkor alakulhat ki, ha abban minden az ember igényét, kényelmét szolgálja. A népi formák sokféleségét és gazdag színvilágát nagyon jól felhasználhatjuk, harmonikusan beleilleszthetjük a sima vonalú, variálható modern bútorok közé. Az egyszerű vagy gazdagabb mintázatú szőttes futók és falvédők, függönyök vagy párnák vidám színeikkel, a fafaragások nemes vonalaikkal, a kovácsoltvas használati- és dísztárgyak, a kerámiák, szőnyegek és fonott munkák tág teret nyújtanak az Ügyes kezek versenybe jelentkezők képzeletvilága számára. Reméljük, olvasóink közül sokan bekapcsolódnak versenyünkbe és egy-egy értékes térítőt, párnát, hímzett blúzt, ruhát, divatos angolterítő-készletet küldenek be szerkesztőségünkbe, olyan mintával, motívummal, amilyent valamikor még édesanyjuk, öreganyjuk varrt ki. Bodrogközben, Medvesalján és a Gömör többi falujában, Nitra-vidékén itt-ott még ma is szőnek. Várjuk a szép, színes futókat, faliszőnyegeket, takarókat is. Örülnénk a vert csipkének is, hiszen már kevés a csipkeverő, kötő asszony, aki bámulatos ügyességgel varázsolja elő a szép mintákat. A vesszőből, gyékényből, háncsból készült kosárkák, lábtörlők, papucsok, figurák is jól beleillenének kiállításunkba, ugyanúgy a fafaragványok, munkaeszközök, cserépedények és kovácsoltvas munkák is. A beküldési határidőt szeptember 1-ig meghosszabbítottuk. Szeretnénk, ha hagyományt ápoló, értékeinket bemutató kiállításunk, — melyet a CSEMADOK Tavaszi szél vizet áraszt népdalversenyének bratislavai döntője alkalmával nyitunk meg — minél gazdagabb, értékesebb, színesebb lene. Ehhez várjuk munkáikat!
